Wekerlei séta
Az egyik wekerlei iskola igazgatója, és magyar-történelem tanárnője hivatott volt egy tematikus sétára, a műemlék jellegű, sajátos karakterű Wekerletelep egy részének bemutatására.
A Kós Károly téren találkoztunk, és innen kezdte a városrész bemutatását is. Képzeletünk segítségével visszavezetett minket a több, mint 100 évvel korábbi állapothoz. Értéktelen pusztaság volt itt, haszontalan homokos talajjal. A kiegyezés utáni robbanásszerű iparosodás vezetett oda, hogy itt egy, a vidékről városba költöző munkások áldatlan állapotán segítsenek, és kényelmes lakhatást biztosítsanak a családjaiknak.
1908-ban Wekerle Sándor miniszterelnök kezdeményezésére indult az építkezés. Wekerle polgári származású volt, ezért az ő szemléletmódja más volt, mint elődjeinek. A nyugat európai kertvárosok mintájára írt ki több pályázatot. Így történhetett, hogy zöld, kertvárosi környezetet terveztetett, hogy a vidékről városba költöző emberek ne szakadjanak el teljesen a megszokott környezetüktől. Így alakult ki a Kispesti Állami Munkástelep, város a városban.
Már az építkezés kezdetén is önellátó volt, mivel saját homokbányát, és téglagyárat építettek, és ez így maradt a már belakott, végleg elkészült telepen. Pékségek, hentesek, tejcsarnok, vendéglő, templomok, iskolák, óvodák létesültek. Mindez Győri Ottmárnak volt köszönthető, aki a Wekerletelep utcahálózatának tervezője, az építkezés felügyelője, a telep első gondnoka volt, aki szigorúan betartatta a működési rendet, szükség szerint csinosította a környezetet.
A főtér, mai nevén Kós Károly tér a városrész szíve, és kicsiben megegyezik az alakja a telepével. Átlós és sugárutak szelik át, akár a telepet. Két kapun lehet bemenni. A tér mai formáját a 100 éves évfordulóra újították fel. A padokat díszítő emblémák a házak korlátjain köszönnek vissza.
Az egyik kaput, és két épületet tervezett Kós Károly, a többit nem vállalta, de tett ajánlatot tervezőkre. A népies építészet mestere erdélyi születésű volt, így az ottani építészeti irányzat tükröződik az épületeken. A teret kőrbe ölelő magasabb épületek az itt élő elit rétegé volt, de a telepre a négylakásos földszintes épületek a jellemzők.
A régi piactér irányába sétáltunk tovább, közben megtudtuk, hogy 40 féle épületstílus valósult meg, ettől olyan változatos a városrész képe. Itt tudtuk meg, hogy már a kezdetektől volt folyóvíz, és áram, ami abban az időben nagyon modern lakhatást biztosított. Ez a magyarázata annak, hogy az átlagnál több gyermek született itt, így nem csoda, hogy 4 iskolát kellett építeni. A tanintézményt kiszolgáló pedagógusoknak, igazgatóknak eltérő stílusú épületekben alakítottak ki lakásokat.
További érdekesség, hogy a házak ablakait spaletta zárta, kivéve a középületekét. Ezzel is a nyitottságot, láthatóságot kívánták jelezni. (a spaletta ma is kötelező). A régi ablakkeretek már csak néhol láthatók, de láttunk nagyon jól megóvott, eredeti formáját mutató házakat is.
A telep szégyenfoltjának nevezte vezetőnk az egyébként jó hírű Deák Ferenc Gimnáziumot, ami az 1960-as évek stílusában épült. Nemcsak, hogy tájidegen, de lepusztult foltként éktelenkedik a wekerlei házak közt.
Jellegzetes még, hogy a sugarasan összefutó utcáknál apró terek alakultak. Hogy megmaradjon a tér formája, nem a házak sarka, hanem homlokzata néz a tér felé.
Egy apró utcácskában indultunk el a III-as számú iskola felé, ahol az egykori oktatásról hallhattunk érdekességeket a 6 osztályos elemi iskoláról, és a 4 osztályos polgári iskola oktatási rendszeréről.
Az iskolába belépve egy emlékmű állt előttünk egy fa képében, aminek levelei az elmúlt száz évben itt tanító pedagógusok nevét őrzik. Ildink édesanyja is itt tanított, így az ő neve is itt van valamelyik levélen. (Később egy régi fotón meg is ismerhettük őt.) A lépcsőház falán az első diákok rajzai voltak láthatók, amik a háborúkat egy padláson becsomagolva vészelték át. Ajándékként kerültek az iskola tulajdonába.
Beülhettünk egy tanterembe, ami sokunk számára régi emlékeket idézett fel. Itt aztán elmerültünk a régi képekben. Az igazgatónő részleteket olvasott fel az egykori házirendből, ami nem csak a gyermekek, hanem a szülők kötelességeiről is széleskörű utasításokat adott. Az érdekes séta után szomorúan tapasztaltuk, hogy patinás iskola milyen szegényes, elhanyagolt állapotban van. Szívből kívántuk, hogy egy átfogó felújítással visszanyerhesse egykori fényét.
-Kövér Jutka