Március közepén érkezett egy felhívás a Monspart Sarolta Egészséges Életmódért Alapítványtól.

Az eredetileg az ország iskoláinak szóló „Millió lépés” akciót ezúttal (is) kiterjesztették az éltesebb korosztály számára. Az iskolák mellett az Országos Gyalogló Idősek Klubjainak versenyét is meghirdették. Az akció alapcélja a mozgás népszerűsítése, és ezt verseny formájában oldották meg.


Rövid tanakodás és szavazás után úgy döntöttünk, hogy mi is részt veszünk a játékban.


Az idővel hozzánk csatlakozott idegenekkel együtt negyvennégyen vetettük bele magunkat a lépésszámok gyűjtésébe. A lépésszámokat kilométerekbe is átszámolták (70 cm-es lépéshossznak megfelelően), s összehasonlításképp az Országos Kéktúra útvonalának hosszához is viszonyították a távolságokat.


A játékhoz a telefonokra 1-2 applikációt kellett letölteni, amikre az eredmények automatikus, vagy manuálisan beviteléhez volt szükség.
Nem csupán a gyaloglással lehetett lépésszámot gyarapítani, hanem más mozgásformákkal, sőt bizonyos házimunkákkal is – amiket a számítógépes rendszer lépésszámra váltott át. Szerencsénkre erre az időszakra esett a többnapos bükki túránk is, ami alaposan gazdagította lépéseink számát.

Az idő előrehaladtával örömmel tapasztaltuk, hogy még úgy is egész előkelő helyen szereplünk, hogy az előttünk álló Klubok létszáma jóval meghaladja a mienket.

Az akció lezártával, az évadzárónkon kiosztottuk a versenyben résztvevő tagjainknak a jól megérdemelt alkalmi pólókat.

A június 9.-i záráskor a Klubok közötti verseny végeredménye szerint a hatodik helyen végeztünk.
Rajtunk kívül több résztvevő csoport is jelezte a szervezőknek, hogy ha már versenyt (is) hirdettek, akkor a kisebb létszámú csoportoknak semmi esélyük sem volt a felduzzasztott, vagy önmagában is sokkal nagyobb létszámú csoportokkal szemben. Ami természetszerűleg nem igazságos, mivel csak egy közös kategóriát hoztak létre.

Ildi kiszámolta, hogy amennyiben létszám arányosan értékelték volna a teljesítéseket – akkor az egy főre jutó lépésszámok szerint erősen változott volna a végeredmény. Így mi is két hellyel előrébb végeztünk volna. Jobban megfigyelve kiderül, hogy az eredetileg első öt helyen végzett csapatok közül négy is jóval lejjebb került volna a ranglistán. (Valószínű, hogy ha az összes résztvevő csapatra kiszámolta volna ugyanezeket az adatokat, még nagyobb lenne a változás.)

Nemsokára a rendezők egy közleményben reagáltak a feléjük jelzett igazságtalan értékelési rendre.

Ezzel együtt a sorrenden is módosítottak A létszámokat is figyelembe véve, több kategóriát is létrehoztak. Az új – immár véglegesnek tekinthető – végeredmény szerint a második kategóriában az élen végeztünk.

Ahogy mondani szokás: „Minden jó, ha jó a vége……”

Persze egy gondosabban összeállított értékelési rendszerrel a reklamációknak elejét lehetett volna venni – de ez „csak” az én véleményem.
– Feri