Évadzáró a Kopaszi gáton
Több találkozási ponton lassan összegyűltünk., majd elindultunk kényelmes sétánkra. Elhaladtunk az egykori Budai hengermalom épülete mellet, majd a Lágymányosi öbölnél értünk el a Dunához. A vizisport telepnél egy pillanatra megálltunk egy táblánál, ahol az itt nevelkedett legjobb eredményeket elért sportolók neve szerepel, köztük Kolonics Györgyé, és Kovács Kataliné. Sokan jártunk már a gáton, de erről az oldalról még nem közelítettük meg. Gondozott parkban, virágos, árnyas sétányon értünk el a Teknős öbölhöz, ahol teknősöket nem, de az anyjuk mellett összebújt kicsi récéket láttunk. A strand mellett elkerített kertben asztalokat és padokat találtunk, ahol aztán előkerültek a finomabbnál finomabb házias édes és sós finomságok, meg itókák. Ettünk, ittunk, beszélgettük, majd a mosdószünet idején ping-pong csatába kezdtünk mi, akik nem tudunk ping-pongozni! Vidáman indultunk tovább. Sajnos az öböl fölé benyúló kilátó felújítás miatt le volt zárva, így egyenesen a Kopaszi gátra indultunk. Az 1838-as pusztító pesti árvíz után kezdték a Duna szabályozását, ekkor alakították ki a gátat, kialakítva a Dunából leválasztott öblöt. Ez ma is összeköttetésben van a jó öreg Dunánkkal, így mindig friss víz kerül bele, nagyon sokféle vízi állatnak, pl a hódnak tiszta élőhelyet biztosítva. Végig sétáltunk a gondozott park útjain. A hatalmas ősfák lombjában hangos madárdal töltötte meg a levegőt. Vendéglátó egységek, játszóterek, megpihenésre alkalmas árnyékos helyeken elhelyezett padok mellett haladtunk egészen a félsziget csúcsáig. Egy darabig figyeltük a Duna vízi életét, készült csoportkép is, aztán lassan indultunk vissza. A MOL Campus felé vettük az irányt, mivel a csoport egy része kíváncsi volt a kilátásra. A 143 m magas toronyba lifttel feljutni 45 mp is elég, de megvenni a jegyet kisebb tortúra. Mielőtt beszálltunk volna a liftbe egy fiatalember beszélt a torony történetéről. Fentről a kilátás páratlan volt! A kristálytiszta üvegfalon át hosszan gyönyörködtünk a panorámában, ami pont olyannak tűnt, mint egy folyton mozgásban lévő terepasztal. Kisebb csoportokban keresgéltük a jól ismert épületeket, figyeltük a nyüzsgő nagyváros életét, de nem kerülte el a figyelmünket a magasban élő növények szépsége sem. Kellemes időben, jó társasággal, új élményekkel kezdhetjük a nyári szabadságot, hogy ősszel újra együtt járjunk hegyen-völgyön át.
– Kövér Jutka
