Kalandozás a Börzsönyben, Királyréti körtúra – 2019.10.10
( Siklós Juli tollából )
Október 10.-én ¾ 9 körül vidáman gyülekeztünk a Nyugati pályaudvaron, hogy folytassuk a Börzsöny felfedezését. A megérkezés nem volt felhőtlen öröm mindenki számára, mert Erzsike sajnos a buszon felejtette a nordik botját. Le a kalappal előtte, mert vidáman és hősiesen végiggyalogolta a teljes kibővített távot, és szerencsére azóta a bot is előkerült.
Jó hangulatban vonatoztunk Kismarosig és a pontos érkezés után birtokba vettük a Királyréti Erdei Kisvasút egyik vaskályhával fűtött kocsiját, amelynek másik szerelvényén izgatott óvodások foglalták el. Magyarország egyik legrégebbi kisvasútján, a Morgó patak völgyében utaztunk az őszi romantikus tájon keresztül. Ezen a pályán már 1893-tól kő és faanyagot szállítottak, az 1970-es évektől úttörővasútként működött, jelenleg felújított pályán szállítja a turistákat.
Királyréten a 34 főből álló ’Zerge-csapat’ a hagyományos bemelegítésen vett részt, mert a Hajtánypályát sajnos nem tudtuk használni. Ezután ragyogó napsütésben indultunk el az erdő felé. A szél aranyló faleveleket röpített minden irányba, gyönyörű színekben pompázott az őszi természet.
Először a Királyréti horgászó tavat kerestük fel, ahol lehetőség volt ’életmentő’ kávé vásárlására. Hogy teljes legyen az évszaknak megfelelő hangulatunk, Surányi Feri ismét költeménnyel lepett meg bennünket. Meghallgathattuk Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra című versét – Mensáros László tolmácsolásában.
Ezt követően egy még szebb és érdekesebb tó felé vettük az irányt, megtekintettük a Bajdázó tavat, amíg Feri visszaszaladt a büféhez Zsuzsi napszemüvegéért. Én gyerekkoromban sokszor barangoltam szüleimmel a Királyrét környékén, de víztükröt akkor nem láttam, mivel ezek a mesterséges tavak alaposan feltöltődtek és csak 2010-ben újították fel őket.
A túra kihagyhatatlan állomása a ’Hiúz ház’, mely erdei iskolaként és látogatóközpontként is működik. Élő állatokat nem láthatsz ott, de az érzékszerveinket alaposan megdolgoztató parányi kiállítás játékos formában ismertet meg a Börzsöny élővilágával. Tapintás alapján kell rájönnünk például, mit rejtenek a fiókok, de azt is kitalálhatjuk, mely állatok hangját halljuk a hangszórókból. A kiállítás hangsúlyosan foglalkozik az ízeltlábúakkal, nemcsak a jellemző fajokat ismerhetjük meg, de a rovarok szemével is rácsodálkozhatunk a világra. A kiállításon is láthatjuk egy vashámor makettjét, mely gombnyomásra be is indul. Ahogy a makett esetében, úgy a valóságban is, a hámorokat általában víz mellé telepítették, és a víz ereje szolgáltatta a vaseszközök előállításához szükséges energiát. Itt lehetőség volt a túra befejezésére, de a ’Zerge-csapat’ teljes létszámban haladt tovább.
További 4 km-t sétáltunk miközben többször átkeltünk a Nagy-Vasfazék patakon. A tanösvényt T betű jelzi és fiú és lány békafigurák, így itt kizárt az eltévedés. Megfigyelhettük a fákon a régi mesterségeket felelevenítő pici képeket, majd mókusokkal találkoztunk, rózsaszínű őszi kikericsben gyönyörködtünk, azután elértük a Király-rétet, ami nem azonos Királyréttel. Itt ugyanis egy dús növényzetű mezőt találtunk.
Elfogyasztottuk a szendvicseinket, és csoportkép is készült a kissé már fáradt ‘Zergék’-ről. A falatozás után a többség Ildi vezetésével 2,5 km megtétele után visszaérkezett Királyrétre, ahol a társaság jelentős része elérte a korábbi (14:38-as) kisvasutat. Mindössze öten vállalkoztunk a kissé hosszabb túrára és jó hangulatban megtettünk még 5 km-t.
Ildiék a Várhegy vendéglőben vártak ránk, s már a vacsora második fogásánál tartottak, amikor megérkeztünk. Mi igyekeztünk behozni a lemaradást, így jóllakottan kezdtük meg a hazautazást, amit hosszabbnak éreztünk, mint reggel. Feri ismét meglepett bennünket. Egész nap cipelte a hazulról hozott finomságokat hogy az utolsó órában „csúcsitallal” és csokis sütivel kínáljon meg bennünket. Így már nem volt szükségünk vacsorára, amikor fáradtan hazaértünk.
