Sashalom és környéke
Fázósan húztuk meg magunkat egy napsütötte fal mellett, amíg gyülekeztünk. A csoport egy része a villamos jóvoltából bemelegítés helyett túrázhott egy kicsit, mert csak indulás után derült ki, hogy a remizbe megy, így aztán lehetett visszagyalogolni. ( Minket meg csak a nap melegített a fal tövében.)
Rövid buszozás után máris a Cinkotai erdő mellett találtuk magunkat. Ildi ismertette a napi programot, néhányan már a terv meghallgatásától elfáradtunk. Némi bizonytalanság után megtaláltuk az erdei ösvényt és elindultunk szép, hangulatos, de kicsit rövid erdei sétánkon. Élveztük ahogy az avar ropogott a talpunk alatt, a ritkuló lombon átsütött a nap. Már szomorkodni kezdtünk, hogy ilyen hamar kiértünk az erdőből, de kiderült, hogy az út túloldalán folytathatjuk őszi sétánkat. Egy-két kanyar, és máris Sashalmon voltunk.
A sashalmi piacnál egy cseppet pihentünk, majd hamarosan elértük a Helytörténeti fasorhoz, amit Árpádföld, Cinkota, Mátyásföld, Rákosszentmihály, Sashalom jeles személyiségeinek tiszteletére állított a XVI. kerület önkormányzata.
A mai virágzó városrész helyén alig kétszáz éve még pusztaság, néhány jobbágyfalu volt. A rohamosan fejlődő önálló települést 1950-ben csatolták Budapesthez.
A terület felvirágoztatásában intenzíven részt vett 56 személynek állítottak emléktáblát. Egymás mellett kaptak helyet a népképviselet, oktatás, egészségügy, közigazgatás, egyház, építészet, művészet kiválóságai.
Tovább haladva a nyugodt, csendes utcákon elérkeztünk egy másik fasor, a Kertvárosi Olimpiatörténeti Fasor parkjához. Itt azoknak az olimpikonoknak állítottak emléket, akik a településen születtek, vagy valamilyen kötődésük volt a területhez.
Innen már csak néhány lépés, és a Reformátorok terén találtuk magunkat. Gyönyörű tér, melyet a reformáció 500. évfordulója alkalmából hoztak létre, ezért is kapott itt helyet Bocskai István, Luther Márton és Kálvin János szobra a megújulást jelképező szökőkút köré csoportosulva.
A téren egy 22 m magas kilátó is található, aminek tetejére 94 lépcsőfok vezet fel. Csodás panoráma tárult elénk.
Nagyjából az út felénél jártunk, ideje volt enni, inni. A téren lévő cukrászdában mindenki ízlésének megfelelően fogyasztott, majd egy szép játszótér csúszdaparkja mellet folytattuk utunkat. A kertvárosi séta után ismét erdei kutyagolás következett, de már a sashalmi erdő útjain. A Rákos patak partján haladva fejeztük be a mai élménygazdag túránkat, melyen ismét megismerhettük egy szép budapesti kertvárost.
– Kövér Jutka
