Budapest legnagyobb állóvize a 16 hektáros területen fekvő Naplás-tó napjainkra az egyik legfajgazdagabb természetvédelmi területté vált a fővárosban. Partvonalát természetes és mesterséges partszakaszok alkotják. A környékbeliek egyik kedvenc kirándulóhelye körül létrejött Naplás-tó tanösvény több órás kikapcsolódást jelent a kirándulók számára.
Itt jártunk ezen a napfényes délelőttön.
(Élménybeszámoló K. Jutka tollából)
Hosszas zötykölődés és átszállás után megérkeztünk egy erdő szélére. Egy hirtelen jobbra fordulással már bent is voltunk a bozótos hűvösében, ami nagyon jólesett, mert a nap már nagyon nyújtogatta a sugarait. Kellemes, könnyű terepen haladhattunk, csak egy két pocsolyát kellett kikerülni. Ahol megszakadt a sűrű csalit, rögtön mezei virágszőnyeg terült elénk, a reggeli napfényben pillangók csapatai keresték a nektárt közöttük.
A sötét sűrűbe visszaérve már komorabb látvány fogadott. Nagy kiterjedésű vaddisznó dagonyázók voltak, elég frissnek tűntek. Reménykedtünk, hogy nem ront ránk egy anyakoca malackáit védve. Elgondolkodva baktattunk, figyeltük a szarvasok, őzek nyomait, az elpotyogtatott lócitromot kerülgetve elvétettük az egyik kereszteződést, és kicsit tévútra mentünk. Vissza kellett fordulnunk. Így lesznek az élre törőkből utolsók!
Egy tisztáson padokat találtunk, pihenés közben előkerültek a sós és édes csemegék. Orosz Magdi és a csúcsitala hiányzott, igaz nem is volt csúcsra járás. Miután jóllaktunk, tovább sétáltunk a tó irányába. Hamarosan el is értük a tavat, megcsodáltuk, fotózkodtunk, majd visszamentünk az erdőbe.
Erdei csapáson mentünk a tó körül, mert a part nagyon ki van aszfaltozva a biciklizőknek. Az erdei ösvényen haladva időnként felbukkant a víztükör. Kacsák ringatóztak a csillogó vízen, vízipókok táncát figyeltük, és helyenként olyan békaszerenád volt, hogy egymás szavát sem hallottuk.
Közben Banka Zoli és Ica csatlakozott a csapathoz, és egy árnyékos helyen a Szilas patak partján elővették a Zoli által sütött ribizlis sütit, ami kellemes savanykás ízével üdítően hatott ránk.
Kellett is, mert innen szinte árnyék nélkül követtük a Szilas patakot. Hatalmas lapulevelek akadályoztak a botok használatát. Meg is beszéltük, hogy régen a felső fertájunkon akár napernyőnek is beillettek, az alsó fertájunkon pedig erdei toalettpapírként szolgáltak.
A delelőre fordult nap igencsak megizzasztott minket a szántóföld mellett. A pipacsok már elnyílóban voltak, de egy helyen nagy kiterjedésű búzavirág és margaréta mezőt láthattunk.
A sportligethez érve gondozott terepet, friss vizet és árnyékot is találtunk. ’Döngicse’ is munkához látott, és kis felvételt készített a piknikező csapatunkról. Innen már rövid út vezetett a buszmegállóhoz, ahonnan két irányban indultunk haza.
( Virág Zerge beszámolója )
Ma a Naplás tónál jártunk. Sokan, 26-an voltunk 
A nyár közeledte már érződött, igencsak melegünk volt. 🙃
A táv nem volt túl hosszú, többen reklamáltátok is. A terep néhol igen dzsumbulyos volt 
, ezek után értékelni fogjuk a Kórház mögötti patakpartot, mert azt legalább időnként nyírják.
A hangulat remek volt, a sütemények finomak voltak, összességében azt hiszem jól éreztük magunkat.
Az albumot a nyári szünetben fogom tudni összeállítani – ezt sajnos a számítógépem betegeskedése eddig megakadályozta. 🙃
