Újra a Pilisben – Pomázról Csobánkára
(Gyönyörű kilátóhegy Csobánka felett – Kövér Jutka tollából )
A pomázi HÉV-állomáson végre megszabadulhattunk izzasztó maszkjainktól, és egy nagy lélegzettel elindultunk. Mielőtt nekivágtunk volna az erősen emelkedő útnak, még egy közös fényképezésre megálltunk. (Gondolom sejtette Feri, hogy a túra végére már fáradt lesz a mosolyunk).
A csoportunk kétfelé vált, hogy a könnyebb utat választók Ildivel folytassák útjukat. Az Árpád kilátó közelében ismét egyesült a csapat, és közösen kapaszkodtunk fel a keskeny ösvényen. Itt derült ki, hogy Gabi elhagyta az elemózsiás zsákját, így azonnal érkeztek a felajánlások szendvics, és innivaló ügyben.
Egy kicsit ködös volt még a táj, így a kilátás kevésbé volt látványos, de az előkerült itókák és csemegék jó kedvre derítettek minket. Rövid pihenő után először a Delelő-dombot (196 m) érintettük, majd az Oszoly-nyereg felé indultunk. Hol felfele, hol lefele folytattuk utunkat a Stiasny-pihenő felé. Ez volt a 2. csúcs ezen a túrán. Ezt a ’gyalogkakukk’ szekciósok vállalták be, addig Ildiék az Oszoly rét felé indultak, ahol bevárták a csapatot.
Rövid pihenő után a csapat ezután is kettévált, a bátrabbak nekifeszültek az Oszoly-csúcs (329 m) – 3. csúcs – kettős kereszttel és zászlórúddal koronázott sziklás tetejének. Innen kicsit félénken pillogtunk a szomszédos hegycsúcs, és a mélyen alattunk elterülő Csobánka házai felé, mert mindkettőt el kellett érni. Nem csak a felkapaszkodás, hanem a leereszkedés sem volt egyszerű a csúszós avaron, de a jól kapaszkodó botjaink segítettek.
Ismét egyesülve vándoroltunk tovább a változatos terepen, majd egy rövid, de igen nehéz emelkedő szakaszon, ha nehezen is, de itt már együtt felkaptattunk a Csúcs- hegyre (352 m – 4. csúcs). A sáros foltok a térdeken, egy-két popsin, azt mutatták, hogy bizony igen megerőltető volt feljutni a meredeken emelkedő, csúszós, keskeny ösvényen, a gördülő kövekkel a lábunk alatt.
A sikeres hegymászás örömére elfogyasztottuk a csúcsitalt, majd a sikerünktől ittasan elindultunk lefele egy rendkívül meredek, törmelékes lejtőn, ami még száraz időben is embert próbáló leereszkedés. Ezen is sikerült baj nélkül áthaladni.
Innen már kényelmes, széles turistaúton haladtunk tovább. A fiúk boros élményeikről beszélgettek, mi meg hallgattuk a száraz avar zizegését, és a lehulló levelek hangját. A távoli kutyaugatás azt jelezte, hogy hamarosan elérjük az Oszoly-pihenőt. Itt már le lehetett ülni padokra, elfogyasztottuk a maradékokat, majd Csobánka szépséges házai közt elértük a buszmegállót, ahonnan egészben láthattuk az általunk meghódított csúcsokat, és fehér szikláikat.
A túlfűtött HÉV-en az ülés alól kiáramló forró levegőben még egy izzadságtól átnedvesedett kabátot is megszárítottunk, így mindenki biztonságban érhetett haza éppen sötétedés előtt.
Páran még Szentendrén megpróbáltuk Gabi hátizsákját megtalálni, de sajnos nem jutottunk eredményre, így vehet egy újat, hogy legközelebb is elhagyhassa.
