ÉVADNYITÓ
Amikor leszálltunk a buszról, nagy meglepetésünkre eső áztatta erdő fogadott minket. Reggel még kellemes volt az idő, de itt már nyújtogatta a Nap a sugarait felénk. Be is vetettük magunkat a sűrű, árnyékos erdőbe. Egy kellemes sétával el is értünk a Szarvas-árokhoz. Menet közben érdekes dolgot figyeltünk meg. A fák teteje még üde zöld volt, de a talajt már barna levelek borították. Nagyon szép volt az avarszőnyeg, ahogy a fák közt beszűrődő napsugarak megvilágították. Jól járható volt az út, pedig ez egy jelöletlen túra útvonal. Ahogy haladtunk az árokban jobbról fel-fel tűntek a sziklák, balról szinte érintetlen vadon közt sétáltunk. Ez a vízmosás alakította árok és környéke nem csak a panorámát nyújtó szikláiról, hanem gazdag állatvilágáról híres. A megszokott erdei állatokon kívül muflonok is élnek itt.
Az árkot egy látványos terjedelmes kőszikla zárta le. A legcsodálatosabb képződmény kétségtelenül a Szarvas-árki-sziklaeresz.
Tulajdonképpen ez egy barlang jellegű képződmény. Szemet gyönyörködtető látvány, ahogy mohás pereméről páfrányok, futó növények csüngenek alá.
Elhagyva a völgyet emelkedni kezdtük. Még mindig csöppent ránk egy – egy csepp eső a falevelekről, főleg mikor Pali megrázta az egyik fát…..
Nem túl nehéz, de folyamatos emelkedő út végén egy mohával benőtt dombot találtunk, ahonnan páratlan panoráma tárult elénk. Azt hittük ennél szebb már nem is lehet, de egy köves, nehezebben járható úton egy páholy szerűen kialakult sziklacsoportra értünk, ahonnan nem csak a völgyet, hanem a környező erdőségek színesedő fáit is megcsodálhattuk. Egy általunk még nem ismert növény díszítette „páholyunkat” narancssárga bogyóival, a svéd berkenye.
Hol erdőben, hol alacsony cserjésben, hol széles, hol keskeny úton baktattunk. Egy murvás út mentén bekerített, táblával őrzött területhez értünk. Ez volt hazánk leggyorsabban felépült faluja, Ökörapáti. Közülünk sokan néztük a Drága örökösök című filmsorozatot, ennek a díszletfaluja áll itt. A filmbéli csinos házakat ma az enyészet, és a gaz veszi körül.
Egy darabig a napos úton kutyagoltunk, majd egy mesélő tanösvényen közelítettük meg a híres budakeszi mamutfenyőket. Mielőtt még elmerültünk volna a fenyők tanulmányozásában, letelepedtünk a rönk labirintusnál, Feri felállította az általa szerkesztett, hátán cipelt összehajtható piknik asztalt, így kipakolhattuk a sok házi finomságokat. Ittunk egy kis pityókát is annak örömére, hogy ismét együtt járhatjuk a hegyeket, völgyeket.
Miután jól laktunk, átsétáltunk a fenyőkhöz, amik a nevükhöz híven tényleg óriásra nőttek. Az egykori Zichy uradalomhoz tartozó vadászház parkjába ültették az akkoriban Európában is ritkaságnak számító mamutfenyőket. 1908- ban kb. 10 éves korukban kerültek ide, ami azt jelenti, hogy már elmúltak 100 évesek. A közelmúltban további 17 fenyőt ültettek annak reményében, hogy kialakulhasson az „óriások erdeje”.
Innen már hazafele vettük az irányt erről az ismét tartalmas vidám kiruccanásról.
– Kövér Jutka
