Pilisben a „gyorslábúak” – Prédikálószék
Tegnap hétfő lévén edzés nap volt. Kivételesen két részre oszlott Zerge csapatunk, a gyorslábúak (8-an) felmásztak a Prédikálószékre, a többiek pedig (9-en) a Kórháznál találkoztak és tették meg ‘szokásos’ körüket…. (Köszönet Magdinak és Zolinak )
Én – ugyan gyorslábúnak nem vagyok mondható – a Pilisbe tartó csapattal indultam.
Korábban értünk Szentendrére, mint terveztük és mivel a busz is később indult tovább, ezért jó sok időnk maradt… FÁZNI…. Igen hideg volt. Többen bemenekültünk a SPAR-ba – inkább vásárolgattunk, mint fagyoskodtunk a megállóban. Feri – szokásához híven – külön utakon elment megnézni egy BKV múzeumot, az eredményt láthatjátok a képeken.
10 órakor indult a túra Pilisszentlászlóról, és kerek 5 óra múlva, 17 km-t megtéve értünk Visegrád-Diós-ra, ahol a Pest felé tartó buszra szálltunk. Hát ez volt a legszörnyűbb a napban, több mint két és fél óra alatt értünk haza.
A túra elején – ahogy várható volt – megiramodott a csapat (persze a hideg is hajtott minket), aztán hamarosan lekerültek a kabátok, ruhadarabok, úgy felmelegedtünk. A terep nem volt rossz, csak köveket kellett néhol kerülgetni.
Több helyen láttuk már a Dunakanyart is, mire 7 km-re a Prédikálószék kilátót is megtaláltuk, ahol nagyobb pihenőt tartottunk. Kilátóba fel, le, fényképezkedés, ebéd, ‘csúcs’ ital kóstolgatása, édességek osztogatása (érdekes, mindenki hozott valami e-félét), gyönyörködés a kilátásban, újabb fagyoskodás után indultunk meg lefelé.
Az elején 1,5 km-t azonos úton haladtunk, mint odafelé, aztán tértünk át a Dömös felé vezető útra.
Itt nem volt emelkedő, csak lejtő, viszont a 8,5 km-en keresztül, kitartóan. Az út kényelmesen széles, viszont sok helyen köves, ami nem túl talpkímélő. Viszont itt sok-sok helyen láthattuk a Dunakanyart – köszönhetően a lombjukat vesztett fáknak. Nagyon-nagyon jó időnk volt, sok helyen napsütés is, gyönyörű kilátással.
Megint találtunk érdekes, szép gombákat, a Maci még be is bújt alá.
Feri több helyen megint bevetette a drón-ját, nem túl sok sikerrel. Hol nem indult, hol felborult, hol ki tudja mit nézett <- ezt még gyakorolni kell.
( Megjegyzés Feritől: „Igyekszem, igyekszem…. Tavaszra talán meg is tanulom, hogy kell rendesen használni. :)” )
Utunk végpontja a Visegrád-Diós buszmegálló, ahol volt még időnk lesétálni a Duna partra, megpihenni és ott is megcsodálni a folyót, hegyeket, kilátást.
A buszon hazafelé hál istennek volt ülőhelyünk, így nem kellett végigállni a hosszú utat. Este 6 óra körül értünk haza.
Virág Zerge
