Hétfő
Káosszal, izgulással indult a révfülöpi kirándulásunk. A helyjegy szerinti 4- kocsiba cihelődtünk a nehéz bőröndökkel, ahonnan az utolsó felszálló után le is szállítottak minket azzal, hogy nem ez lesz a 4-es kocsi, hanem hátulról a második, amire hálistennek nem mertünk felszállni. Némi toporgás után, miután a kalauz sem tudott segíteni, kitették a 4-es táblát hátulról a 3. kocsira.🤬
Már a helyjegy vásárlása sem volt probléma mentes. Amikor kiderült, hogy 18 főre kell foglalni, közölte a pénztáros, hogy ez csoportnak számít, előre be kell jelenteni, mert ennyi jegyet egyszerre nem adhat ki. Végül P.Magdit megszánta és négyesével összerakta a jegyeket, szerencsére egy kocsiba.
Végre elindult velünk a vonat, és elkezdődött az evés-ivás. Rozi is csatlakozott hozzánk Kelenföldön. Néhányan a büfékocsiban szerettek volna kávézni, de zárva volt. Amikor megérkezett a kalauz röviden konstatálta, hogy egy csapat nyugdíjas vagyunk. Magdi hiába könyörögött neki, hogy nézze meg az igazolványát, csak a helyjegyekre volt kíváncsi..😃
Mire mindenki megbékélt, elhelyezkedett, már a Balaton napsütésben csillogó vize vonzotta a tekintetünket. Leszállva a vonatról megütött minket a meleg. Ildi már várt minket.
Lépcső mászás a felüljáróra fel, majd le, egy kis séta a gondozott házak közt, máris a szállodánál vagyunk. Gyorsan elfoglaltuk az egyszerű, de tiszta, felújított, 4 ágyas, fürdőszobás, légkondicionált szobáinkat. Hamar előkerült az üdvözlő ital, majd sétálni indultunk. A móló felé vettük az irányt. A hajókikötő árnyas fái alatt jólesett megpihenni, és hosszan bámulni az erősen hullámzó vizet. Hattyúk, récék, sirályok himbálóztak ki-ki tekintgetve a part felé, csemege után lesve. A parti büfében ettünk, ittunk, mivel a vacsora még távolinak bizonyult. A strandon meglepően sokan voltak, de csak néhányan merészkedtek be a vízbe, de aki megfürdött azt mondta, hogy jó a víz. El is határoztuk, hogy a holnapi túra után strandolni fogunk.
A vacsorára feltálalt tarhonyás hússal jóllaktunk, majd néhányan sétálni indultunk. Bejártuk a másnapi túra útvonalának egy részét. Besötétedett mire ismét leértünk a hegyről. Egy túristaszálló bár tulajdonosa kézségesen kinyitotta kerthelyiségét, hogy megihassunk egy pohár hideg fröccsöt. Kellemes zenét is biztosított, hogy minnél jobban érezzük magunkat. O.Magdi egy szál cigit is megkívánt a borocska mellé, de nem volt nála gyújtó eszköz. Általános derültséget keltett, hogy az alkalmazottak minden helységet átkutatva végül találtak egy doboz gyufát. Ennyi figyelmesség után meg is beszéltük a tulajdonossal, hogy másnap a déli szendvicsünket itt fogyasztjuk el. Hazabaktattunk, és nyugovóra tértünk.
Kedd
Amíg sorban álltunk a svédasztalos reggelinél, megbeszéltük kinek hogy esett az alvás. Volt akinek kényelmesen, volt akinek keskeny volt az ágy, másnak túl puha a matrac, de mindenki vidáman kezdte a mai napot.
A bőséges reggeli után túrázni indultunk a közeli Fülöphegyi Millennium kilátóhoz, melynek tornyát még a második világháború előtt kezdték el építeni vöröskőből, de egészen 2001-ig kellett várni a befejezésig. 2020-ban leégett a torony tetején álló faszerkezetes tető, de mi már a felújított teraszról, amire 93 lépcső megmászásával jutottunk fel, csodálhattuk meg a Balaton egyedülálló panorámáját.
Egyszerű, nem túl nehéz túrára készültünk, de bizony akadtak meredek kapaszkodók, eső mosta keskeny párkányok, magas lépcsők a kb. 8 km-es távon, de mindenki hősiesen legyőzte a néha nehéznek bizonyuló terepet. Szerencsére többnyire árnyas fák alatt jártunk, és közben még egy kút is az utunkba került, ahol friss vizet ihattunk, és felfrissíthettük magunkat. Innen már alig vártuk, hogy az előző esti kocsmához érjünk, ahol szendvicseket ígértek mára, de az ígéret az is maradt, mert zárva volt.
Így ma is a mólónál költöttük el szerény ebédünket, majd rövid pihenő után lesétáltunk a strandra, hogy megmártózzunk a Balatonban. Egy kis úszkálás és sütkérezés után már az esti mozizást terveztük. A strand területén lévő kertmoziban korunknak megfelelő témájú filmet vetítettek: „A szerelem sosem késő” címűt. Vacsora után elkezdett esegetni az eső, de mi némi hezitálás után esőkabátokkal felszerelkezve elindultunk a moziba. A pénztáros olyan helyekre adta a jegyeket, hogy az esőtől védve legyünk. A film igazán nyárestére való könnyed szórakozást nyújtott. Ezután már csak arra vágytunk, hogy holnapig elvonuljanak a felhők.
Szerda
Mi időben kiértünk az állomásra, de a vonat nem. Így aztán amikor Badacsonyban leszálltunk a vonatról már csak a távolodó hajót láttuk. Újratervezés következett, mivel a következő hajó 2 óra múlva indult. Ez idő alatt bámészkodtunk, sétálgattunk a kikötő környékén az egyre kellemesebbé váló időben. A viharos szél elállt, egyre kevesebb felhő takarta a napot, hamarosan lekerültek a pulóverek.
Egy 300 férőhelyes új, modern katamarán állt be a kikötőbe. Kényelmesen elhelyezkedtünk, és átkeltünk a túlpartra, Fonyódra. A vonat késése miatt ide kevesebb idő jutott, így a löszfal feletti sétányt ki kellett hagynunk, hogy visszaérjünk a badacsonyi programra. Egy parti sétára a szépséges fonyódi strandon és egyszerű ebédre maradt idő.
Vissza hajókáztunk Badacsonyba és itt túránk egy Dottóval folytatódott. Vezetőnk igen körültekintően mutatta be Badacsonyt és környékét. A hegy kialakulásától, szőlőművelésről a műemlékeken át filmtörténeti érdekességeket, és a híres Kisfaludy és Szegedi Róza szerelmi történetéről is mesélt. Amikor már kissé elcsigázottak voltunk a melegtől és zötykölődéstől, forgásokkal, és hullámvasúthoz hasonló úton való ” száguldással” térítette vissza figyelmünket.
A vonat visszaindulásáig szabad programválasztás volt. Néhányan az Egry József múzeumba mentek, mások badacsonyi borokat kóstoltak, vagy fagyiztak.
Esteledett mire visszaértünk Révfülöpre. Vacsora után néhányan még egy kellemes sétát tettünk a gondozott, megvilágított rózsakertben.
Csütörtök
Alig kelt fel a nap, mi már álmosan toporogtunk a reggeliző pultnál. Korán kellett indulni, mert hosszú út várt ránk Pápáig, P.Magdi szülővárosáig. Közvetlen járat nem volt, így Tapolcán át is kellett szállni egy nagyon modern, kényelmes vonatra, aminek panoráma ablakain keresztül legeltethettük szemünket a tájon.
Nem kis meglepetésünkre Feri várt minket üdvözlő itallal az állomáson. A mai városnéző programunkra ő is velünk tartott. Mint kiderült kötődése is van a városhoz, itt volt katona.
Az állomásról egyenesen az Eszterházy kastélyba siettünk, ahol már vártak minket. A kastély ősfákkal teli parkjában ráleltünk a legöregebb platánra, melynek törzskerülete több, mint 7 m. Egymás kezét fogva körbe is öleltük ezt a majd’ 200 éves fát. Kastélylátogatásunkat egy film megtekintésével kezdtük, mely e kis mezővárost mutatta be. Komoly történelmi mutja van. Már a bronzkorban is éltek itt telepesek, és római kori hadiút is haladt itt. Vízzel körülvett erődítmény védte a várost. Ennek helyére épült fel a kastély, a lecsapolt vizes területek helyén pedig a park.
A kastély számtalan érdekes kiállítással fesztivállal várja a látogatókat. Mi most a főúri szalonokat tekintettük meg. Külön érdekesség volt, hogy korhű ruhában, korhű beszédstílussal üdvözölt és áldott meg minket egy „főúri hölgy”. A termeken végighaladva finom hölgyek mutattak be korhű életjelenetet, főúri táncot. Énekkel, gitár kísérettel színesítették sétánkat. Közben megtudtuk hogy hadi kórház is működött e nemes falak között, de azt is, hogy a betelepített orosz katonák milyen pusztítást vittek véghez itt is, mint számtalan más jobbsorsra érdemes kastélyunkban is.
Következő állomásunk a Közép- Európában is egyedülálló ipartörténeti műemlék a Kékfestő Múzeum volt. Az idegenvezető hölgy a pincétől a padlásig bemutatta a kékfestés bonyolult technikáját a kézi eljárástól a gépészetig. A bonyolult minták elkészítésének szakmája mára kihalt. A ma hazánkban működő 5 műhely a meglévőket használja. A színezés, savazás, színrögzítés anyagait külön laborban kísérletezték ki, és tartották titokban. A kékfestésben a kémia nagy szerepet játszott.
A tetőtérben kialakított hatalmas szárító térben kapott helyet Bódy Irén textiltervező iparművész kiállítása. Minden faliképét kékfestő technikával készítette el.
A középkori eredetű lójárgányos mángorló igazi ipartörténeti csoda. Szinte a legfontosabb fázis volt az anyagok mángorlása. Egészen a múlt század közepéig működtek ezek, de alig maradt fenn belőlük néhány, ez a teljes egészében működő szerkezet egyedülálló darabja a múzeumnak.
Ebédszünetben többfelé szakadt ‘kis’ csoportunk, mindenki ott, ahol tudott vagy tetszett neki, fogyasztott valami finomságot.
Mivel a megrendelt Dottó sajnos nem jött, így a városi körutazás elmaradt és gyalog kellett visszaindulnunk a vasútállomásra.
Feri menetközben az állomás felé még néhány érdekes épületet megmutatott. Mivel itt tanult Petőfi Sándor, a ház, amelyben lakott, szépen felújított műemlékként áll a róla elnevezett utcában. Mellette a kollégium épülete. Kapuja fölött emléktábla őrzi az itt tanult híres emberek nevét.
Harmadik nevezetes épület az ország harmadik legnagyobb zsinagógája. Nagyon szomorú látványt nyújtott rettenetesen lepusztult ablak nélküli falával. Nagy meglepetésünkre nyitva találtuk, éppen vezetés folyt bent. Itt azért látszott az egykori gazdagság. Zsidó hitközösség nincs a városban, mivel az 1944-ben elhurcolt 3600 emberből alig 300 menekült meg, ők is távoli országokban telepedtek le. Emléküket kiállítás őrzi, melyet a 30-40 főből álló Pápai Zsidó Kultúrális Kör tart fenn.
A Korvin ház a város legöregebb háza, a XV. században kezdték építeni.
A Szent István vértanú templomba sajnos még bekukkantani sem volt lehetőségünk. Végül még Feri egy-két vicces városi legendával zárta a mai nap történéseit. Ennyire volt időnk ebben a városban.
Fáradtan értünk vissza. Vacsora után volt aki fáradt lábait pihentette, néhányan még elsétáltunk a mólóra, hogy innen vegyünk búcsút a Balatontól. Sokáig üldögéltünk a meleg nyári árvaszúnyogoktól hemzsegő estén figyelve a csendes vizet, és a majdnem telihold tükröződő fényét. Még megbeszéltük, hogy Ildi reggel kiszállítja a csomagokat az állomásra, hogy cipekedés nélkül indulhassunk hazafelé ebből a tartalmas vidám kirándulásunkból.😃
Péntek
Ez már a szedelőzködés, csomagolás és a hazautazás napja volt.
- Kövér Jutka
