Ma – közös szervezésben – a Budakeszi Vadasparkba látogattunk. Csodás napunk volt, isteni idővel, K.Jutka élménybeszámolója híven tükrözi, a fényképek híven adják vissza ezt 
Ezen a verőfényes, langyos (talán az utolsó) őszi napon a Budakeszi Vadaskertbe látogattunk. A gyönyörű tarkák levelű fák lombja alatt sétáltunk be az erdőn keresztül a főbejáratig.
Alig, hogy bejutottunk, az első műsorszám a mosómedve bemutatója volt a gondozója irányításával, aki fergeteges humorral mutatta be Salamont. Társát, Dagit is szívesen megismertük volna, de ő már egy ízületi bántalmakkal bíró öreg matróna, így ő a kuckójában maradt. Elsőnek megtudtuk róla, hogy Salamon sem nem mos, sem nem medve. Mosó nevét onnan kapta, hogy gyakran kutat sekély vízben apró rákok, csigák után, ezért úgy tűnik ügyes kis mancsainak mozgása, mintha mosna. A továbbiakban divatbemutatót tartott, bemutatta többszöri forgással- pörgéssel, hogy milyen csodás szőrme borítja testét, szép csíkozott farkát. Majd a műanyag hulladék begyűjtését is bemutatta a gyerekeknek. Egy- egy jutalomfalat ellenében boldogan dobálta bele a gyűjtőbe a műanyag játékokat. Közben sokat hallottunk az életmódjáról, őshazájáról.
Tovább sétálva megismerhettük a Magyar erdőkben honos állatokat. Mivel mindenhol a reggeli etetés folyt, élénkek voltak, jól látható volt a mozgásuk.
Csodálattal töltött el Csabi a hiúz méltóságteljes látványa, és a rókák vidám futkosása a csirkefalatok után. Kényelmesen lődörögtünk a szarvasok, őstulkok kifutója mellett, amikor legnagyobb meglepetésemre csíkos vadmalacok futkostak az anyjuk körül, míg a hatalmas vadkan hangosan veszekedve harcolt egy kocával valami jutalomfalatért. Ritka, hogy ilyen későn születnek kismalacok. A túloldalon egy szarvasbika hallatta messzire zengő bőgő hangját.
Lassan a medvékhez értünk, itt megint látványetetés kezdődött. Két hatalmas termetű medve éldegél itt kényelmes, tágas, barlanggal, tóval is ellátott kifutóban. Tibor az öreg mackó füle botját sem mozgatta, de Romulus lassan lecammogott a napsütötte dombról a kekszért és almafalatokért, amit egy hosszú bot segítségével adagolt neki a gondozója. Azért nem csak ilyen lágy eleséget kapnak, egy komolyabb étkezés minimum 10 kg csirkehúsból és gyümölcsökből áll.
Épp, hogy elköszöntünk a Maciktól, már a szomszédban kezdődött a farkasok etetése. Ők színhúst kaptak, csirkecombokat (nem ám farhátat). Egy – egy falat megszerzése után elfutottak a társaiktól, hogy ne kelljen osztozni a zsákmányon.
Kifele még rácsodálkoztunk a hóbaglyok termetes méretére. Még a parasztudvarban is ismerkedtünk egy kicsit a háziállatokkal, aztán az őszi napsütésben kényelmesen kisétáltunk a buszhoz, és hazaindultunk.
