Az ELTE Egyetemi Könyvtártól a Szerb templomig
Október 22.-én, egy kellemes szerda délután 17-en gyülekeztünk az Egyetemi Könyvtár bejárata előtt. Csapó Csaba történész várt minket és hamarosan kiosztotta az audio guide készülékeket, amivel érthetően lehetett hallani az idegenvezetés minden szavát.
Először azonban egy gyorsbeszédű, nagy tudású és rendkívül lelkes magyar, történelem szakos tanár végzettségű hölgy (sajnos a nevét nem árulta el) tartott nekünk tájékoztatást az Egyetemi Könyvtárról miközben mi a márványlépcsőn állva nagy érdeklődéssel hallgattuk. Megtudtuk tőle, hogy a könyvtárt Oláh Miklós esztergomi érsek alapította 1561-ben. Egyetemi gyűjteménnyé 1635-ben vált, amikor Pázmány Péter megalapította a nagyszombati egyetemet. A Magyar Királyi Egyetem a könyvtárral együtt 1777-ben költözött Budára, majd 1784-ben Pestre. A könyvtár mai épülete Skalnitzky Antal tervei alapján 1876-ban épült. A könyvtár állománya jelenleg már közel 2 millió dokumentumot tartalmaz, melyek között a mindenkori egyetemi oktatást és kutatást támogató könyvek és folyóiratok mellett például 185 kódex, közülük 14 corvina található. Megtudtuk, hogy ezeket az értékes, pótolhatatlan dokumentumokat páncélszekrényben őrzik és csak a kutatók tanulmányozhatják. A homlokzati graffitóit Than Mór tervezte, ami azt jelenti, hogy a sötét vakolatba karcolták a fehér mintákat. Arisztotelész, Hérodotosz és más görög bölcs domborműveiben gyönyörködhettünk. Ezután felsétáltunk az emeletre, ahol először Bibó István és Pray György emléktábláját tekintettük meg. Bibó író és politikus volt, A XX. század egyértelműen legeredetibb magyar politikai gondolkodója. A Pray-kódex-ben található meg a magyar nyelv első összefüggő, latin betűs írásos emléke, amelyben a magyar nyelvű Halotti beszéd is helyet kapott.
Ezután léptünk be a nagy olvasóterembe. Én ekkor kissé izgatott lettem, mert régen, a 70-es években én is felkerestem időnként az Egyetemi Könyvtárat. A látvány önmagáért beszél. Sűrűn egymás mellé sorakoztatott hosszú asztalsorokat látunk, mindkét oldalon 4-4 sorban, abból a kétszemélyes asztaltípusból, amelyet 1943-ban rendszeresítettek. Ezek mellett az asztalok mellett, csúcsidőkben összesen akár 124 olvasó is helyet foglalhat. A terem több mint 200 négyzetméter alapterületű, természetes fényt az eredeti mennyezeti üvegtetőn keresztül kap, falait pedig a Lotz Károly által festett freskók díszítik. Hangulata sokat változott.
A diákok többsége valójában nem könyvet olvas, hanem a laptopján keresi az on-line tartalmakat, amit a könyvtár biztosít számukra. Mi nem akartuk sokáig zavarni a fiatalokat, csak megcsodáltuk Than Mór festményét, amit régen lepel takart. Valójában II. József császárt ábrázolja különös módon magyar huszár öltözetben. A császár a kiegyezés után saját vagyonából pénzt adományozott a könyvtár részére. A festmény alapján rézkarcokat készítettek, amelyet a monarchia minden irodájában elhelyeztek. Ezután megnéztük a műemlék liftet, amelyet 1876-ban helyezték el az épületben. Beléptünk a főigazgatóság tágas szobájába, ahol csodálatos bútorokat láthattunk és kényelmes fotelokban üldögélhettünk. Ez a helység valójában a régi korok főigazgatói lakásának része volt. Mostanában viszont filmforgatások helyszínéül is szolgál. Így történhetett, hogy én Tom Hanks székében ülhettem. Fantasztikus alkotást, Perczel glóbuszát láthattuk, amely átmérője 127,5 cm, ára 40 millió Ft. Olyan hatalmas ez a földgömb, hogy alig tudták az ablakon keresztül beemelni a szobába. Nemcsak hatalmas, de nagyon aprólékos munkával precízen kidolgozott. Kiderült, hogy az épületnek hatalmas terasza is van, ahonnan az udvarra láthattunk, ahol régen hatalmas ünnepségeket rendeztek. Végül megtudtuk, hogy 14 éves kortól lehet beiratkozni a könyvtárba és 25 éves korig teljesen ingyenesen lehet használni. A sok információtól kábultan hagytuk el az épületet.
Megkezdtük sétánkat a belváros nagyon érdekes részében. A Reáltanoda utcán haladva elhagytuk az Eötvös Gimnáziumot és a Matematikai Kutató Intézetet és megálltunk egy furcsa házzal szemben. Ez volt a KincsemKult épülete. A Kincsem-palota Budapest egyik legszebb és leghíresebb belvárosi palotája volt, melynek története a 19. század végéig nyúlik vissza. Blaskovics Ernő építtette, aki a Kincsem versenyló büszke tulajdonosa volt. Sajnos nem tudtunk bemenni, pedig nagyon érdekes lett volna látni a híres paripa istállóját. A palota pazar lakomák helyszíne volt, melyeken nemcsak a magyar arisztokrácia, hanem a walesi herceg, a német császár és a spanyol király is megfordult. Megtudtuk, hogy a telek a régi Úttörő Áruházig nyúlt és történeteket hallottunk Karolináról, aki Blaskovics felesége volt. Budapestiek vagyunk, sokat sétáltunk már a város szívében, és mégis keveset tudunk róla. A Blaskovics palota után egy átjáróban találtuk magunkat a Magyar utca és a Múzeum körút között. Itt volt a régi városfal, amire ráépültek a házak. 1701-ben ide épült a Lövőház, mivel az iparosoknak meg kellett tanulniuk lőni, felkészülve a törökök visszatérésére. Megtekintettük az Unger házat, amely valójában egy kétemeletes, kéthomlokzatos átjáró ház, az első Ybl Miklós által tervezett épület. Az udvarban álldogálva még mindig láthatjuk a fakockákból készült útburkolatot. A Magyar utcán végighaladva megszemléltük azokat az épületeket, ahol Vörösmarty, Petőfi és szülei laktak. Érdekes történeteket hallottunk vezetőnktől a Magyar utca „sötét” oldaláról is mivel híres és hírhedt bordélyházak sora mellett sétáltunk el. Rövid sétával elértük a Károlyi kertet, amely helyén soha nem állt épület. 1932-ig magas fallal körbevett kert volt, ahova csak a Károlyi család tagjai mehettek. Most két utcával arrébb ezerrel dübörög a város, villamosok csattognak a Múzeum körúti síneken, autók hosszú sora araszol a dugóban, mindenki fut, rohan, teszi a dolgát, itt azonban – ha csak egy negyedórára is – de minden betérő szusszanhat egy kicsit. A parkot körülvevő épületek közül egy nagyon szép fehér ház tűnik a szemünk elé. Valójában ez is bordélyház volt, de nagyon érdekes történetet hallottunk vezetőnktől Pilisi Róza és Krúdy Gyula kapcsolatáról. A rövid pihenő után tovább haladva a Magyar utcán elhaladtunk a Jászai Mari színészház előtt és hamarosan a Kálvin térre jutottunk. A hajdani Korona szálló előtt állva vezetőnk megmutatta az egyik első hazánkban készült fényképet, amelyen éppen a Kálvin tér látható, de csak a templomról lehet felismerni. A Bástya utcán haladva ismét egy kis térre értünk, ahol a 1,5-2 méteres, lőrésekkel ellátott Pestet védő városfalat lehet látni. Most itt egy nagyon korszerűen felszerelt játszóteret és pihenősarkot találunk.
Mire a Szerb templomhoz értünk, már igencsak elfáradtunk. A török elöl menekülő szerb telepesek a XVII. században egy középkori templom alapjaira új templomot építettek, melyet Szent Györgynek szenteltek. A harangtorony és a főhomlokzat később készült el. A templom belseje a görög katolikus templomok hagyományos alaprajzát követi. A nők templomát fa mellvéd választja el a férfiak egy lépcsőfokkal mélyebben levő templomától. A hívőkkel szemben levő ikonosztáz szintén a hagyományoknak megfelelő, az oltár mögötte van. Nekünk legjobban a bejárat fölött levő hímzett kép tetszett. A kertjét kőfal kerítés határolja, melybe a Pesten eltemetett szerb hívek sírköveit építették be. Itt is szép fotók készültek, majd fáradtan, de élményekben gazdagodva elhagytuk a templomot. A Veres Pálné utcára érkezve megköszöntük a nagyon tartalmas idegenvezetést és elindultunk hazafelé. A négy napos ünnepet megelőző csúcsforgalmat leküzdve értünk haza.
– Siklós Juli
