(K.Jutka tollából, Virág Zerge által kiegészítve)
Hétfőn reggel 19-en gyülekeztünk a Széll Kálmán téren. Már itt is árnyékot keresve vártuk egymást, és a meleg csak fokozódott egész nap, ahogy Jutka is írja. Igaz, a túra alatt kellemes hőmérséklet volt a fák alatt, de mire a Széll Kálmán térre visszaértünk megérkezett a hidegfront és elkezdett esni az eső. Remélem mindenki megúszta a délutáni záport.
A mára beígért hőség egy kissé ijesztővé tette az egyszer már a Covid vírus miatt elmaradt, de újra betervezett túránkat. Igencsak reményt keltő volt zötykölődni a gyermekvasúton a nyitott kocsik hűvösében. A gyalogtúrán sajnos nem tudtunk olyan gyorsan menni, hogy a menetszél hűtsön minket, de a hatalmas fák árnyéka kellemessé tette a gyaloglást.
Az eredeti terv szerint két csoportban akartuk teljesíteni a túrát. Így is tettünk. Néhány méter megtétele után utunk elágazott. A megfontoltan haladók egy kicsit rövidebb, de főleg a kevesebb emelkedővel járó utat választották, a gyorslábúak a hosszabb, és nehezebb úton indultak el.
Szerencsére az út elejére esett a nehéz kaptató kisebb- nagyobb kövekkel nehezítve. Mariann már a látványtól is kimerült. Nem mondom, hogy könnyű volt felkapaszkodni, de a Hárs- hegy csúcsán álló Kaán Károly kilátó kárpótolt minket. A többszintes kilátóból gyönyörű kilátás nyílt szinte az egész városra, és a környező hegyekre. Olyan kellemes, hűvös szél fújdogált fenn, hogy alig akaródzott tovább állni, pedig a többiek már vártak bennünket.
További utunk már főleg lefele, néhol kicsi emelkedőkkel tarkítva haladt. Egy barlang hűvöse csábítóan hatott ránk hívogató hűvösével, de szigorú zár alá volt helyezve. Az emléktábláról megtudtuk, hogy a Nagy-Hárs-hegy oldalában, a csúcshoz közel nyíló barlangban élt remeteként csaknem húsz évig a pálos szerzetes, Boldog Bátori László, aki elsőként fordította magyarra a teljes Bibliát.
Innen már igazán csak pár lépés választott el a többiektől, akik a Makovecz kilátónál vártak ránk. Hát erre a rönkökből épült kilátóra már nem mindenkinek volt kedve felmászni, pedig a szél itt is hűsített!
Rövid pihenő után ismét két irányba indultunk el. Egyenletes lefele tartó ösvényeken jutottunk el a Hűvösvölgyig, ahonnan a közeledő zivatarral versenyt futva indultunk haza.
Az alábbi térképen kékkel rajzolva látható a gyorslábúak által megtett „kissé” tekergős útvonal:
