Évad(záró)-nyitó séta a Soroksári Botanikus Kertben
(Siklós Juli élménybeszámolója)
Szeptember 3.-án szombaton harminc Zerge (és Málna kutya) gyülekezett izgatottan az arborétum bejáratánál. Különösebb izgalomra nem volt okunk, mert az idő csodálatos volt. Az igen hűvös reggel után rohamosan melegedett a levegő, szikrázó napsütés volt. Nagyon vártuk már, hogy találkozzunk egymással és a tikkasztó nyári hőség után, a lustálkodás helyett ismét együtt gyalogoljunk. Mindenki cipelt valami nehéz csomagot, amit alig vártunk, hogy letehessünk. A bejárathoz közeli asztaloknál elhelyeztük az elemózsiát és az innivalókat, majd útra keltünk. Az „csúcsitalokat” azért megkóstoltuk, hogy koccinthassunk a találkozás örömére és az évad megnyitására.
Az arborétum szomorúbb arcát mutatta, mint az eddigi alkalmakkor, mert nyomot hagyott rajta is a szárazság, a későn érkezett eső. Néhány fa már régen lehullatta a levelét, csak reménykedni lehet benne, hogy tavasszal újból kizöldül. Ballagtunk a jól ismert növények, bokrok mellett, a kocsányos tölgyek, fenyőfélék árnyékában. Jól ismerjük nevüket és tulajdonságaikat, mert két évvel ezelőtt egy lelkes agronómus mindent alaposan elmagyarázott és azt mi mind meg is jegyeztük. Ha mégsem, akkor utána lehet nézni az akkori élménybeszámolómban. A száraz tó partján hamarosan pihentünk egy kicsit és fotó is készült az egész csapatról a teljesen kiszáradt tó medrében. Csupán a ritka nád emlékeztetett minket arra, hogy itt valamikor víz volt. Tovább haladva egy ismeretterjesztő táblán megcsodálhattuk névadónkat a szép sárga zergevirágot, ami szavazatok alapján a 2019-es év vadvirága volt.
Sétánk most sem nélkülözött némi kis „izgalmat”. Nem kellett magas sziklákat megmászni, csupán egy szép nagy réten áthaladni. Kezdetben igen kellemes volt, óvatosan kerülgettük a halványlila őszi kikericset, az évszak sztárvirágját. Ez a szép, védett virág hazánk egyik legmérgezőbb növénye. Nem véletlen, hogy népi nevei között a közismert őszike mellett a kutyadöglesztőfű is szerepel. Zöld leveleit a legelő állatok is elkerülik. Utána úttalan úton, magas fűben (inkább gyomban) haladtunk egy szép nagy napos réten. Hangulata a kánikulai napok forróságát idézte. Az elszórtan látható nádas viszont arra enged következtetni, hogy az előző években itt vizes, lápos terület lehetett. Az eddig vidáman ugrándozó, és hihetetlen tempóban futó Málnát ölbe kellett venni, mert teljesen eltűnt a hatalmasra nőtt növényzetben. Már-már elértük az arborétum kerítését, de járható utat nem találtunk. Ezért vissza kellett fordulnunk. Ez már nem jelentett problémát, mert a füvet (gazt) már letapostuk. Ezek után rövid sétával elértük a piknik színhelyét, az őrizetlenül hagyott csomagjainkat. Minden finomság előkerült és hamarosan lelkesen kínálgatni kezdtük egymást. A rutinosak nem ettek mindent koncepció nélkül, hanem precízen, előbb a sósat, utána az édeset. Természetesen előkerültek a házi és a bolti alkohol tartalmú és üdítő italok. Szénhidrát kómában, jó hangulatban beszélgettünk a nyári élményekről és a receptekről.
Nekem sietnem kellett, hogy elérjem a taksonyi csatlakozást, ezért Zs. Marikával és S. Icával gyorsan elindultunk a buszmegállóhoz. A többiek még maradtak egy órát beszélgetni. Nagyon kellemes, szép délelőttünk volt, jól éreztük magunkat, mert újra együtt voltunk.
Az évadnyitón/évadzárón készült fényképeket csak a Baráti Kör bejelentkezett tagjai láthatják.
