Évnyitó túra a Budai Hegyekben
Január első szombatján 16 lelkes Zerge gyülekezett a Széll Kálmán téren, illetve a csapat jelentős része már a Határ-úti Metro megállóban összefutott. A 61-es villamossal a Hűvösvölgyig utaztunk, útközben a ’pesti szemnek’ különleges szép budai villákban gyönyörködhettünk. Hűvösvölgyben birtokba vettük a gyermekvasút egyik kocsiját, amelyet szép karácsonyi dekorációkkal láttak el szorgos gyermek kezek. Minden asztalkán karácsonyi terítő, az ablakokon karácsonyi függönyök, felettük fenyőfaágak okoztak örömet az utasoknak. A 11,2 km-es vonalon nem utaztunk végig, Virágvölgy állomáson szálltunk le.
A tájat összefüggő vakítóan fehér hó fedte, az utak pedig szemmel láthatóan csúszósak, jegesek voltak. Ezért azonnal előkerültek a hátizsákokból a csúszásgátló, szöges talpak. Akinek nem volt, kapott kölcsön és Ildi segített a cipőkre erősíteni. Mindenki biztonságosan kezdhette meg a túrát. A séta nagyon kellemes volt a kopár fák között, nem volt különösen meredek szakasz és emelkedő. Hamarosan a „csúcsital” is előkerült a hátizsákokból. Szükség is volt rá, mert a szikrázó napsütés ellenére elég csípős, szeles volt az idő, és természetesen az újesztendő tiszteletére koccintani kellett.
Nem mi voltunk az egyetlen kiránduló társaság, sok túrázóval és számos gyerekkel találkoztunk az utunk során. Menet közben néhányszor megpillanthattuk közelről a gyermekvasutat, a nosztalgia gőzmozdonyost is, az utasoknak barátságosan integettünk. Elhaladtunk a Csillebérc állomás mellett. Bepillanthattunk az elkerített csillebérci táborba és nosztalgiával emlékeztünk gyermekkorunk úttörő élményeire.
Lassan megérkeztünk a Normafához. Ott már nagyon sok túrázó sétált, jött-ment és sorban állt a kiszolgáló pultok előtt. Volt itt minden, mi szem-szájnak ingere. Volt, aki lángost evett, lehetett kapni hot dogot, forró teát, kávét. Én behúzódtam egy szélvédett helyre, ahol fiatalemberek nagyon udvariasan ülőhellyel kínáltak. Nagyon szívmelengető látvány volt a sok kipirult arcú, boldog gyerek, akik lelkesen szánkóztak. Mielőtt elhagytuk volna a Normafa területét, megcsodáltuk a tiszta levegőben páratlanul gyönyörű kilátást. Lábunk alatt volt Buda egy része, a Duna ezüst csíkja és Pest.
A rövid pihenő után ismét gyalogoltunk, a Széchenyi-hegy irányába. A Széchenyi-hegyi végállomásnál felszálltunk a fogaskerekűre és egészen a Városmajori végállomásig utaztunk. A lefelé tartó úton Diós-árok és a Sváb-hegy villanegyedén haladtunk keresztül. Az utazás érdekessége a völgymenetben az érzés, hogy a hegyekből a vonat szó szerint leereszkedik a városba. A Városmajornál búcsút vettünk egymástól, mindenki a neki megfelelő közlekedési eszközzel ment haza. Nagyon kellemes, nem megerőltető, vidám kirándulásban volt részünk.
– Siklós Juli
