Forró augusztus eleji szombat estén 18 kultúrára éhes Zerge találkozott a Széll Kálmán téren. Én egy kicsit késtem, de a városmajori parkban hamarosan utolértem a csapatot. Az előadás előtt némi üdítőital fogyasztása közben élénken csevegtünk a nyár eseményeiről.
Amikor az esti harangszó bekúszott a nézőtérre, elkezdődött a különleges előadás, amelynek műsorvezetője, konferansziéja, egy letűnt világ felfedezője Bősze Ádám zenetörténész volt. Lenyűgözött nagy tudása, tájékozottsága és elsősorban kötetlen, humoros előadása. Az est indításaként elmondta, hogy a bárokban, zenés szórakozóhelyeken legfontosabb a vendég volt, a bárzongorista és az énekes a háttérben szolgáltatta a muzsikát, úgy hogy a vendég zavartalanul tudjon beszélgetni partnerével. Többször megvilágították a nézőteret, hogy ezt kihangsúlyozzák. Ezen az estén azonban az előadóművészek kerültek az érdeklődés középpontjába. Oláh Zoltán ült a zongora mellett és egész előadás alatt görnyedt háttal, de folyamatosan mosolyogva kitűnően zongorázott. Megcsillogtatta tehetségét, amikor a ’Gyertyafény’ keringőt játszotta. Az énekesnő, Gubik Petra csodálatos hangja betöltötte a nézőteret. Kitűnően visszaadta a letűnt korok hangulatát, nem csak a dallamát, hanem a szöveget is élvezhettük. Ma már elképzelni sem tudjuk, milyen sokféle könnyűzenét ismertek a nagyszüleink: shimmy, fox-trot, kuplé, one-step, tangó, csak néhány műfaj abból a határtalannak tűnő repertoárból, amire ők táncoltak és daloltak. És a bárzongoristák? Ők a két háború közötti időszak virtuózai, akik estéről estére brilliáns technikával, sokszor hosszú órákon át kísérték őket zongorán. Felcsendült sok ismert dallam, például a ’Bukjelszoknya’, ’Köszönöm, hogy imádott’, ’Pá, aranyom pá’ (szakítós dal). Bősze Ádám a slágerek között történelmi áttekintést adott a feltörekvő polgárosodásról, a zene, a szórakozás iránt növekvő igényekről. Beszélt a bárzongoristák nehéz életéről. Senki nem tervezte ifjúságában, hogy bárzongorista legyen. Azok a zenészek váltak azzá, akik nem voltak eléggé sikeresek a komolyzene területén. Életük, munkájuk éjszaka zajlott, fizetségük a vendégek jóindulatától függött. Nagyon örültem, hogy megemlékezett a világhírű, de tragikus sorsú Seres Rezsőről, aki a ’Kispipában’ volt bárzongorista. (Nemrég jártunk ott, amikor a Kolodkó szobrokat néztük meg Feri vezetésével.) Prózában és gyönyörű énekben meghallgathattuk a „Szomorú vasárnap” felejthetetlen dalát Gubik Petra kiváló előadásában. A műsor, a dalok, a kiváló tájékoztatás nagy sikert aratott. Volt vastaps és ismétlés is.
A csoportunk jó hangulatban, vidáman hagyta el a színházat és együtt sétáltunk a metró felé, miután R. Rozitól elbúcsúztunk. Remélhetően mindenki szerencsésen hazaért még 11 óra előtt.
– Siklós Juli
