ZERGEvirág-nézőben a Soroksári Arborétumban
Ezen a rendhagyó kedd reggelen a 166-os busz és 5 autó összesen 30 Zergét szállított az arborétum bejáratához. A jegyek kifizetése után jókedvűen és érdeklődéssel léptünk be az arborétumba. Feltűnt nekem, hogy a pénztár környéke sokkal rendezettebb és esztétikusabb lett, mint legutóbb volt, mert sok szép leandert helyeztek el az épület mellett. Mi már visszatérő vendégek vagyunk ezen a gyönyörű helyen.
Mióta a Zergevirág baráti társaság létezik, minden évben, különböző évszakokban elzarándokoltunk ide, ebbe a gyönyörű kertbe, aminek létezését kevesen ismerik a fővárosban. A nagyon kellemes tavaszi idő és a várható érdekes látnivalókban bővelkedő barangolás lehet oka annak, hogy ezen a napon régen nem látott tagjaink is részt vettek a sétánkon. Az előző években keresztül-kasul jártuk a területet, most viszont végigmentünk a tanösvényen. A vidám csevegés közben igyekeztünk megfigyelni az arborétum növényvilágát, bár csak kevés fa és bokor nevét ismertük. Először a borostyán- kertet csodáltuk meg. Én nem szeretem ezt a növényt, mert nagyon gyorsan terjed és körbeölel, befon mindent. Érdekes viszont, hogy világszerte mintegy 17 faja és 800 fajtája, nemesített változata ismert, ebből a kertben 140 fajta és 11 faj található meg. Csodálattal néztük a medvetalp kaktuszokat, amelyek jól bírják a hazai melegedő és egyre szárazabbá váló klímát. Valójában invazív növényről van szó, amelyet nem telepítettek, hanem a környező kertekből „szabadultak el”. Letört szártagról szaporodnak és csak mechanikai úton, kézi eltávolítással irtható. Tanulság: soha ne dobjunk ki megunt növényt árokpartra, erdőszélre, mert óriási problémát okozhat. Tovább haladva a félsivatagi növényvilágban találtuk magunkat, majd nagyon szép japán lonc bokrokat csodálhattunk meg, amelynek piros, szív alakú virágai gyönyörködtették a szemünket. Azt hiszem ezek a szép kis virágok hagytak piros foltot a pólómon. Miközben csodáltuk a harsány zöld bokrokat és az aljnövényzetet, fölöttünk tölgyfák adtak kellemes árnyékot és lábunkkal még az őszi avart tapostuk. Különösen tetszett az az apró fehérvirágú bokor, amelynek kellemes mézhez hasonlító illata van. Amikor a madárcsicsergéstől hangos erdőből kijutottunk, megpillantottuk a körbekerített zöldségeskertet, amelybe még nem ültettek növényeket, csupán egy gyümölcsfa virágzott benne. Az arborétum 1977 óta jelentős természetvédelmi terület, ahol számos védett növényfaj eredeti élőhelyén, őshonos állományként is megtalálható. Ilyenek például a kígyónyelv páfrány, a buglyos szegfű vagy az északi galaj, melyeknek sok ezer tövet számláló populációi élnek a láprét rezervátumában. Legizgalmasabb része a mai napig természet közeli állapotban megmaradt alföldi homokpuszta gyepek. A kert arculatát a homokbuckák és azok között húzódó árkok határozzák meg. A terület legmagasabb pontja a 115 méter magas Csonthalomnak nevezett homokdomb, a Duna-Tisza közére jellemző buckavilág egyik eredeti maradványa, ahol javában virágzik a homoki árvalányhaj. Ez volt az a vegetáció, ami többek között nagyon tetszett mindenkinek. Csodás volt látni, ahogy a langyos tavaszi szellőben lengedezett ez a vékony növény, amely már kezdte kibontani a szőke hajszerű virágait. Megtalálhatóak itt ezen kívül a homokpuszta gyepek más jellemzője is, mint a fátyolvirág, a homoki cickafark, vagy a hegyi len. Az itt látható növényzet részben az eredeti társulás maradványa, részben pedig egy máig tartó rekonstrukciós munka eredménye. Utunkat egyre gyakrabban szegélyezték a zergevirágok, de a csapat régi tagjai tudták, hogy nem kell ennyivel beérnünk. Hamarosan elénk tárult a hatalmas mező, amelyen láthattuk a névadó növényeinket, az aranylóan sárga zergevirágokat. Ildi nagyon jól megválasztotta a sétánk időpontját. Tovább haladva az Alföldi mocsárrétre érkeztünk. A nádassal benőtt tóra mindenki emlékezett, de aggódtunk, hogy ebben a száraz téli-tavaszi időjárásban kiszáradt, de szerencsére megpillanthattuk a csillogó víztükröt, amely partján ismét megpihentünk és csodáltuk a vízi világot. Innen már csak egy keveset gyalogoltunk, amikor megérkeztünk a kiinduló pontig, ahol nem csak pihentünk, de csillapítottuk az éhségünk. Néhányan finom sütiket kínáltak, amit örömmel elfogadtunk. N. Annának fantasztikus ajándéka volt számunkra. A sógornője által készített gyógynövényes likőrjét kínálta, amelyben minden összetevő egészséges volt: almapálinka alapon 40 gyógynövényt és kevés mézet tartalmazott az ital, amelynek minden cseppje elfogyott. Ildi végül a jövőre gondolva a szegedi kirándulást készítette elő, majd jó hangulatban elindultunk hazafelé.
– Siklós Juli
