Élménybeszámoló az évzáró partinkról
Még néhány nap és családjainkkal a karácsonyt ünnepeljük, még egy hét és vége a 2025-ös évnek. Mi a „nagy családunkkal” is megemlékezünk az év végéről. Így volt ez most is, csak egészen másként, mint az előző években. Idén nem mentünk kirándulni, gyalogolni, hanem nagyon kényelmes körülmények között a Csiliben ünnepeltünk. Az erdőtől és az ösvényektől távol, választékos öltözékben, frissen mosott hajjal alig ismertük meg egymást. Amikor megérkeztünk, szépen terített asztal és a gondosan válogatott játékok vártak minket. Amikor én beléptem, az asztal már roskadozott a finomságoktól, mindenki igyekezett kitenni magáért. Unokákat a Rácz család hozott, Olivért és Lizát hamar megkedveltük.
Először Ildi élménybeszámolóját hallgattuk meg, ami a 2025-ös év eredményeiről szólt. A pontos értékelést majd mindenki megtekintheti a Zergebarát csoport oldalán. A lényeg az, hogy ebben az évben többen és többet gyalogoltunk, mint az előző esztendőben. Az első öt legtöbbet nordikozó Zerge jutalmat kapott. Az elsők között az első idén is Halász Ica lett. Van néhány igen aktív új tagunk is, úgy tűnik, jól érzik magukat közöttünk. Ezután Ildi bejelentette a 2026-os év változásait. Majd az év eseményeit bemutató fotósorozat levetítése következett. Nosztalgiával emlékeztünk a kirándulásokra és a kulturális programjainkra.
A születésnaposokról mindig megemlékezünk, a kerek évfordulókról különösen. Ezen a napon Horváth Istvánt ünnepeltük, aki most lábadozik a súlyos betegsége és a második szívműtétje után. Hatalmas, tűzijátékos tortát kapott, amit mi is megkóstolhattunk. Az én tányéromra akkora szelet került, amelyet alig tudtam megenni. A legújabb sporttársunk, Győrffy István is most ünnepelte a születésnapját. Őt is felköszöntöttük és bízunk benne, hogy aktív tagunk lesz.
Szokásunk szerint ettünk, ittunk, de elérkezett a pillanat, amiért a Csiliben tartottuk az év végi ünneplést. Surányi Feri végre elhozta közénk a saját ötletei alapján, saját kezűleg készített játékait. Önfeledten játszottunk a logikát, kézügyességet, egyensúlyérzéket és sok türelmet igénylő játékokat. Volt többféle labirintusos, billiárdszerű és képzelőerőt igénybevevő játék. Hogyan tudta Feri megcsinálni úgy, hogy nagyon nehezen, de végül is megoldható legyen? Nekem elég kevés sikerült, Olivér valószínűleg jobb eredményt ért el. Természetesen sort kerítettünk közben a jóízű beszélgetésekre. Amikor elkezdték a Zergék elhagyni a helyszínt, megpróbáltunk összecsomagolni, kidobni a szemetet, rendet hagyni magunk után. Kellemes ünnepeket kívántunk egymásnak, fáradtan, de új élményekkel gazdagabban hazamentünk. Ebben az évben még egyszer, december 27.-én találkozunk.
– Siklós Juli
