Évadnyitónkon 28-an vágtunk neki a kamaraerdei ösvényeknek.
A Boráros téren való találkozó után a 212-es, majd a 150-es busszal mentünk fel Budafokra, ahonnan indultunk. Persze itt Feri – jó szokásához híven – külön útra tért, de nem sikerült leráznia minket
Az elején igen kalandosan vágtunk át több bozótoson is, hogy megnézzük a ’láthatatlan’ Kánai Bencés Kolostorrom maradványait, de utána már rátértünk a turistaútra, ahol kényelmes tempóban, leginkább lefelé haladva ( jött is a kérdés – felfelé is ennyit kell menni majd? ), pár rövid pihenőt beiktatva értünk el piknikünk helyszínére, a nagyrétre.
Itt egy óvodás csoportot felváltva tudtunk leülni a fedett asztalok köré, ahol előkerültek a hátizsákokban hozott édes-sós finomságok, pálinkák, pezsgők (alkoholos és alkoholmentes változatai). Igaz, a pezsgős poharak összeállítása eltartott egy darabig, ez alatt már sokan szinte szomjan haltunk. Ismét nagy sikert aratott Vörös Rozi töpörtyű kréme, Tóth Juli sonkával sajttal töltött kiflije, Zsebe Mari pizzás tekercse, Kucsera Marika kakaós kalácsa, Tenczer Mari (?) túrós pitéje, Szűcs Gizi sajtosa, Benedek Ari kovászos uborkája, P.Magdi kekszes golyója és felsorolni sem tudom, kik által készített pogácsák, nápolyik, egyéb finomságok…
Hosszas evés-ivás, csevegés (rég láttuk egymást, élményekben gazdag volt a nyarunk) után rendet tettünk magunk után, majd – lerövidítve a tervezett utat – folytattuk sétánkat a végállomás, Szoborpark felé. Az út itt nem volt meredek, de folyamatosan felfelé ment, amit meg is állapítottatok.
Sokan innen egyenesen a buszmegállóhoz siettek, ahová a busz azonnal jött, így mindenki haza tudott érni 2 óra körül.
Akik úgy döntöttünk (10-en), hogy megnézzük a Mementó Park – elfeledett??? – szobrait, ’jó’ meleg déli napsütésben sétáltuk körbe és silabizáltuk ki a feliratokat, hogy melyik szobor hol állt 30 évvel ezelőtt. Jó részükre nem is emlékeztünk, vagy nem is láttuk annak idején…. A barakk mozit azért már mi is kihagytuk.
Nem töltöttünk itt sok időt, ¾ 2-kor már buszra is szálltunk és mi is mentünk hazafelé…