Lassan szivárogtunk a Szentlélek téri HÉV-állomáshoz, mivel itt volt a találkozó, hogy egy nagy sétát tegyünk ezen a késő őszi csípős napon, a Hajógyári Szigeten.
Mielőtt 25 társunkkal együtt felszálltunk a HÉV-re, még betértünk a büfébe, hogy némi élelmet, kávét stb. vegyünk magunkhoz, mivel éppen ebédidőben voltunk.
Rövid utazás után áthaladtunk a K-hídon és már ott álltunk a Sellő szobor előtt. Feri mesélni kezdett nekünk a sziget történetéről. Ez a sziget is a Duna hordalék szigete volt, eredetileg két kisebb, de az idők folyamán eggyé váltak. Területileg kicsit nagyobb, mint a Margit sziget. Már a II. században jelentős helytartói terület volt. Katonai táborok foglalták el a sziget nagy részét., és itt épült fel a későbbi római császár Hadriánus pompás palotája. A XIX. század végén még láthatók voltak a romok. Meg is kezdték a feltárást, de az utolsó 1956-os munkák után betemették. Talán a jövőben ismét feltárásra kerül. A hosszú ideig használaton kívül maradt sziget a Hajógyár megépítésével lett ismét jelentős, ami gróf Széchenyi István kezdeményezésére jött létre 1835-ben. Állítólag ez volt Európa első folyami hajógyára. Itt készült a Széchenyi névre keresztelt gőzhajó is, melynek avató ünnepségén hangzott el először művészek előadásában a magyar Himnusz nyilvános közünnepen. Igazán nagy hírverést az 1993 óta itt rendezett, Európa egyik legnagyobb fesztiválja, a Sziget Fesztivál adta a szigetnek. Sétánk elején elvonultunk a régi hajógyár kerítése mellett, majd az ártér feletti panoráma úton folytattuk utunkat. Mélyen alattunk a Duna alaposan visszahúzódva folydogált, így a kiszélesedett ártéri erdő érintetlen fái, hajoltak, vagy dőltek egymásnak. Helyenként hatalmas fák öreg, ráncos törzsét csodáltuk meg, és elgondolkodtuk azon, hogy ha mesélni tudnának… A szánkózó dombról megcsodáltuk a korszerű, sok-sok csúszdával ellátott gyermekjátszóteret, majd egy idő után keresztül baktattunk a ligeten, hogy a másik oldalról közelítsük meg a Dunát és a szigetcsúcsot, de előtte még betértünk az evezős büfébe, hogy forró italokkal melegítsük fel fázós testünket. A nyugati oldal gátján jutottunk el a szigetcsúcshoz. Egy darabig gyönyörködtünk a folyam nyugodt vizében a partra vetett uszadékfák kusza rakása mögül. Finom csokoládét majszolhattunk, és csúcsitallal kívántunk egymásnak jó egészséget. Lassan indultunk visszafele abban reménykedve, hogy a sötétedés itt ér bennünket, innen nézhetjük meg a szépen kivilágított pesti oldalt. Az időjárás nem adta meg nekünk ezt az élményt. A felerősödött napsütés miatt eltolódott a sűrű alkony, így már kiértünk a szigetről, mire az esti fények felgyúltak. Utunkat az éjszakai pihenő helyükre hangosan gyülekező csókák, és varjak kísérték. Elköszöntünk a szigettől, és az óbudai adventi vásár hívogató fényei felé vettük az irányt. A kézművesek pavilonjai előtt kezdtük a vásár bejárását, majd ki-ki ízlése szerint evett ivott. A Fő teret bevilágították a karácsonyi fények, terjengett a forralt bor, a sült gesztenye illata. A gyerekek vidáman korcsolyáztak, Palya Bea csodálatos énekhangja töltötte be a teret. Innen már alaposan átfázva, de a természet adta energiákkal feltöltődve indultunk haza.
– Kövér Jutka
