Ez a túra volt a WWD pályázaton a 3. programunk.

(Kövér Jutka tollából…)
Ma 19 Zergének sikerült az eredetileg tervezett úton haladnia. 8 km, 2:40 óra alatt…

 Csak vártuk, vártuk a buszunkat, de az istennek sem akart megérkezni. Egyre nagyobb tömeg gyűlt össze a csúcsforgalomban a buszmegállóban, de végül sikerült heringek módjára elhelyezkedni a közben megérkezett járművön. Hosszú zötykölődés és átszállás után megérkeztünk a Normafához.

Indulás előtt még egy kis kávézás, létszámellenőrzés, pecsételés, egy kis kupica gyorsító (vagy tán lassító? J) elfogyasztása után 10 órakor indulás az előre gondosan megtervezett úton. (Gondosan, mert már harmadszorra futottunk neki, de eddig mindig valahol ’félre léptünk’…. )

 Az idő elég borongós volt, így igazi langyos őszi időben gyalogoltunk a kék kör jelzésen. Időnként a nap sugarai megpróbáltak átfurakodni a felhőkön, de csak pillanatokra sikerült bágyadt fényüket megmutatni.

Rövidesen rátértünk a Mária út jelzésére és ezen folytattuk utunkat. Néhány biciklisen és kutyát sétáltatókon kívül nem találkoztunk más kirándulóval. Az erdő csendjét egyszer csak gyerekzsivaj verte fel. Egy játszótérre érkeztünk a Libegő előtt, ahol iskolások játszottak önfeledten. Na, itt már lekerültek a melegebb felsők, mert erősen melegedni kezdett a levegő, meg a tempós mozgás is megtette hatását.

 Kicsi pihenés, folyadékpótlás és haladtunk tovább. A piros jelzésen sokáig lefele haladtunk, meg is jegyeztem Ferinek, hogy meg lesz ennek még a böjtje! Csitt, mondta Feri, nem kell felhívni senki figyelmét, hogy felfele is fogunk lépkedni. De később hallottam, hogy mások is észrevették a tartós lejtést.

Útközben egy meredek lépcsősoron tettünk egy kis kitérőt a Békás tóhoz. Ez a tenyérnyi kis tó a nagy szárazság miatt inkább mocsár volt, talán egy papírhajót sem tudtunk volna rajta megúsztatni, de a cinkék vidáman ugrándoztak a meder aljából kikandikáló ágak között.

Talán a városra telepedő szmog, vagy a párásabb meleg levegő miatt nehezebb volt a lélegzés, ezért lassítottunk a tempón. (Hiába figyelmeztetett TV, Rádió, hogy ne menjünk a szabadba, mi ezt figyelmen kívül hagytuk – ha már beneveztünk a WWD versenybe)

Sárga jelzésen folytattuk a most már emelkedő utunkat. A levelüket vesztő fák rőtbarna avarszőnyeget terítettek elénk. És egyszer csak a Csacsi réten találtuk magunkat. Itt már mindenki elővette az elemózsiáját és vidám falatozásba kezdtünk.

Jóllakottan indultunk tovább a sárga, majd zöld kereszt jelzésen. Innen már tele hassal kényelmes tempóban sétáltunk vissza a Normafához. Kis fényképezkedés után a nassolni vágyók a Normafa Rétes ház felé vették az irányt, a többiek hazaindultak.

Megnyugvással vettük tudomásul, hogy a 8 km- re tervezett út, pont 8 km- re sikeredett, (ami igazán ritkán fordul nálunk elő… )

A programon készült fényképeket csak a Baráti Kör tagjai láthatják.