Szokolyától Magyarkútig
Ígéretesnek indult ez a langyos őszi nap. Szép reggeli napsütésben szálltunk fel a Szob felé tartó vonatra, és az utolsó szerelvény emeletét teljesen el is foglaltuk. Vácnál csatlakozott hozzánk Ildi is, így nem maradtunk túravezető nélkül. Kismarosnál egymást bíztatva szedtük a lábunkat, hogy biztosan elérjük a buszt, amivel Szokolyáig, túránk kiinduló pontjáig utaztunk.
A faluszéli kocsmában néhányan energiával töltötték fel magukat, majd elindultunk az enyhe emelkedőn, hogy hamarosan pompás kilátás táruljon elénk a Börzsöny őszi színekbe öltözött domborulataira, völgyeiben megbújó falvaira. A kéményekből felszálló füst, a színes falevelek csendes pergése nyugalommal árasztotta el a tájat. Felfele haladva lépten – nyomon megálltunk rácsodálkozva a napsütésben aranyló fák, bokrok látványára.
Hamarosan vége lett az emelkedőnek. Hosszú, kanyargó sorban haladtunk lefele az enyhe lejtőn egymás mögött. Miután átkeltünk egy vasúti pályán, szorosan a sínek mellett vezetett az út, majd egy meredek, de rövid lejárón ismét az erdőben folytattuk utunkat.
Kezdetben kövek, és letört faágak nehezítették a járást, de aztán a majdnem kiszáradt patak mentén kellemes úton, zizegő avarszőnyegen lépdeltünk. Helyenként a keskeny út csúszóssá vált a meredek parton, itt a fiúk korlátot alkotva segítettek biztonságosan áthaladni.
A kényelmes utat egy kanyar után ismét emelkedő váltotta fel majd egy széles, farakásokkal szegélyezett úton jutottunk el úti célunkhoz Magyarkútra, az Irma forráshoz.
A forrás mai formáját Swadló Ferenc vasgyáros építtette ki, ezzel kifejezve háláját, miután Irma nevű lánya kigyógyult súlyos betegségéből. Az egyébként bővizű forrás most alig csurdogált, remélhetőleg csak a hosszú ideje tartó szárazság miatt.
Magyarkút szívét alkotja ez a központi kiránduló hely. A kiterjedt tisztáson a fedett pihenőben előkerültek a szokásos finomságok, az üvegek tartalmával leöblítettük torkunkból az út porát, ezután szabad választás szerint lehetett maradni, vagy útnak indulni hazafelé.
A csapat kétharmada maradt még, hogy megkóstolja a „Kocsma a Pipáshoz” házias ízeit, majd egy vonatpótló kisbusz lerobogott velünk Vácra. Innen már a szokásos útvonalon vonatoztunk haza.
– Kövér Jutka
