Évzáró séta a Soroksári Arborétumban
A 2024-es esztendő lezárásaként 37 lelkes Zerge gyülekezett december utolsó előtti csütörtökén a botanikus kert bejáratánál. Minden sporttárs pontosan 9 órára megérkezett ki autóval, ki busszal. Kellemes meglepetés volt számunkra, hogy régen látott sporttársaink is eljöttek erre a nevezetes eseményre.
Gyors belépőjegy gyűjtés és vásárlás után beléphettünk az egyetemi tangazdaság kertjébe. A legtöbben tömött hátizsákot és, vagy nehéz szatyrokat cipelt magával, hogy az éhség és szomjúság elkerüljön bennünket. O. Magdi még összecsukható széket is hozott a kényelmes szalonnasütéshez. Nekem Katika segített a cipekedésben, amíg eljutottunk a vendégek számára létesített fedett és fűtött helyiségbe. Itt csak néhány percet tartózkodtunk, amíg letettük a súlyos terheket, utána azonnal elkezdtük a sétánkat. De csak a hölgyek gyalogoltak, mert férfi társaink „önként” felajánlották a tűzgyújtást és a szalonnasütés előkészítését.
Nem először jártunk itt. Láttuk már kora nyári pompájában, amikor gyönyörű virágokban gyönyörködtünk és láttuk, amikor friss hó borított mindent. Most már lehullottak a falevelek, mégsem tűnt kopárnak. Az örökzöld bokrok, a különböző fenyőfélék és a felkúszó borostyánok élénk színt varázsoltak a napsütötte tájnak. Reggel még áthatolhatatlan ködben indultunk el, a botanikus kertbe érve már ragyogott a decemberi napsugár.
A kert arculatát a homokbuckák és azok között húzódó árkok határozzák meg, így lehetett egy kicsit felfelé és lefelé is haladni. Először a tavat kerestük fel, de csak a száraz medrét láttuk szomorúan. Más irányból nézve már egy kevés víz csillogott a nádas között. Csend és nyugalom vett volna körbe bennünket, de sétánkat most is vidám csevegés kísérte. Mindenkinek rengeteg mondanivalója volt és mindenki vidáman váltogatta beszélgetőpartnerét. Percről percre ismerős tájakkal találkoztunk. A gyümölcsfákkal beültetett területet például azonnal észrevettem, sok évvel ezelőtt itt cseresznyét lehetett kóstolgatni (persze nyáron).
A 60 hektáros területen lévő tanösvényt kényelmes tempóban végig jártuk. Az utolsó részéhez érve megpillantottuk a medvetalp kaktuszt, amin szép bordó virágokat láttunk. Azt, hogy ez valóban virág-e, vagy termés, nem sikerült megtudnom, csak azt, hogy ezt a növényt nem telepítették, hanem egyszer csak megjelent és valójában az irtására van szükség, mert a veszélyezteti a többi növény fejlődését.
Négy kilométer megtétele után megérkeztünk a kiindulási ponthoz. Már épp ideje volt, mert mindenki a karácsonyi ételek készítéséről beszélt, ettől pedig éhesek lettünk. A terembe érve óriási meglepetés ért minket: dolgos férfikezek és B.Ica csodálatosan átrendezték a szobát és megterítették az asztalokat. Mindenkinek jutott papírtálca, pohár és szaloncukor. Azonnal előkerültek a hátizsákokból a süteményes dobozok. Először azonban meghallgattuk Ildi tömör beszámolóját az elmúlt évről, a pontos adatokat mindenki megnézheti a ZERGEbarát csoport Facebook oldalán. Nagy Laci megköszönte nevünkben Ildi egész éves munkáját és átadta a csoport ajándékait. O. Magdi egy nagyon szép és praktikus meglepetést készített, egy hátizsákot és egy neszesszert zergevirágos emblémával. Az edzéseken és kirándulásokon mindannyian látni fogjuk.
Ildi ajándékot adott át a legszorgalmasabb Zergének, Halász Icának, aki a legtöbbször vett részt az edzéseken és a legtöbbet gyalogolt ebben az évben. További hét helyezett is kapott ajándékot. Utána mindenki mindenkit megkínált sós és édes sütikkel, gyümölccsel, forralt borral, valamint egyéb „bambikkal. Nagyon jó hangulatban eszegettünk.
Mire elkezdődött a szalonnasütés, én már teljesen jól laktam, ezért csak a szememet legeltettem a szalonnát sütögetőkön. Lassan mindenki belefáradt a sok finomság kóstolásába és elkezdtünk hazafelé menni. Természetesen előtte összeszedtük a használt papírtálcákat, poharakat és egyéb szemetet, de a rendrakás legnagyobb feladata a végéig ott maradókra hárult. A kifelé vezető úton alaposabban megfigyelhettük az új, különös kis tavat, amin egy pici sziget van, azon egy újabb kicsi tó.
Nagyon kellemes sétán vettünk részt és nagyon jó volt ilyen nagy létszámban együtt lenni. 2025-ben szeretnénk folytatni.
– Siklós Juli
