Gyáva népnek nincs……., ez esetben bátorsága eltűrni egy kis esőt.
Azért mi is óvatosak voltunk, mert elhatároztuk, hogy csak akkor indulunk neki az erdőnek, ha virágzik a zergevirág, ezért Ildit előre küldtük, hogy érdeklődjön az irodában. Kiderült, hogy egy hét alatt kinyílt, és mostanra el is virágzott csapatunk jelképe. Eközben feltámadt a szél, elhajtotta a felhőket, így mégis elindultunk betervezett sétánkra. A fákról lecsöpögő esőtől sem kellett tartani, mert a viharos szél alaposan megrázta a fákat, és megszárította a leveleket.
Persze evéssel, és itókával kezdtük a napot, mondván, hogy kell az energia.
Burjánzó fák alatt, virágzó bokrok mellett jutottunk el a tóhoz, ahol már nyomokban sem volt víz. A meder alját benépesítették a mezei növények. Szomorú látványt nyújtott, főleg így, hogy mi jártunk itt akkor is, amikor még gazdag vízi világ volt. Nyomokban még találtunk egy-egy szál zergevirág maradványt is. A kanyargó utakon meg-megálltunk, hogy néhány szépséges virágot megcsodáljunk, és telefonunk segítségével azonosítsuk.
Az erdőszélen szorgos kezek méh kaptárokat telepítettek. Eddigre a nap is kisütött, és egy téli emléket idéztünk fel, amikor nagy hóban jártunk erre. Kifele sétálva még kanyarodtunk egyet, hogy az árvalányhaj ezüstösen hullámzó kiterjedt telepén is legeltessük a szemünket.
Bő két órát sétáltunk az arborétumban, ahol úgy elrepült az idő, hogy észre sem vettük, hogy nemsokára delet harangoznak.
– Kövér Jutka
Az edzés albumát csak a Baráti Kör bejelentkezett tagjai láthatják.
