A Jeli arborétumban és a Balaton-felvidéken jártunk
Alig pitymallott, mikor 10 kicsi ásítozó Zerge az ELTE parkolójából elindult a Jeli arborétum felé, egy Pissti vezette busszal és Ildi kocsijával.
A Budapesttől 220 km-re lévő arborétum építését dr. Ambrózy-Migazzi István gróf kezdte meg 1922-ben, aki a kor egyik legnagyobb botanikusa volt A Jeli arborétum nem csak Magyarország, de Európa egyik legszebb botanikus kertje, különösen tavasszal (április-május), amikor virágzanak a rododendronok. A Vas megyei Kám község határában, több mint 100 hektáros területen egyedülálló gyűjteménnyel találkozhatunk a világ minden tájáról.
Tulajdonképpen a nélkül utazhatjuk be a világ tájait, hogy kitennénk a lábunkat Magyarországról. Így aztán mi is ’jártunk’ Észak-és Nyugat-Amerika nemzeti parkjaiban, és az Óriások erdejében, ahol mamut fenyők vannak. De láttunk hatalmas bambuszligetet, fenyőfákat, örökzöldeket, láttuk a Hét-forrás környékét, és a Kaponyás-patak által felduzzasztott tavat. Bejártuk az újonnan megépített lombkorona sétányt, és kis csapatunk virgoncabb tagjai felmásztak a Kilátótoronyba is, ahonnan fantasztikus látványban volt részük, ezért megnyugodva lépkedtek lefelé a rengeteg lépcsőn, hogy megérte felmászni. De a legnagyobb élmény a rododendronok, azaleák, gyűszűvirágok virágzása volt, amit nem győztünk megörökíteni, nézzétek meg a képeket, csodálatosak!
Három órányi barangolást követően egy kicsit megpihentünk az arborétum bejáratával szemben lévő kávézó teraszán, elégedetten nyugtáztuk, hogy félelmeink ellenére alig találkoztunk szúnyoggal.
Következő állomásunk a Csobánci hegy határában lévő Pap-sapka kövek voltak. Kicsit nehéz volt a megközelítése, még nehezebb az onnan való leereszkedés, mert volt egy kis csepergés az indulásnál, ezért kicsit csúszósak voltak a kövek. Lefelé segítő kezek között mindenki épségben leérkezett. Vidáman mondogattuk egymás között, hogy ez a látvány igazán megérte, hogy bátrak voltunk és merészek. Itt is csodás fényképeket készítettünk. Az izgalmakat Pissti által a kisbusz rakterében frissen főzött kávéval sikerült levezetnünk.
Ezután elindultunk a majd egy órányi távolságra lévő Gyulakeszire az autós étterembe. Itt bár rengetegen voltak, kb. félóra várakozás után kopogó szemű Zergéink szerencsésen megebédeltek. Többen megkóstolták a hely specialitását, a velős pirítóst. Finom volt. Utána indultunk az utolsó látnivalóhoz.
A Káli-medencében több kőtengerrel is találkozhatunk, azonban a legnagyobb és leglátványosabb Szentbékkállán alakult ki. A ligetes erdőt a Boncsos-tető, a Fekete-hegy és Sátorma-hegy öleli körbe. A területet óriási kőtömbök borítják. Valaha a vulkanikus tevékenységet követően feltörő kovasavak, hévizek a laza homok dűnéket összecementálták, amit a szél, a csapadék és az erózió tovább formázott. Némelyik kő ház nagyságú, mások betöltenek egy egész szobát. Mintha óriás járt volna a tájon, aki rossz-, vagy jókedvében gigászi kődarabokat hajigált. Hitetlenkedve csodáltuk a Pannon-tenger által különlegesre formált sziklák alakját, és találgattuk, hogy mihez hasonlítanak a legjobban. Itt bizony jó hasznát vettük a nordic botnak. Kedvelt kiránduló hely, nekünk is nagyon tetszett. Természetesen itt is rengeteget fotóztunk. Nézzétek meg!
A kb. 3/4 órás nézelődést követően ’sovány-malac’ vágtában indultunk a híres Arácsi cukrászdába fagyizni. Igen csak igyekezni kellett a sofőröknek, hogy még zárás előtt odaérjünk. Igazán mindent megtettek ennek érdekében, mi meg kapaszkodtunk. Megvolt a fagyizás, sokan vittek haza madárlátta pogácsákat, sütiket is az otthon rájuk várakozóknak, vagy saját maguknak egy kis esti nassoláshoz. Utána már hazafelé vettük az irányt. Az ELTE parkolójában elköszöntünk Pisstiéktől. Ildi és Ili vitte haza innen a megfáradt, de élményekkel teli Zergéket. Ismét egy tartalmas, csodálatos kirándulás volt.
– Fr.Magdi, K.Bella és Tné Magdi tollából…
