Jági tanösvény
Napfényes, langyos időben szálltunk le a buszról, hogy végre végig járjuk a többször halasztott Jági tanösvényt. 33-an indultunk el az orgonaillatos úton, majd az erős emelkedő leküzdését lépcsők segítették, hogy elérkezzünk a kicsi kálvária dombra, aminek végében apró kápolna áll.
Az érdekes látnivalókhoz zöld falavéllel jelzett utakon lehetett eljutni kis kitérőkkel. Rövidesen rá is találtunk egy régi kőfejtőre, ahol egy régen lakott barlanglakásba is bekukkanthattunk, az ottfelejtett bogrács is bizonyította, hogy ebben a sötét lyukban nemrég emberek laktak.<
Az erdő csendjét csak a folyamatos beszélgetés duruzsolása zavarta, de ez a madarakat nem gátolta meg abban, hogy folyamatos dalolással, füttyögéssel köszöntsék a tavaszt.
Második kitérőnk a Jági tóhoz vezetett. Aki már járt erre, örömmel állapította meg, hogy víz is van benne, igaz csak kevéske. Na, de annál több ebihal úszkált! Csak úgy feketéllett a víz a sok aprócska békalárvától.
Tovább lépegetve a korán kizöldült fák árnyékos útján egy pihenő helyre érkeztünk, ahol kettévált a csapat. A gyorsjárású, merészebb társaink egy hosszabb, emelkedőkkel tarkított terepen indultak el, hogy meghódítsák az Iványi hegy csúcsát. Egy csapókapun keresztül jutottunk be a fokozottan védett, bekerített területre. Itt általunk még nem látott virágokkal is találkoztunk, mint a hagymás fogasír, meg a magas gubóvirág. A lila árnyalataiban pompázó kis növények újdonságok voltak. Néha izzasztóbb, néha lazább úton jutottunk a hegygerincen fel a sziklacsúcsra, ahonnan a tiszta időben pazar kilátás nyílt a környező vidékre. A közelünkben álló Ördög szikla irigykedve nézte egyszarvú fejével, hogy a csúcs meghódítása után elfogyasztottuk a csúcsitalt, ami nem segített a tériszonnyal küzdőknek.
A hegyoldal úgy festett, mint egy apró virágokkal teleültetett sziklakert. A tarka virágok közt színes pillangók kergetőztek, repkedő rovarok csemegéztek a virágporból.
Rövid ereszkedés után egy keskeny szurdokban lépdeltünk egymás mögött, kikerülve, átbújva kidőlt fák mellett, alatt. Úgy éreztük, mintha egy puha szőnyegen járnánk. Menet közben vidám tájékoztató táblák segítették a tájékozódást. Egy kanyarodó ereszkedőn át visszaértünk a ránk várakozó csoporthoz. A piknikező helyen mi is elővettük az elemózsiánkat, csemegékkel kínáltuk egymást, majd ismét útra keltünk.
Visszatértünk a zöld falevél jelzésre, és hamarosan régészeti feltárás helyszínére bukkantunk. A kelták idejéből találtak itt eszközöket, melyek egykori mezőgazdasági tevékenységre utaltak. A békés törzsi együttélést a makromann (római kori) háború szétzúzta, távozásra kényszerítve az itt élő embereket.
Egy stabil fahídon (Feri örömére ráfértünk mind a 33-an egy fotó kedvéért) átkeltünk egy keskeny szurdok felett. Mielőtt kiértünk volna a tanösvényről még egy ósdi gémeskútra bukkantunk. Jó mélyről kellett itt felhúzni a vizet, hogy az itató vályúból frissüljenek fel az állatok!
Utunk végén a kedvünkért kinyitott egy kocsma, így megizzadt testünket, kiszáradt torkunkat üdítővel, sörrel, fröccsel hűthettük, majd útra keltünk hazafelé, még egy domb megmászásával a vonat állomásig.
Nagyon vidám, tartalmas túránk volt a tavasz minden gyönyörűségével.
– Kövér Jutka
