Hosszú és forró volt a nyári szünet, így örömmel köszöntöttük egymást Kelenföldön, hogy megkezdjük az őszi túra szezont.
Miután lekászálódtunk a buszról, lassan sétálva, hogy meg ne erőltessük gyaloglástól elszokott lábunkat, indultunk Kamaraerdő felé.
Az erdőhöz közeledve Dió, a barátságos labrador kutya örömteli farkcsóválással közeledett felénk. A gazdája is nagyon lelkes volt, barátságosan üdvözölt bennünket, majd kéretlenül is felcsapott önkéntes idegenvezetőnek.
Azonnal mesélni kezdett a terület II. világháborúban betöltött szerepéről. Ide telepítették a főváros védelmét szolgáló légvédelmi ágyúkat. Előbb térképeken jelölte meg, majd el is vezetett egyik ilyen ponthoz, ahol még a fegyverek rögzítésére szolgáló csavarok is megvoltak a betonba ágyazva.
Utána folytattuk utunkat a terv szerint. Újdonsült barátunk még egy darabig velünk tartott, aztán egy elágazásnál elköszöntünk egymástól. Dió kutya egy kicsit hezitált, hogy most velünk, vagy a gazdival menjen-e.
A túraútvonalon haladva keseregtünk a mérhetetlen pusztuláson az aszály miatt. A hőmérséklet a nyarat idézte, de a látvány késő őszt mutatott a porba hullott száradt falevelek, a csipkebokorra aszalódott bogyók miatt.
A nagyrétre érve szerencsénkre találtunk helyet, hogy kipakolhassuk a batyuinkat, amik aztán hihetetlen mennyiségű csemegét rejtettek. Megkezdődhetett a piknik, köszöntöttük Rozijainkat névnapjuk alkalmából egy kis jóféle itókával, majd megtömtük gyomrunkat az otthonról hozott házi készítésű sós és édes sütikkel. Amikor már mozdulni sem tudtunk a jóllakottságtól, Ildi a Feri által meghirdetett kvízjáték eredményét hirdette ki, a legjobbak ajándékot is vehettek át.
Lassan szedelőzködtünk, és elindultunk hazafelé. Néha a port jól felkavarta a fel-fel támadó szél. A villamoson álmosan zötykölődtünk, és mire hazaértünk néhány kövér esőcsepp is megcsapkodta a nyakunkat.
– Kövér Jutka
