Dolce vita kiállítás
Itália élménye két évszázad magyar művészetében
Július első szerdáján 15 Zerge gyülekezett a Deák téren. Kellemes, hűvös szellő lengedezett, szerencsére nem volt tikkasztó hőség. Az időjárás éppen kedvező volt egy kis városi sétára és kiállítás látogatáshoz. A 216-os busz szinte percek alatt felrepített minket a Budai Várba. Rövid séta után megérkeztünk a Szent György térre a Nemzeti Galéria épülete elé. Megcsodáltuk a Dunára és Pestre nyíló csodálatos kilátást és izgatottan vártuk a múzeum kinyitását. Ezután azonban csalódás ért minket, az előre megbeszélt tárlatvezetés elmaradt. Szerencsére R. Rozinak támadt egy kiváló ötlete. A befizetett pénzből mindenki kapott egy audio guidet, amely a legfontosabb műalkotásokról, festményekről, akvarellekről, fotókról adott alapos tájékoztatást. Nem volt annyira élvezetes, mint a személyes tárlatvezetés, de elég hasznosnak bizonyult, és mindenki saját tempójában tudta megtekinteni a kiállítást.
Mit jelent a dolce vita? Ez egy olasz kifejezés, amely szó szerint „édes életet” jelent. Jelentéstartalma a gondtalan, élvezetekkel teli életvitelre utal, de az apró mindennapi örömök, a pillanat megélése és a pozitív olasz életérzés szinonimájaként is használatos.
A kiállítás a 19. századtól a kortárs művészetig tartó válogatással mutatja be, hogy a magyar kultúrában Itália mindig az utazók kedvelt célja, a művészeknek pedig örök motívuma és témája volt. A Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek keretében megvalósuló kiállítás 75 alkotótól mintegy 150 műtárgyat – festményt, grafikát, fotográfiát, szobrot és régészeti tárgyat – mutat be.
Itália megtapasztalása volt a vágya a 18–19. századi utazóknak és azon fiataloknak is, akik művésszé akartak válni. A modern magyar festők számára pedig Itália – ahogyan Vaszary János is vallotta – „mindenütt szín, fény, mozgás, élet.”
Rengeteg műalkotást láttunk, lehetetlen vállalkozás lenne mind felsorolni. Témájuk nagyon különböző. Viszonylag kevés vallással kapcsolatos festményt láttunk, de több hangulatos városképet, családi, társasági jelenetet ábrázoló festményt. Az antik romok, a múló idővel harcoló oszlopok, utak és vízvezetékek, a kultúra évezredes hagyományai, a szépség mementói jelentek meg például Markó Károly, Vaszary János alkotásain. Gyönyörködhettünk a napsütötte Itália lankás és sziklás tájképein. Itáliában az ókori romok oszlopai között és a középkori sikátorszerű utcákon életöröm lüktet. Az épített történelmi környezetet zenélő, táncoló olaszok mozdulata gazdagították.
Az utolsó terem teljes egészében a Dolce vita életérzést sugározta, mivel színes, vidám tengerparti strandolókat ábrázoló alkotásokat láthattunk. A magyar művészek számára a mediterrán tengerpart újfajta látványt kínált: változó fényviszonyokat, vibráló színeket, a zajos olasz életet. A legutolsó teremben pedig az eredeti olasz ”Édes élet” és a magyar „Csinibaba” filmekből láthattunk részleteket. Így igazán jó hangulatban hagytuk el a kiállítást. Ezen a délelőttön is sok vizuális élménnyel gazdagodtunk.
– Siklós Juli
