Beethovennel a szabadban
Június utolsó szombat délutánján óriási hőségben 10-en gyülekeztünk a Kelenföldi pályaudvaron, Bella sajnos nem tudott velünk tartani betegsége miatt. A vonaton szerencsére a klíma kellemes hőmérsékletet biztosított és jó félóra múlva megérkeztünk Martonvásárra. A vasútállomástól megfontoltan haladtunk a kastély parkja felé. Hideg üdítőkkel, sütikkel, fagyival hűsítettük magunkat és gyűjtöttük az energiát a továbbhaladáshoz. A parkban – amit 18 órakor nyitottak – kellemes sétát tettünk, kivételesen a tavat sem jártuk körbe. Viszont elhaladtunk a hatalmas törzsű platánok alatt és izgatottan vártuk a hangversenyt.
A Nemzeti Filharmonikusok előadásában először a magyaros témavilágú István király-nyitányt hallgattuk, mivel a magyarok államalapító uralkodójáról még Beethoven is megemlékezett. Ez a nyitány energikus verbunkos-tematikával örvendeztette meg a magyaros dallamokat kedvelő közönséget. A közönség nagyon várta már Beethoven leghíresebb alkotását, a 9. szimfóniát, amelynek fináléja forradalmi formai újítással kórust és szólistákat is alkalmazott a Friedrich Schiller versét megzenésítő Örömódában. A kórusban szopránt énekelt Széll Marika lánya, magunkban azt találgattuk, melyik énekes lehetett.
A nagysikerű előadás után a kijárat felé özönlő tömeg ellenére sikerült megtalálni egymást és ismét együtt ballagtunk a kijárat felé, Horváth Pistával és Jutkával is találkoztunk. Közben Ildi fotóval tette emlékezetessé ezt az estét. Valóban, ekkor már lement a nap, este volt, de a hőség semmit sem enyhült. Ennek ellenére nagyon jó hangulatban, az Örömóda dallamát dúdolva sétáltunk a vasútállomás felé. A vonatra csak néhány percet kellett várnunk, hamarosan ismét a Kelenföldi pályaudvaron voltunk. Mindenki szerencsésen hazaért, én is elértem az utolsó buszt Taksonyba. Sok élménnyel lettünk gazdagabbak, csodálatos koncerten vettünk részt.
– Siklós Juli
