Ma szép, sikeres napunk volt.
Összesen több ütemben 10 km-t mentünk, jót ebédeltünk szép helyen, épp elértük 15:13-as vonatot, így 4-re már a Nyugatiban voltunk.
Remélem az eső előtt mindenki hazaért 😃😃😃
Siklósi Juli beszámolója:
Veresegyházi medveotthon és tókerülés
Június 19.-én szerdán a pesti közlekedés zűrzavarán kalandosan átjutott sporttársaink a nehézségek ellenére időben megérkeztek a Nyugati pályaudvarra. Csatlakoztunk a Siemens lelkes nyugdíjas csapatához, amelyben számos ismerős arcot fedeztünk fel.
Ivacs megállóhelyen leszálltunk a vonatról és a meleg idő ellenére a jókedvű, népes társaság vidáman haladt a Medveotthon felé.
Mit kell tudni erről a nemcsak gyerekek által kedvelt állatparkról?
A közel 6 hektár területen létesített területen jogtalanul tartott, majd elkobzott, a MAFILM gödöllői telephelyéről nyugdíjazott, illetve állatkertekből kapott barnamedvéknek adtak otthont 1990 körül, majd 2002-ben a látogatók számára is megnyitotta kapuját a veresegyházi medveotthon. Jelenleg 29 200-350 kg-os lakója van, amelyek közül mi is láttunk legalább 10-15 melegtől elpilledt, víztől csatakos bundájú különböző fajtájú és színű mackót. Megfigyelhetsz itt európai, kamcsatkai világos és sötét bundájú példányokat. A bokros, cserjés, tágas környezet és a kialakított tó ideális hely az állatok számára. A hosszú fakanálon kínált mézet kis rábeszélés után fanyalogva lenyalogatták, hogy ezt képeken megörökíthessük. Közben alaposan szemügyre vehettük hatalmas mancsaikat, a rajta levő óriási körmökkel és félelmetes fogaikat.
Feltűnt, hogy bocsokat nem láttunk a felnőtt példányok mellett. Ennek az az oka, hogy nincsenek, mivel a hímeket ivartalanítják. A kicsinyek jelenléte ugyanis konfliktusokat okozhatna a nőstények körében. Ennek ellenére 2012-ben váratlanul 3 bocs született a látogatók legnagyobb örömére.
Mesterségesen kialakított barlangokban pihenhetnek, de valójában téli álmot nem alszanak, mert elegendő táplálékkal látják el őket egész évben.
Beszélgettünk róla, hogyan lett a félelmetes fenevadból a gyerekek kedvenc játéka. A játék mackók népszerűsége az USA-ból származik és Theodore Roosvelt (Teddy) nevéhez fűződik.
Feri – mivel szorgos munkája miatt nem tudott eljönni – elküldte csoportunk kabaláját, akit a Tánczos házaspár vett pártfogásába és mutatta be a parkban élő rokonainak. Végül kabala maci mégsem maradt a rokonai között, úgy döntött, ő is megteszi velünk a tókerülő sétát…
A parkban nem csak medvék élnek, hanem láthattunk európai szürkefarkasokat is, akik gödröket, üregeket vájtak maguknak pihenés, hűsölés céljából. Megtekinthetők mosómedvék, ormányos medvék is, ahol kicsi ormányost láthattunk játszadozás közben.
Befejezésül jó étvággyal elfogyasztottuk Járosi Évitől kapott finom lángosokat, amiket éjszaka nekünk sütött.
A tóig vezető út visszafelé pontosan olyan hosszú volt, mint odafelé csak sokkal tikkasztóbb. Négyen úgy döntöttek, hogy elég volt a melegből és a sétából és visszajöttek Pestre a 12:15-ös vonattal.
Mi többiek 26-an, a tóparton levő hangulatos ’Haldorádó’ kertvendéglőben elfogyasztottuk ebédünket, ami nagyon kiadós és finom volt.
Miután sikerült magunkhoz térni a „kajakómából” elindultunk felfedezni a tópartot. A 3 tóból álló tórendszert a Sződrákosi patak felduzzasztásával hozták létre, ahol nádas-sásos úszólápok keletkeztek. Kellemes, árnyas, rendkívül romantikus utakon haladtunk gyönyörű vadvirágos rétek mellett. A tó egyik része a fürdőzőké, a másik horgászok paradicsoma. Mindenhol tisztaságot, kulturált körülményeket tapasztaltunk. Az út átvezetett minket a homokkal felszórt strandon, ahol igen furcsán néztek a 20 botos és 6 bot nélküli turistára. Természetesen láttunk vadkacsákat (tőkés réce) is, amelyek otthonosan sétáltak a strandolók között. Kikeltek már a kicsinyek is, 7 fióka „pedálozott” a kacsamama után a part felé.
Fürgén elértük a 15:15-ös vonatot. amivel hazautaztunk a Nyugatiba. Közben eleredt az eső, de mire megérkeztünk, már csupán szemerkélt és kellemesen lehűtötte a levegőt.