A Bükk szépségei – Noszvaj, Síkfőkút, 2024. május 20 – 23.

A Bükk szépségei: Noszvaj-Síkfőkút – 2024.05.20-23-ig
(S.Juli és K.Jutka írása)

1. Nap
Pünkösdhétfő reggelén 25 Zerge gyülekezett az M3 kivezető szakaszán, a szokásos Shell-kútnál. Az időjárás jelentés hiába ijesztgetett minket záporral, felhőszakadással, gyönyörű napsütéses idővel indult a kirándulásunk. Első megállóhelyünk Apc-nál volt, ahol egy autóval nehezen járható földúton feljutottunk az Apci tengerszemhez, amely valójában a Széleskő-bányató. Megpillantva nem gondolnánk, hogy mesterséges tó, mert nagyon hangulatos, sziklás hegyekkel körülölelt tengerszem. Meglepve tapasztaltuk, hogy partján sátor áll, a hideg vízben pedig egy meztelen férfi úszkál békésen, semmit sem törődve a hölgycsapattal. Mi pedig kuncogva sétáltunk, mint egy csapat bakfislány. Pedig szomorú látnivaló is volt, a megemlékezés koszorúi a meredek sziklafalon. Itt bizony vakmerő extrém sportolók, búvárok vesztették életüket.

A következő állomásunk Egerszalókon volt. A múlt század (évezred) utolsó éveiben már sokan jártak fürödni az egyszerű betonmedencébe (télen is, éjjel is) mert a feltörő 65 fokos termálvíz gyógyító hatásúnak bizonyult. Később a sódombjáról vált ismerté. De a dombnak csak a színe emlékeztet a sóra, valójában mész-tufa, így nem érdemes nyalogatni, mert nincs sós íze. A páratlan szépségű képződmény elsősorban a fürdőből és a szállodából látszik gyönyörűnek, mi pedig sajnos csak fentről tudtuk megtekinteni. Annyi biztos, hogy a csodálatos hotelben és fürdőben kellemesen lehet pihenni, többen közülünk már rendelkeznek tapasztalatokkal.

Felsőtárkányba érkezve felcsatolhattuk a nordic botokat, mert egy kellemes séta kezdődött. A Felsőtárkányi tavat kerültük meg. Kerülés közben a büfénél is eltöltöttünk kis időt. A tó partja mentén ásványtani ismereteinket tudtuk bővíteni a számtalan felirattal ellátott sziklával. Ezután kisvonattal száguldoztunk az erdőben, miközben a magas hegyeket láthattunk. A végállomáshoz érkezve kellemes körtúrát tettünk a kora nyári erdőben, miközben gyakran láthattunk szép halványlila baracklevelű harangvirágokat. A Vöröskő-tanösvényen oktató táblák tanították a gyerekeket és az érdeklődő nyugdíjasokat az erdő növény és állatvilágára. A Vöröskő patak partján haladva újra elértük a kisvonat végállomását. Néhány megállót tettünk a vonattal, mert közelről is megismerkedhettünk a kicsi vadaspark állataival. Elég szerény volt a látnivaló, de legalább közelről figyelhettük salátát ropogtató őzet és muflont. A Felsőtárkányba visszavezető úton egyre reménykedtünk, hogy a közelgő sötét fellegekből alázúduló eső megkegyelmez nekünk és nem ázunk bőrig, amíg a kocsikhoz eljutunk. Szerencsénkre így is lett. Fáradtan és éhesen kocsikba szálltunk, az eső pedig rázendített. Egerből Noszvaj felé az úton csak úgy hömpölygött az esővíz, ami a környező agyagot is magával sodorta. Kalandos utunk nemsokára véget ért, mert megérkeztünk a Síkfőkúton levő hangulatos kis hotelbe.

A szállásunkkal igazán elégedettek lehettünk, kétágyas, komfortos szobákban pihenhettük ki a fáradalmainkat. A vacsora felszolgálása nagyon szépen megterített asztaloknál történt, tartalmáról csak annyit mondanék, hogy éhségünket csillapította. Ildi és Feri gondoskodtak róla, hogy egyetlen percig se unatkozzunk. Ezért műveltségi TOTO-t töltögettünk ki este, a vacsora után már eléggé elpilledve. Utána csipegettünk még a sütikből és valamennyi bambi is fogyott.

2. Nap
Kedd reggel kipihenten ébredtünk, majd kellemes csalódás ért minket a gazdag, finom reggelivel. Két csoportban indultunk útra, hogy a fürgébb zergéknek is lehetősége legyen kicsit hosszabb, kicsit meredekebb túrára. A kiindulási ponthoz viszont autóval mentünk. Az út egyenletesen felfelé ment, de nem volt túlságosan megerőltető, bár az éjszakai eső miatt azért kicsit sáros, csúszós. Megközelítőleg 3 km megtétele után a Várkút tisztásra értünk, ahol a többiek már vártak minket. Itt lehetőségünk volt kipihenni a fáradalmainkat és előkerültek a hátizsákokból a finomságok is. A jó hangulatú piknik után már csak lefelé kellett menni igazán könnyű, de hosszú úton. A Kövesdi kilátónál gyönyörű panoráma nyílt a Bükk hegység csúcsaira és még annál is messzebbre. Alig pár száz méter távolságra a szállodától, egy kellemes tisztáson asztalokat és padokat találtunk, ahol megettük a szendvicsebédünket.

A hotelbe jóllakottan, de fáradtan és nagyon sárosan érkeztünk. Néhányan kipróbáltuk a „sártisztító gépet”, ami igen hasznos szerkezet. Nagyon rövid pihenő után újabb érdekes programok vártak ránk.

Autókkal mentünk tovább, először a szépen felújított De la Motte kastélyba. A kastély 25 hold kiterjedésű parkban fekszik, ami gyönyörű lehetne, de sajnos gyomos és nagyon elhanyagolt. Az épület XVI. Lajos stílusában épült 1774-1778 között. A Szepessy család építette, majd Vécsey Annának, de Motte Antalnénak adták el. Az épület végleges befejezése az új tulajdonos idején történt és látszik rajta a versailles-i épületek iránti nosztalgiája. Az utcától kovácsoltvas kapu választja el, amelyen az Almássyak címerét tartó unikornis áll. Az emeleti előtér mennyezetét freskó díszíti, amely Auróra diadalmenetét ábrázolja. Az oldalfalakat római istenségek szoborszerű karikatúrái, gúnyképei díszítik. Az előtérből a díszterembe léphettünk, amelynek mennyezetén a bor élvezetét mutató jelenetet láthattunk. Megcsodáltuk a gyönyörű kandallót, majd egy nagyon különleges kis terembe érkeztünk. A kiállítás címe: Ők is voltak gyerekek. Az érdekes tárlat 40 gyerekportrét mutat be, közülük II. Rákóczi Ferenc és Eszterházi Pál Gyerekkori képét is. Minden festmény komoly, sőt komor gyermeket mutat be a látogatóknak, de legbizarrabb, hogy néhány napos korában elhunyt utódok 6-10 éves elképzelt alakjait is megfestették. Ezután tettünk még egy szép nagy sétát a kertben és megcsodáltuk a gyönyörű panorámát a ’Nagy hársfától’.

Kissé elfáradva, de igen nagy érdeklődéssel vártuk a barlanglakások megtekintését, amelyek a mai korban alkotótelepnek adnak otthont, illetve filmforgatások helyszínéül is szolgálnak. A riolit- és a dácittufa nemcsak szilárd kőzetek, de jól is faraghatók, és erre a régi korok emberei is rájöttek. Noszvajon lakásokat, pincéket, istállókat – a tatárjárás, törökdúlás és a Habsburg-fennhatóság idején menedékhelyeket – vájtak a völgyoldalakba, építőköveket bányásztak, a távoli múltban pedig kultikus szertartások helyszíneiként is használták a sziklákat. Az idők során a természet és az ember munkája nyomán, egy korokon átívelő, különleges, kőből faragott világ jött létre itt. Ma a Noszvaji Barlang Művésztelepnek ad otthont. Számomra legérdekesebb a ’hangterem’ volt, amelyben a kőbe vésett fülkék vannak, egyetlen hang kibocsátása visszaverődik a falakról és rezonanciát hoz létre. A barlanglakásokban az 1980-as évekig éltek szegény emberek, de szerintem a telepet felügyelő család tagjai ma is egy ilyen otthonnak berendezett barlangban laknak. Kislányuk kedvesen integetett nekünk, amikor elhagytuk a telepet.

A második napra még egy érdekesség jutott: Szomolyára autóztunk, ahol a Kaptárkövek Tanösvényt néztük meg. Ez hazánk legtöbb fülkével rendelkező kaptárkő-csoportja.A jól kiépített lépcsős gyalogjárda azért nem mindenkinek volt a kedvére, mivel a lépcsőfokok helyenként elég magasra sikerültek. Így is többen végigjártuk a tanösvényt, rácsodálkozva a helyenként igen magas kövekre.

Az este ezen a napon is hangulatosan, izgalmas TOTO-val, sütikkel, innivalókkal telt.

3. Nap
Esik, szakad, zuhog az eső, mintha dézsából öntenék… Ki kellett kászálódni az ágyból, mert várt minket a reggeli. Kedvetlenül botorkáltunk az ebédlőbe, de miután jóllaktunk és Ildi összeterelte nyáját, visszatért a jókedv, a felhőzet is szakadozni kezdett. Az időjárás miatt programváltozás történt, a Suba lyuk barlang helyett Egerbe indultunk. Mire Egerbe értünk az esőkabátok is elbújtak a hátizsákokba.

A Líceum épületében találtunk rá az egri Főegyházmegyei barokk Könyvtárra, melyet Eszterházi Károly alapított 1790-es évek végén. Belépve a régi könyvtárak jellegzetes illata járta át a termet. Az ódon hangulatban ámulva néztük a Tridenti zsinatról készült freskót, melynek látványos kupolájáról kiderült, hogy szemfényvesztés. A festő 3D technikájának köszönhető. Az eredetileg egyetemi könyvtárnak szánt könyveket az akkor élt nemesek gyűjtötték össze, Budára szállították, és ott került rájuk az egységes kötés. Az orvostudomány, bölcselet, filozófia és teológiai témájú könyvek ma is hozzáférhetőek a kutatók részére. És micsoda különlegességek találhatók itt! Legrégebbi dokumentum 1048-ból származik, ez egy kézzel írott kódex, IX. Leó Pápa iratgyűjteménye, de itt őrzik Mozart-levelét, vagy éppen a Dante-kódexet, melyből az egész világon mindössze három darab található. Természetesen ezeknek csak a másolata látható, e különleges kincseket széfben őrzik.

A líceummal szemben már vártak minket az egri Érseki Palotában, hogy bájos még tanuló idegenvezetőnk teremről teremre járva bemutassa nekünk a használati tárgyakat. A földszinten öt termet járhattunk végig, ahol misetárgyak miseruhák, füstölő, pásztorbot, püspöksüvegek Mária Terézia koronázási palástja, ajándékai. Ereklyetartók áldozati kelyhek, ampolnák, ereklyetartók voltak láthatók. Az emeleten a mindenkori püspök magánéletébe kukkanthattuk be. Itt láthattuk a díszteremet, dolgozó szobát, étkezőt, és a többihez képes puritánul berendezett hálót is. Végezetül egy emeleti karzatról üvegfalon át betekinthettünk a magánkápolnába is.

Búcsút vettünk az egyházi kincsektől, és egy sokkal hétköznapibb, de annál fontosabb helyre igyekeztünk, a Városi Tűzőrség Múzeumába. A kezdetleges gépektől a mai modern felszerelésig voltak láthatók és kipróbálhatók a kiállított eszközök. Na, itt ki is éltük gyermeki mivoltunkat! Aki erőt érzett magában „felugorhatott” a járgányokra, amit meg is tettünk mászással és némi segítséggel. Miután jól kijátszottunk magunkat, és elcsodálkoztunk a kezdetleges eszközökön, sétára indultunk az Eger patak mentén.

A most szelíden folydogáló víz mély árokban halad, mert ha megvadul, veszélyeztetné a várost. Rövid egri tartózkodásunk végén végig sétáltunk az Egri Csillagok utcáján, ahol emlék csillagokat kaptak, akik életműjükkel hozzá járultak a Város fejlődéséhez, hírnevének erősítéséhez.

Már elég fenyegetően feketéllett az ég alja, amikor elindultunk a bogácsi pincesorhoz, hogy a környék finom borait megkóstoljuk. Alighogy elindultunk, ismét leszakadt az ég. Áldottuk a szerencsénket, hogy ismét megóvnak az autók minket a trópusi méretű esőtől. A borozóhoz érve nem várt minket senki. Mint kiderült, az idős tulaj elfelejtkezett rólunk… Kissé csalódottan indultunk vissza a szállodába. A szálló idős tulajdonosa látva csalódottságunkat a vacsora végén kétféle különösen finom bor kóstolásával, kialakulásának körülményeinek bemutatásával kedveskedett nekünk.

Más meglepetés is volt vacsora előtt! Amikor a vacsorához feltárult az étterem ajtaja, felhangzott a „Boldog születésnapot” dallama, és B. Zoli karján királynőjével bevonult a feldíszített terembe, hogy felköszönthessük a szülinapos feleségét, Icát. Torta, pezsgő, vidámság, meghatottság lengte be a helységet, és ez csak fokozódott, amikor Feri ismét előhozakodott totójával, és ismét feltette érdekes, néha becsapós kérdéseit.

Még a szobákban folytatódott hol csendesen, hol harsányabban a társasági élet, majd álomba szenderültünk.

4. Nap
Az utolsó nap már kissé elnyűtten indultunk el a Hoór völgyi Subalyuk Látogató Központba, ahol összefoglalót hallhattunk az előző napokon látottakból, és a Subalyuk barlangban egykor élt ősember életmódjáról, és a feltáráskor fellelt maradványokról.

Már csak rövid sétát terveztünk az eső áztatta, de jól járható erdei úton. Hamarosan el is értük a feljáratot a barlanghoz. Hatan vállalkoztunk, hogy felmásszunk. Kezdetben a lépcsők még biztatóak voltak, de az első kanyar után már a sziklákon lépkedve, néha mászva jutottunk fel. A vártnál jóval nagyobb nyílást találtunk. A lefele út még nehezebb volt, mivel a talaj csúszott, és az esőtől nedves kövek sem tapadtak. Szerencsére egy-egy kisebb elcsúszással visszaértünk. A látvány, no meg a jó érzés, hogy megcsináltuk, megérte a fáradtságot.

Kicsit pihentünk, utána kétfelé vált a csapat. A társaság fele a Bogácsi Termál és Strandfürdőbe ment ellazítani fáradt izmaikat, a többiek tókerülésre kerekedtek fel.

Ezután már a parkolóban elköszöntünk egymástól, és igen jó iramban haladtunk hazafelé. Már Budapest közelében jártunk, amikor a Ford Tranzitban hirtelen csörömpölés hangzott a motorból és füst meg büdösség áradt szét. Feri nagy keservesen elkormányozta a buszt egy mellékútra, és innen sehova… Az út szélén álldogálva felmértük, hogy éhen halunk-e, ha sokára érkezik a mentés, de kiderült, hogy bőven van innen-onnan maradék, így beletörődve vártuk sorsunk jobbra fordulását. Mire a sötét felhőkből előbújt szivárvány ránk mosolygott, megérkezett a mentés is. Pissti két autóról gondoskodott, Ildi is el tudott vinni +1 Zergét, így mi is időben, biztonságban hazaértünk a kis útszéli kalandunkból.

Ui: (Z.Virág)
Az időjárás miatt elmaradt Siroki vár és Recsk programot talán valamikor bepótoljuk.