A fantasztikus panorámák túrája Nagykovácsitól Nagykovácsi-ig a
Nagy-Szénáson és a Kutyahegyen keresztül – 2020.02.24
(Történetünk elmesélője: S. Júlia)
Hétfőn korán reggel bizakodva gyülekeztünk a Széll Kálmán téren. Abban reménykedtünk, hogy az egyébként napos időben a borzongató, hideg szél kirándulásunk kezdetére szűnni fog. A Széll Kálmán téren be kellett húzódnunk a fedett metró megállóba, ott vártuk a 15 fős csoport tagjait. Villamosoztunk a Hűvösvölgyig, azután busszal utaztunk tovább Nagykovácsiba. Ott úgy éreztük, hogy a szél az előrejelzéseknek megfelelően mérséklődött, de lehet, hogy csak ezt akartuk érezni.
Utunk kezdetén már két részre oszlott a társaság: 11 gyorslábú, 4 fontolva haladó. Nekünk a községből kifelé vezető út is elég meredeknek bizonyult, a faluból kiérve ez csak fokozódott. Pihegve, lihegve, de nem csüggedve kaptatós úton értünk egyre feljebb, ahonnan visszanézve szép látvány volt a szemközti hegyek alján elterülő település. Keményebb és lanyhább emelkedők váltogatták egymást, mire felértünk az 550 méter magas Nagy-Szénás csúcsára. Ez a legmagasabb hegy a „Szénások” csoportjában, többnyire kopár, fűvel és kövekkel borított terület. Innen azonban csodálatos tájban gyönyörködhettünk.
Minden irányban, körbe-körbe gyönyörű kilátás tárult a szemünk elé, mivel tiszta napos idő volt. Láttuk a János-hegyi kilátót, a Hármashatár hegyet, de még a Gellért hegyet is. Ez a fantasztikus élmény feledtette a vad szelet, amitől eléggé vacogtunk. Én alig tudtam visszavenni a kabátomat, mivel vitorlaként működött és engem is el akart repíteni. Ezért nem sokáig tudtunk nézelődni, hanem elindultunk lefelé, ahol már az erdő fái felfogták a szelet és így kellemesebb volt a gyaloglás. Egy barátságos tisztásra érve elfogyasztottuk a tízórainkat és hamarosan tovább indultunk.
A Kutyahegy oldalában haladtunk általában kellemesen lefelé. Hamarosan áthaladtunk egy forgóajtón, mivel az erdőgazdaság kerítésekkel elzárt területeket hozott létre a vadak károkozása ellen. Tehát az erdőt, a rügyező fákat és facsemetéket kell megvédeni a kártevő vadállatok ellen.
Nemsokára találkoztunk a csoport többi tagjával. Ők kevésbé meredek úton haladtak a Széna hegy oldalán, lentről nézték a Nagy-Szénást (minket sajnos nem láttak), viszont a csodálatos kilátásban ők is tudtak gyönyörködni.
A viszontlátás határtalan örömében előkerültek a laposüvegek (most túlkínálat volt) és jelentős mennyiségű csoki is. Így a fogyókúrát egy nappal újra el kellett halasztanom. Most már együtt folytattuk utunkat.
Nem fordultunk vissza azonnal Nagykovácsi felé, hanem tovább haladtunk a sárga jelzésen, mintha Perbál felé indulnánk. Budajenő, Perbál és Nagykovácsi találkozásának határkövétől néhány méterre ismét csodálatos kilátás nyílt a hegyekre, dombokra, szántóföldekre. Visszanézve pedig a Kutyahegy is látható volt.
Sokfelé erdőritkítás jeleit tapasztalhattuk. Az útvonal eme szakaszán van néhány komolyabbnak mondható emelkedő, de egyik sem hosszabb, mint 50 – 80 méter. Ilyenkor F. Katika átmenetileg szüneteltette a dalolást. Utána mindig lankásabb rész következett és ekkor a zenei aláfestés is folytatódott. Több kisebb-nagyobb réten keresztül vezetett az út, ahonnan olykor kilátás is nyílt a környező területekre. Általában azonban kellemesen lefelé lejtős úton haladtunk Nagykovácsi felé.
Az Irtásréten kereszteztük a „Sisakvirág” tanösvényt, amelyen már máskor is kirándultunk. Elmondhatatlanul szép és érdekes fát láttunk az út mentén, a fotókon majd látni fogjátok. Nem messze a falutól igen sáros útszakaszhoz értünk, de a szántóföld szélén haladva kikerülhető volt. (Hála ezért Feri előzetes bejárásának).
A falu szélén, a kereszt mellett találtunk padokat, de itt már nem akart senki sem leülni, mert siettünk a buszmegállóba. Mindössze 10 percet kellett várni a 63-as indulására, utána mindenki ugyanazon az útvonalon, mint reggel, kényelmesen hazajutott. De valahogy a visszaút hosszabbnak tűnt, pedig beszélgetéssel, tréfálkozással tartottuk a lelket egymásban.
Nagyon szép, látnivalókban gazdag kirándulás volt, kellemesen elfáradtunk és jó hangulatban értünk haza.
