Esti Vadlibahúzás a Dinnyési-fertőnél 2019.11.08
(Kövér Jutka tollából…)
Elég késői időpontban indultunk ma útnak, mégis elakadással kezdtük.
– késik a Vera vonata a Kökitől nem fog ideérni!
– hova tűnt István? az előbb még lent kávézott!?
– most meg az Ildi tűnt el!
Azért mire befutott a vonatunk mindenki előkerült, Vera vonata is beérkezett, így együtt folytathattuk az utunkat Dinnyés felé. Jókedvűen eszegettük szendvicseinket, és mire a végére értünk meg is érkeztünk. Na itt Pl.Magdi keresett minket.
– hol vagytok? merre menjek?- kiabált az állomás alagútjából.
Minden keveredés ellenére rövid séta után megtaláltuk a Várparkot.
A parkban ma már csak romokban létező középkori magyar várak kicsinyített eredetijei láthatók, amelyek rekonstrukciós elképzelések alapján készültek el. A történelmi Magyarország térképét formázó sétányon belül, az eredeti elhelyezkedésüknek megfelelően vannak felépítve a várak. Emellett az összes magyar uralkodó, fejedelem és kormányzó neve és legfontosabb tettei is megtekinthetők a 90 emlékoszlopon.
A park építője, Alekszi Zoltán találta ki és alkotta meg a világon egyedülálló makett parkot. A Várpark anyagával az építő 2018-ban és 2019-ben bekerült a Guinness világrekorderek közé.
Miután végigsétáltunk a vármakettek között, megnéztük a skanzent, megetettük, „megitattuk” magunkat, meg a kunyeráló tyúkokat, még egy darabig gyönyörködtünk a park macskáiban aztán betértünk a közeli cukrászdába.
Finom kávé különlegességekkel, sütikkel kényeztettük magunkat, és már majdnem fogadásokat kötöttünk arra, hogy Juli észrevesz-e bennünket, vagy ismerve tempóját elszáguld mellettünk, ugyanis a találkozó az egy sarokkal arrébb lévő kocsmában lett volna a később csatlakozókkal. Észrevettek minket (szerintem a Marika szeme kellett hozzá)!
Nekiindultunk hát a délutáni programra.
A Madárdal tanösvény nem a madarakkal, hanem ház körül élő haszonállatokkal kezdődött. Először a szürkemarhákkal és borjaikkal ismerkedtünk, azt követően a racka juhok ellenálló képességéről és hasznosításáról kaptunk igen szerteágazó tájékoztatást lelkes vezetőnktől, Fenyvesi Lászlótól.
Megtudtuk, hogy a kecskék született bűnözők, de tejük igen hasznos táplálék. Menet közben még a legelő libák és más haszonállatok termőföldre tett jótékony hatásáról, a szikes területek ásványi anyag gazdagságáról, és a növényvilágról is tudtunk meg sokunk számára eddig nem ismert tényeket.
Még világos volt, amikor a madárgyűrűző megfigyelést elkezdtük.
Mindjárt egy befogott ökörszem várt ránk. Ezt a piciny madarat szabad szemmel nem lehet megfigyelni, mert kicsi termetével rendkívül gyorsan repül. Most viszont szemügyre vehettük közelebbről is. Nagyon szép kis madárka. Gyűrűzése után valaki kézbe vehette, megtapasztalhatta puha, selymes tollazatát, majd szabadon engedhette. Olyan türelmesen tűrte a vizsgálódást, mintha tudta volna, hogy itt nem eshet bántódása.
Nem úgy a kékcinkék! Ők aztán védekeztek! Oda-oda csaptak az ujjunkra, néha bele is csíptek a kezekbe, persze ez nem volt fájdalmas a kis csőröktől. A madarak vizsgálata közben előadást hallottunk fészkelési, fiókanevelési és vándorlási szokásaikról.
Tovább haladva élénk madárdalra figyeltünk fel a nádasból. Igyekeztünk minél közelebb kerülni, hogy lássunk is valamit, de kiderült, hogy a vezetőnk játszott hívódalt, hogy minél több madárkát csaljanak a hálók közelébe.
Már erősen sötétedett, amikor a fertő széléhez értünk. Sok idő volt még a vadludak behúzásáig, de mivel erősen borult volt az ég, ők is úgy gondolták, hogy hamarabb vissza kell térniük a tóra. Alig, hogy odaértünk már érkezett is egy több száz főből álló csapat, majd hangos gágogással még több hullámban jöttek a többiek, már több ezres csapatokban. Jól megfigyelhető volt, ahogy V alakzatban repültek.
A korai behúzásnak köszönhetően sikerült a teljes sötétedés előtt visszatérni a megfigyelő toronyhoz, hogy a tó vizén éjszakázó liliket és nyári ludakat még egy kicsit távcsővel is megfigyelhessük.
Miközben a ludak befelé húztak, a récék kifele vették az irányt. Szegények csak azt ehetik, amit a ludak meghagynak, de úgy tűnik, ez nagyon jól működik.
Amíg mindenki átmászott a kerítésen és felmászott a toronyba, addig még néhány madárka gyűrűzését figyeltük. Jót derültünk egy ökörszemecske „hájtömegén”. Az átlagnál több zsírt halmozott már fel, ez jól látható volt a hasán szétfújt tollak közt.
A sok érdekes élmény után fejlámpáink fénye biztosította a biztonságot a visszavezető úton. Mire az állomásra értünk szitálni kezdett a köd, de ez már nem zavart minket a meleg vonatban.
