Kényelmesen utaztunk Pomázig, és szerencsére utána is, mert korán értünk ide és a buszmegállóban sikerült megelőzni egy másik csoportot, így elsőként szállhattunk fel, mindenkinek jutott ülőhely. Útközben a természet zöld színének számtalan árnyalatát figyelhettük meg. A naposabb hegyoldalak már zöldek voltak, versenyeztek a szántók friss üde zöldjével.
Kétbükkfa nyereg megállónál elhagytuk a meleg buszt, és kicsit fázósan indultunk neki az emelkedőnek. Mire felbaktattunk, hogy kicsit kevésbé megterhelő úton folytassuk úti célunk megközelítését, elfelejtettünk fázni.
Jártunk már a Pilisben többször is, de ezen az útvonalon még nem.
Egy darabig nem is volt gond, de a Fekete kőhöz már rövid, de nehéz úton bukdácsoltunk le a kövek és gyökerek váltakozásán. Megérte a fáradtság, mert szép volt a panoráma a környező hegyekre, és a völgyben megbújó, filmsorozat által elhíresült kis falura, Pilisszentlélekre. (Pajkaszeg)
A kényelmes úton lehetett bámészkodni, nagyon megcsodáltuk a sűrű erdőt, amint az aljnövényzet apró leveleinek sűrűsége sejtelmesen, fátyolszerűen terjedt a szálegyenes fák közt.
Sokféle vadvirággal volt tarkítva az út széle. Lila és fehér keltike, sárga boglárféle szellőrózsa billegett a gyenge szélben. A halványsárga kankalin helyenként csak magányosan, máshol egész telepet alkotva bólogatott felénk. De ráleltünk a fehéren pompázó farkasölő kúpvirágra, és még sok kimondhatatlan nevű virágot fedeztünk fel a google segítségével.
Pilisnyeregre érve rövid pihenőt tartottunk, majd kényelmesen folytattuk utunkat.
A Fekete-hegyi kulcsos háznál kerültek elő a hátizsákokból az enni és innivalók. Innen még távolabbra lehetett ellátni Esztergom felé.
Miután elfogyasztottuk a magunkkal hozott elemózsiát, ketté vált a csapat.
A gyalogkakukkok száma eléggé megcsappant az évek alatt, így Feri vezetésével 7-en indultunk el, hogy egy kicsit hosszabb és nehezebb terepen közelítsük meg a Kétágú-hegy szikláit, hogy aztán a csapat másik felével találkozzunk valahol egy erdei kereszteződésben.
Feri nevünkhöz méltó iramot diktált, lihegtünk fölfele, megkönnyebbülten lépkedtünk lefele, majd egy hirtelen balkanyarral keskeny erdei úton értük el a sziklák tetejét.
Előttünk szép kilátás, alattunk szinte függőleges sziklafalak. Nézelődés, fotózás után továbbra is gyors iramban haladtunk, hogy időben a találka helyre érjünk, de közben kiderült, hogy a másik csoport már odaért. Megegyeztünk, hogy ne várjanak minket, hanem induljanak tovább, és a falu kocsmájában várják be a mi kis csapatunkat. Ez nekünk nagy megkönnyebbülés volt, mert így ráérősen haladhattunk tovább a Borostás-hegy és a Fejete-hegy közötti úton. Bizony a végén már alig vártuk, hogy megpillantsuk Pilisszentlélek első házait, hogy mi is hamarosan megpihenhessünk Teca kocsmájában egy frissítő ital mellett.
Utóbb kiderült, hogy a másik csapatnak is sikerült egy nehezen járható utat találnia, így nekik is megvolt a nehezített terep.
– Kövér Jutka
