Kedd reggel nem túl korán 33 Zergevirág gyülekezett különböző irányból az arborétum bejáratánál. Legnagyobb örömünkre három régi sporttársunkat is meghívta Ildi, akik régen gyalogoltak velünk. Így újra láthattuk Szilágyi Gizikét, Görög Katit és Dencsi Zsókát, akik szintén nagyon örültek a meghívásnak.
Rövid pénzbeszedés, belépőjegy vásárlás után megkezdhettük a sétánkat kellemes, napos időben. Először a tóhoz siettünk, hogy tetemes mennyiségű finomságainkat letehessük a terített asztalokra, illetve a terítők alá. A kert munkatársai nagyon szívélyesek voltak, rendelkezésünkre bocsátották a piknik helyét és még padokat is hoztak nekünk.
Néhány konkrétum az arborétumról, azok kedvéért, akik most járnak itt először, a többieknek pedig a megszerzett tudás elmélyítéséért:
A Kert felszíne igen változatos: ÉNy–DK irányú homokbuckák között vizenyős laposok húzódnak. A terület nagy részét az egykori Duna-meder hordaléka borítja, amelyen többféle talajtípus alakult ki. A Soroksári Botanikus Kert legértékesebb és egyben legsérülékenyebb élőhelye a rezervátum terület, amely egy töredékekben fennmaradt, meszes talajú kiszáradó láprét, a Duna–Tisza közére jellemző eredeti növénytársulás. A közel 12 ha nagyságú terület természetes állapotában őrzi ritka és védett növényfajok nagy egyedszámú populációit. A láprét az év különböző időszakában mindig más-más arcát mutatja — legszebb talán május végén, június elején. Ilyenkor virágzik a réti kakukkszegfű, a réti boglárka és a gyíkhagyma. Páratlan élmény a lila szibériai nőszirom virágzása. A láprét különlegességei az orchideák, melyeknek több faja is él a területen. Legkorábban, nyár elején nyílik a különböző fajtájú kosbor, ezeket is megcsodálhattuk. És ezeket mind láttuk, csak nem tudtuk a nevüket. A Kert egy új, nagyon érdekes kis faépítménnyel, a madárházzal lett gazdagabb utolsó látogatásunk óta. A madarakat kívül elhelyezett madáreleségek vonzzák a kertre néző ablakok elé, belülről pedig be lehet azonosítani őket.
Sétáltunk dús aljnövényzetű erdőben az árnyas fák alatt és napsütötte virágos réteken is. Megfigyelhettük a mélyebben fekvő lápos vidék élővilágát, persze csak tisztes távolságból.
Hosszú, kígyózó sorban kellemes tempóban haladtunk vidáman cseverészve. Valójában mindenki a „névadónkra”, a magyar zergevirágra volt kíváncsi, különösen, akik még eddig nem látták. Minden sárga színű virág gyanús volt, de az igazi nem mutatta meg magát. Feri pedig bejárta az egész kert minden zeg-zugos helyét, követtük Zsófi útmutatásait is, de nem találkoztunk vele, mert már elvirágzott. Láttunk viszont sárga virágú kaktuszt, amely a mi kedvünkért dúsan virágzott. Megcsodáltuk a tó csillogó víztükrét, mert ősszel, legutóbbi látogatásunk alkalmával száraz lábbal sétáltunk a medrében.
Nem sokáig szomorkodtunk, mert hamarosan visszaérkeztünk a kiinduló helyünkhöz, és elkezdhettük a második nagyon fontos programunkat. Mindenki elővette a gondosan elkészített finom falatokat, amelyek kiváló konyhaművészetet bizonyítottak. Én úgy gondoltam, nem szállok versenybe, így kertem gyümölcseit helyeztem az asztalra, amelyek egészségesek is. A rutinosak persze nem kezdtek el össze-vissza kóstolgatni, hanem először a sós falatokat, husikákat, Magdi sajtos tekercsét kezdték eszegetni. R. Rozi igazi különlegességet, ratatouille-t kínált saláta ágyon, Gizike pedig a híres répakrémet. Utána következtek az édességek: gyümölcsös, kakaós, magos finomságok. Széll Marika nagyon finom glutén mentes édességet kínált. Előkerültek az alkohol tartalmú italok, és a józan életűek számára hozott gyümölcslevek is. A sok finomságtól eltelve pihegtünk az árnyékban, mert a nap már magasan járt és erősen sütött.
Sokan hitték, hogy sétánknak ezzel vége, de volt még egy fontos napirendi pont, mégpedig a szellemi verseny, a rejtvény megfejtésének értékelése. Tizennyolcan adtunk helyes megfejtést és nagyon praktikus ajándékot kaptunk. Zergevirágos, névre szóló noteszt, kicsi zergevirágos ceruzával. Azt hiszem ez nekem és a K. Jutkának volt a legnagyobb ajándék, hogy menet közben is tudjunk jegyzeteket készíteni az élménybeszámolókhoz.
A búcsú előtt Ildi még mondott néhány fontos információt a nyári programmal kapcsolatban, aminek az a lényege, hogy olvassátok a honlapot és jelezzétek az edzéseken való részvételek szándékát. A visszafelé vezető úton találkoztunk a kisiskolás osztályokkal, akiknek a „botos nénik” jelentettek látványosságot. Mindenki mindenkitől búcsúzott végül, az autósok összeszedték az utasaikat, Nagyék engem is elvittek egészen a taksonyi kertkapuig.
– Siklós Juli
