A mai kirándulásnál Ildi valami csoda folytán nem hajnalra, hanem emberi időpontra tette a találkozás időpontját, így kis csapatunk fázva, de nem álmosan gyűlt össze a találkozási helyeken. Végül a 104-es busszal a hideg, szeles áprilisi időjárásnak megfelelően tetőtől-talpig gondosan bebugyolált csapatunk, botjainkat markolva együtt indult a Dunakeszin lévő Teknős tanösvényt felfedezni. A busz végállomásánál lévő bevásárlóközpontban rövid egészségügyi megállót tartottunk, néhányan a magukkal hozott elemózsiából is falatoztak, majd indultunk az áruház mellett lévő tanösvény kapujához. Ott derült ki, hogy Rozit valahol elhagytuk, illetve Ő nem talált meg bennünket, így Ildi visszament begyűjteni őt. A Teknős tanösvény egy különleges természeti élményt kínál Budapest északi részén. A nevét a közeli kis tóban élő mocsári teknősökről kapta. A terület célja a környék élővilágának bemutatása, különösen a védett növény- és állatfajoké. Az ösvényen információs táblák segítenek megismerni a természetes élőhelyek szerepét és értékeit, a tőzeg kialakulásának folyamatát, és a tőzegláp szerepét a klímaváltozás elleni harcban.
A tőzeglápon él itt a mocsári teknősön kívül, hód, rengeteg madár, rovar is. A pallósétányon néhányan nagy vidáman egyensúlyozva – természetesen Katikánkkal az élen – közelítettük meg a kis csatorna túloldalán kezdődő favázas járdát mely a tőzegláp felett kígyózik 900 méter hosszan. Sajnos a hideg idő miatt túl sok állatot nem láttunk. Én személy szerint a háton úszó poloskát kerestem, de hiába sasoltam a vizet, sehol nem tempózott egy sem. Egy szürke gémet láttunk magasan elhúzni a lápi tóból, valószínűleg ebédelni ment, mert vele és a párjával találkoztunk félóra múlva a horgásztavaknál. Útvonalunkon találkoztunk kis kilátóval, ahova lépcsőn vagy gyerekeknek kialakított mini mászófalon lehetett felkapaszkodni. Nos a nyugdíjaskor a második gyermekkor egyesek szerint, így természetesen egy virgonc Zerge ezen a mászófalon ment fel a kilátóba !
Ez az apró, megmaradt tőzegláp folt védett, hiszen a környék beépítettsége, az eredeti láp nagy részét már megsemmisítette, sokáig ennek a fennmaradása is kérdéses volt. A tanösvényhez közel található két horgásztó is, amely nemcsak a helyiek kedvelt pihenőhelye. Az első tó környéke, ahová ellátogattunk szinte teljesen be van építve. Az apró telkeken egyáltalán nem apró házak sorakoznak. Nem igazán nyerte el tetszésünket. A házak olyan közel helyezkednek el egymás mellett, hogy a szomszédok a nappalijukban a fotelből ki sem mozdulva is tudnak beszélgetni egymással.
A másik tó viszont a horgászok, és a vadkacsák paradicsoma. Rögtön az első fiatal horgásznál megcsodálhattunk egy kb. 5 kg-os pontyot, amit épp készült a tóba visszadobni. A tó mentén sétáltunk végig, a gyermekláncfű sárga virágai által pöttyözött füvön. Végre kisütött a nap is, így néhányan vetkőző számot adtunk elő. Azaz lekerültek a kesztyűk, sapkák, a bátrabbak még a kabátjuk cipzárját is lehúzták! Egy horgász, bár nem éppen önszántából, élőben bemutatta a hal fárasztásának, majd kifogásának lépéseit. Szép nagy pontyot fogott. Gratuláltunk neki.
A horgásztavak meglátogatása után a káposztásmegyeri Farkas erdő felé vettük az irányt a 296-os busszal. A Farkas erdő a környék legnagyobb zöldterülete, parkerdő, mely nem csak kikapcsolódást nyújt a környék lakóinak, hanem ökológiai szempontból is fontos. Gazdag madárvilág, mókusok, rovarok, fafajok és egyéb növények élnek itt. Láttunk szép kék balkáni kökörcsint és rengeteg sárga mezei csorbókát (lánykori nevén: pitypang). is. Körülbelül 4 km-t nordicoztunk a szép széles jól járható ösvényeken. Itt várt bennünket Feri Málna nélkül. Már vele együtt mentünk el megnézni a patakot. A patak egy enyhe lejtő alján folydogált, ahol is néhány renitens zerge nem akart már a lejtő aljára, fáradtságra hivatkozva lesétálni, de Ildi néhány szóval leverte a „lázadást”, így mindenki megcsodálta a vékonyan folydogáló patakocskát. Zerge Feri nevéhez méltóan néhány könnyed szökelléssel a patak másik partjára is átjutott. Mi nem követtük.
A Farkas erdőből a káposztásmegyeri lakótelepen lévő Sógor vendéglőbe gyalogoltunk, ahol elköltöttük jó ár/érték arányú, finom és bőséges ebédünket. A fizetésnél szegény felszolgáló lányt alaposan megkavartuk, de végül minden elrendeződött. Jóllakottan vánszorogtunk el a 14-es villamos megállójához amivel elmentünk a 3-as metró Újpesti végállomásához, és hazafele vettük az irányt.
Ismét egy remek, jól szervezett kirándulással lettünk gazdagabbak, hála és köszönet Ildinek és a bejárásokon résztvevőknek.
– Kosztovics Bella
Nagyon egyszerűen tömegközlekedéssel tudtuk megközelíteni a célpontunkat. Az első program a Teknős tanösvény volt. Fapallókon haladtunk nagyon szép természeti környezetben, útközben vicces információs táblákat láttunk, volt egy kis kilátó, lépcsőkkel-kapaszkodókkal megmászhattunk volna egy köteles pihenő helyet, végül kiértünk egy napos kis rétre, ami arról nevezetes, hogy ide rakják le a teknősök a tojásaikat és a nap költi ki, azután indulnak vissza a kis teknősök a lápos területre.
A tanösvény után végig sétáltunk egy horgász-és üdülő területen, itt a tórendszerből nem sokat láttunk annyira körbe építették. Végre ezután vizet is láttunk, egy nagy horgásztó partján tudtunk végig menni, nekem nagyon tetszett.
Majd röpke három megállóra buszra szálltunk és elérkeztünk a Farkas erdőhöz, Baranyai Laciék kedvenc edzőhelyükhöz. Az erdő is nagyon szép, dimbes-dombos keskeny ösvényeivel (többen a Péterhalmi erdőhöz hasonlították). Itt elérkeztünk egy kis játszótérhez, amit akár csúcsnak is kineveztünk egy kis itóka kedvéért. Ildi itt elintézte az adminisztratív teendőit, majd újból bevitt minket az erdőbe, végső célpontunk felé, a Sógor étteremhez ahol jóízűen megebédeltünk.
Nagyon jó kirándulás volt mindennel amit szeretek: érdekes tanösvény, erdő, vizek, napsütés és szél (igaz az egy kicsit túlzásba vitte a dolgát) sajnálhatja aki nem tudott eljönni.
– Tenczer Marika
Farkas-erdő részlet
