Ivacstól Veresegyházig a három tó mentén
Szeptember utolsó hétvégéjén 21 Zerge gyülekezett a Nyugati pályaudvaron. Szikrázó napsütés és kora őszi meleg idő köszöntött minket, amikor leszálltunk Ivacson a vonatról. Valójában négy tó van ezen a területen, ezek közül hármat körbesétáltunk. Az első a Pamut tó volt, ami valójában egy kellemes horgászparadicsom. Láttunk itt padokat, asztalokat, ami szintén a kikapcsolódást szolgálja. Nevét a Magyar Pamutipari Horgászegyesületről kapta. Meglepődve láttuk, hogy az aszály és a szörnyű szárazság ellenére a víz magasságából nem veszített. Ez a Sződrákos pataknak köszönhető, mert az táplálja vízzel a tavat. De arról elképzelésem sincsen, hogy a patak mitől ilyen bővizű. A Sződrákos patakkal nem most találkoztunk először. Az egy évvel ezelőtti kirándulásunkon felkeresett „Mesetavat” is ez a patak látja el vízzel. Mi a kötelező bemelegítés után egy ideig a tó mentén gyalogoltunk, majd egy ingoványos hatalmas mezőhöz értünk. Nagy kiterjedésű nádas volt az út jobb oldalán, csak ebből lehetett következtetni, hogy régebben mocsaras vidék volt. Elhagytuk a tavat, árnyas erdőben és napsütötte réteken gyalogoltunk jó hangulatban, vidám csevegésünk felverte a helyenként lankás táj csendjét. Valamennyien vártuk az árvalányhajas mezőt, amelyre rátaláltunk, de az árvalányhaj sajnos májusban- június elején virágzik. A jobboldalon akácfák szegélyezett úton az Ivacsokhoz érkeztünk, az út baloldalán pedig fagyönggyel benőtt fákat láttunk. Menet közben szóba került, hogy a közelben teljesen lezárt falu található (Szentjakab Parkfalu), ahol valószínűleg különlegesen gazdag emberek sorompóval tartják távol az idegeneket. Ezután ismét a Pamut tónál találtuk magunkat, mivel sikeresen megkerültük. Közben „úszóláp” szigeteket figyelhettünk meg és egy keskeny fahídon sétálhattunk át. Természetesen „hídi fotó” is készült. A második, kisebb tó még hangulatosabb, romantikusabb volt, de nekem a harmadik, a Veresegyházi tó tetszett a legjobban. Vízbe boruló fák szegélyezték utunkat, színes vadkacsák úszkáltak a vízen. Sok évvel ezelőtt jártunk már erre és átsétáltunk a strandon is, mivel ennél a sokkal nagyobb tónál fürödni és evezni is lehet. A strand most le volt zárva, de kívülről is jól látható volt, hogy sokkal jobban felszerelt. Ekkor már kezdtünk elfáradni és egyre éhesebbek lettünk. Mindenki azt nézte, hogy merre lehet az Haldorádó étterem. A Veresegyház tó megkerülése után arra is sor került, hogy leüljünk és éhségünket finom falatokkal csillapítsuk. Én nem mentem az étterembe, csupán a szendvicsemet ettem meg a padon, mert a szigorúan diétázó O. Marikát elkísértem a vasúthoz. Nagyon kellemes utunk volt hazafelé, 17 órakor már Taksonyban voltam. Ezen a napon nagyon szép tájakon jártunk, jól éreztük magunkat. Az én telefonom azt írta ki, hogy 9,33 km-t tettünk meg, ami szép teljesítmény.
– Siklós Juli
A többiek az út porát leöblítették finom nedűkkel és éhségüket is enyhítettek étkekkel, majd mindenki a vasúti megálló felé vette az irányt, ahonnan Juliékhoz hasonlóan, csak egy későbbi járattal indultunk vissza Budapestre.
