A kiránduláson a Csili tornászok is velünk tartottak.

Tegnap reggel sokan, 76-an indultunk két busszal Visegrádra Szalai Szilvi vezetésével. Nagyon jó buszokkal, szimpatikus sofőrrel, röpke óra alatt elértük első megállónkat, Pilisszentlászlót, ahol leszálltak azok, akik a hosszabb – a 8 km-es túrát választották aznapi mozgásigényük levezetésére…

Első meglepetés ott ért minket, Zergéseket, mert a mi 13 fős csapatunkhoz (2-en a rövidebb túrát választották) még 20-an csatlakoztak a tornászoktól, így 33-an indultunk el az Apát-kúti völgybe ☺. A társaság így elég nagy és változatos lett, 10 évestől 84 évesig szóródott a korosztály. Sajnos nem mindenki tett eleget előzetes kérésemnek az öltözékre vonatkozólag, így azért akadtak nehézségek út közben, de mindent sikeresen megoldottunk… ☺ ☺ ☺

Nagy csapatunkkal ½ 11-kor indultunk, az első 1,5 km először a faluban, majd az erdőben vezetett, (többek között egy ZEN templom mellett), majd elértük a patak völgyét. Itt kezdődött az igazi kaland.

A gyönyörű patakvölgyön kb. 12-szer kellett átkelnie nagy létszámú csapatunknak úgy, hogy csak az első helyen volt egy fahíd, a többi alkalommal vagy köveken, vagy fatörzseken kellett átlépkednünk. Kétszer kidőlt fatörzsön is át kellett mászni, pár helyen az út volt szinte ’járhatatlan’… Igazi kaland volt… Dió (Diószegi Judit) hathatós segítségével és mindenki remek hozzáállásával tudtuk venni az akadályokat (a mellékelt fényképalbum jól ábrázolja az út szépségeit ☺).  

Tervünk szerint, ½ 2-re értünk a Telgárthy-rétig, ahol több család is bográcsban, grillen főzte-sütötte aznapi ebédjét, ami – ha még nem is lettünk volna éhesek – megkorgatta gyomrunkat. Ide jött értünk a busz, ami elvitt minket a csapat másik feléhez, akik a Mogyoró-hegyen tettek délelőtt kisebb-nagyobb sétát.

A Mogyoróhegy étteremben ebéd várt minket, menetrend szerűen, 2-kor, mely nagyon finom, minden igényt kielégítő volt. Ehettünk húslevest, gyümölcs levest, sült kacsacombot párolt káposztával, baconbe tekert csirkemellet, vaddisznó pörköltet, somlói galuskát, 3 féle palacsintát – szóval mindent, mi szem-szájnak ingere… Nagyon finom és bőséges volt az ebéd. ☺ ☺ ☺

Ebéd után még egy ’meglepetés’ programban is részesültünk: a busz elvitt minket a Fellegvárig, aki akart meg is mászhatta. Kis csapatunk jó része inkább a fagyizást választotta a Duna parton, majd elindultunk hazafelé. Visszafelé is ugyanolyan gyorsak voltak a buszok, így 6 órára már mindenki haza is érhetett.

A programon készült fényképeket csak a Baráti Kör tagjai láthatják.