Egy kis vonatozás, és máris Gödöllőn találtuk magunkat a Városi Parkban. A kopott városi télhez képest itt még vastag hótakaró csupa fehérség fogadott minket. A nappali lassú olvadás utáni hideg éjszaka jegessé tette az utakat így felkerültek a talpakra a szöges jégen-járók, és biztonságosan lépegethettünk egészen az első hídig, ami a Rákos patakocskán ível át. A víz vidáman csurgadozott alattunk, mi meg vidáman álltunk össze, hogy Feri elkészíthesse az első hídi fotót, amit még kettő követett. Közben a tájékoztató táblákról ismerkedhettünk a park élővilágával.
Melegedni, kávézni, sütizni betértünk egy kávézóba, és meglepetésünkre itt egy Munkácsy kiállítás megtekintésére volt lehetőségünk. Miután mindenki evett-ivott, beléptünk a terembe, ahol Munkácsy egyik leghíresebb, a Honfoglalás c. festményének vázlatai voltak kiállítva. Egy kb. 10 perces videó mutatta be a festmény történetét, viszontagságos útját, amíg az Országházba kerülhetett. Külön érdekesség volt, hogy a monitoron kinagyítva a festmény apró részleteit is láthattuk.
Elhagytuk ezt a helyszínt, és átsétáltunk Grassalkovich kastély auláján, majd megkezdtük sétánkat a fényparkon keresztül ami most még nem volt megvilágítva, de így is impozáns látvány volt a sok szobor. Mária Terézia szobránál Feri mesélt a szobor történetéről, amit a királynő gödöllői látogatásának emlékére állítottak. A magyarok által imádott Sissi királyné tragikus halála után Gödöllő volt az első város, ahol emlékparkot létesítettek Sissi szobra köré. Közel 48 ezer fát, sokszáz örökzöldet és egyéb ritkaságokat telepítettek ide. Erzsébet királyné szobrát maga Ferencz József választotta ki, és a szoboravatás is az ő jelenlétében történt. Egy másik emlékmű, az Erzsébet szikla 64 db sziklából épült, ami az akkori 64 vármegyét jelképezi, tetején a magyar koronával.
Lassan elhagytuk a parkot, és megkezdtük a mai igazi túránkat a dombságban. Nem volt sok emelkedő meg lejtő, de a hepe-hupás havas, jeges út nehezítette a járást. Ennek ellenére mindenki vállalkozott a hosszabb útra, mert a friss levegő, a havas csend mindenkinek jólesett. Jókedvűen róttuk a kanyargós utakat, és egyszerre csak megint a szikla emlékműnél találtuk magunkat.
A csapat kisebbik fele haza indul az éppen befutó hévvel, a többiek egy forró levessel szerették volna megkoronázni a mai napot, de a közeli étteremben nem volt hely. Így a következő hévvel mi is haza indultunk.
– Kövér Jutka
