Rövid küzdelem a fülesek kiosztásával, és a cserfes, mosolygós idegenvezetőnk máris feltette az első kérdést. – miért pont itt kezdjük el sétánkat? Nem tudtunk válaszolni, de miért is tudtunk volna, hiszen pont azért jöttünk, hogy egy kis betekintést nyerjünk a zsidó nép kultúrájába, titokzatos szokásaiba.
Kiderült, hogy azért, mert a mai Madách házak helyén az Orczy ház állt. Ez a kiterjedt épület egészen az 1936-os lebontásáig a zsidó negyed nyüzsgő központja volt.
II. József szabadabb vallásgyakorlást engedélyezett, így az eddig városfalon kívül élő kereskedő zsidók beköltözhettek Pestre, ők foglalhatták el az Orczy ház helységeit, hogy felpezsdítsék a kereskedelmi életet.
Tovább sétálva hamarosan az egykori gettó határát átlépve – amely a járdán jelölve van – a Rumbach zsinagóga előtt álltunk meg. Vezetőnk színes történetéből megtudhattuk, hogy már Mátyás királyunk felismerte, hogy a zsidók rendkívül jól bánnak a pénzzel. Támaszkodott is a tudásukra.
Az igazi beáramlás a kiegyezést követő szabadabb vallásgyakorlás lehetősége tette lehetővé. Az egyre növekvő létszámú zsidóságnak, (akik több közösséget alkottak) nem volt helyük a hagyományos liturgiáik elvégzésére. így Ottó Wágner tervei alapján a vallás modernizálását követő neológok megépíthették szent gyülekező helyüket. Az épület a mór stílus jegyeit viseli magán, mivel nincs kikötve, hogy milyen stílusban kell építeni, csak egy kikötés van, hogy Jeruzsálem felé kell néznie.
Ma nem csak a vallásgyakorlás helyszíne, hanem kulturális programok, pl koncertek helyszíne is. Sajnos ide nem mehettünk be, így már kicsit fázósan baktattunk tovább.
Következő állomásunk a titokzatos mikve látogatás volt. Amíg várakoztunk a kapunyitásra, megtekintettük a majdnem százéves épület elég elhanyagolt állapotát, de belépve egy korszerűen felújított csillogóan tiszta helyre értünk, ahol a mikve felügyelő tradicionális öltözékben fogadott minket.(Térd alá érő szoknya, fehér harisnya. Kopaszra borotvált fején parókával) persze nem volt feltűnő, hogy parókában van, de ezt a vezetőnk megsúgta.
A mikve zsidók számára előírt, a családi tisztasági törvény betartására, rituális fürdésre kialakított fürdő. A mikvét ma már szinte kizárólag csak az ortodox zsidók használják ténylegesen, nekik viszont hitéletük egyik fő eleme, létesítése még a zsinagógánál is előbbre való.
Goldi a mikve vezetője elmesélte, hogy a rituális megtisztító fürdéshez természetes vizet vagy kutat kell használni. Itt van mindkettő van esővíz gyűjtőjük is, a kettőt keverik.A földszinten van a női, az emeleten a férfi mikve. (A férfiakra nem vonatkoznak szigorúan a törvények.)
A mikvének három fő feladata van:
– Nők megtisztulása
– Betérés a zsidó vallásba
– Edénymerítés.
Ezen kívül számtalan esemény előtti vagy utáni megtisztuláshoz kötik a merülést.
Felvettük cipővédőinket, és beléphettünk a titkos fürdő helyszínére. Ez egy kicsi háromszintes medence, amiben a teljes megtisztulási rituáli történik. Előtte minden testidegen dolgot el kell távolítani a testről, ezt a korszerűen felszerelt fürdőszobákban tehetik meg a merülők. Goldi általában a hajat, és a körmöket ellenőrzi. A merülés általában egymás után többször történik, közte mindig egy imát mondanak el. Itt nem találkoznak egymással a hölgyek, így beszélgetésre, pletykára nincs lehetőség. Mindig este érkeznek.
Kezünk, lábunk kiengedett a kellemes melegben, folytattuk utunkat, és máris a Kazinczy u-i nagy ortodox zsinagóga előtt álltunk. Jelenleg felújítás alatt áll, de bebocsájtást nyertünk.
Az épületet a Löffler testvérek építették szecessziós stílusban, rengeteg magyar motívumot beépítve. Az 1000 férőhelyes hatalmas belső tér fő színe a kék, azért, hogy a megváltó, aki az égből érkezik, ne ijedjen meg érkezésekor. Mi az emeletre a nők karzatára mehettünk fel, ami ráccsal van elzárva a férfi tekintetek elől, de a hölgyek nyugodtan nézegethették a férfiakat mondván, hogy a nők kétfelé is tudnak figyelni. Innen tekinthettük meg a belső teret. Itt tudtuk meg, hogy az első zsinagóga, amit nem is lehet még annak nevezni egy szentély volt Jeruzsálemben, aminek egyik ősi fala ma a siratófal. Távolról nézhettük meg a tóraszekrényt, ami emlékeztet a szentélyre, az örökmécsest, ami az elveszett menórának állít emléket.
Középen a tóraolvasó helyet, ahol heti három alkalommal történik felolvasás, hogy ne teljen el úgy három nap, hogy nem olvastak volna a tórából.
A zsinagóga udvarán egy kis faluszerű település alakult ki iskolával, étteremmel stb. Itt láthattuk az ortodox esküvőkön használt hüpét, (baldachin), melyet a szabad ég alatt kell elhelyezni, alatta történik a házasságkötés.
A nyirkos, esős időben nyakunkat behúzva szaporább léptekkel közelítettük meg a Vasvári zsinagógát és egy telegraffitizett kapualjban találtuk meg. Az egykori Budapesti Talmud Egylet (Szász Chevra) építtette, az imádkozáson túl a tanulás lehetőségét biztosítva. Magyarország egyetlen jesivája, talmudi főiskolája itt működik, ahová külföldről is érkeznek diákok. Héberül és magyarul folyik az oktatás. Látogatásunkkor is elmélyülten tanuló amerikai diákokat zavartunk meg. (Függönyös zsinagógának is nevezik,mert itt a nőket függönnyel zárják el a férfi tekintetek elől.)
Az emeleti ebédlőben telepedhettünk le, és feltehettük még kérdéseinket, amíg elmajszoltuk a hagyományos zsidó süteményt, a flódnit, a három rétegű süteményt. Dió, mák, alma alkotja a rétegeket, szilvalekvár teszi szaftossá.
Szó esett az öltözködésről is.
Megtudtuk, hogy néhány ortodox csoportban azért borotválják le a hajukat a nők, hogy csinosak lehessenek, mivel a házas nőknek be kell fedni a fejüket, saját hajukat csak a férjük láthatná, hát parókát hordanak.
A pajesz viselése is változott, már röviden, vagy fül mögé bújtatva is hordják.
A hagyományos ruhák kiegészítőiből is bemutatásra került néhány:
– a KIPA. Megkérte a férfiakat, hogy vegyék fel, mert zsinagógákban kötelező a fejet befedni
– a TFILIN, ami egy zsidó imaszíj, két kis fekete bőrdobozzal, amelyek pergamentekercseket tartalmaznak a Tóra verseivel. Felnőtt zsidók viselik.
– a TZITZIT speciálisan csomózott rituális rojtok vagy bojtok, amelyeket ruhájukon viselnek.
Szó esett még a kóser ételekről. Csak páros ujjú patás állatok, vagy madarak húsát fogyasztják, kivéve a ragadozó madarakét.
Bemutatta a kétfülű kancsóval történő rituális kézmosást.
A shabbathról is szó esett. Ez a nyugalomnap. Ezen a napon (szombaton) tilos dolgozni és dolgoztatni. A törvényt szigorúan betartók igen sok akadályba ütköznek, (pl. villanykapcsolás). A híres zsidó rafináció és furfang erre is talált megoldást. Alázatos kérlelő módon megkérhetnek valakit a munka elvégzésére.
Néhány személyes érdekességgel fejezte be vezetőnk ezt az érdekes, élménygazdag sétát, amin mindannyian rácsodálkozhattunk a nekünk néha megmosolyogtató titokzatos zsidó szokásokra.
– Kövér Jutka
