Örömmel üdvözöltük egymást, hát még Málna kutyikát a Déli pályaudvaron. A vonaton kényelmesen elhelyezkedtünk, és röpke másfél óra múlva már le is szálltunk a királynék városában az Európa Kulturális Fővárosában, Veszprémben. Még egy kis buszozás, és már bent is voltunk a Megyeház téren, ahonnan megkezdtük városi sétánkat.
Ildi rövid tájékoztatása után elsőként a Laczkó Dezső Múzeumban Egry József festő kiállítását tekinthettük meg, melyet születésének 140. évfordulója alkalmából rendeztek meg. A Balaton festőjének nevezik, de ennél sokkal összetettebb életművet hagyott hátra. Hitvallása szerint egy tárgy árnyéka sokkal többet árul el a tárgyakról, mint maga a tárgy. Ebből következik, hogy művei nem kidolgozottak, hanem a fények, színek, árnyékok dominálnak festményein.
A megjelenített emberi alakok szántóvetők szőlőművesek, halászok, pásztorok ezzel is jelezve, hogy mindig a szegényekkel vállalt közösséget.
A múzeumi séta után Feri bemutatta a tér nevezetességeit, az eklektikus stílusban épült Megyeházat, mely egy hajdani sóház helyén épült, Erzsébet királyné mellszobrát, amit már háromszor költöztettek a városban, a múzeum első igazgatójának Laczkó Dezsőnek a szobrát.
A közelben bújik meg egy kicsi nádtetős ház, a Bakony ház, itt jött létre az ország első vidéki skanzenje.
Átsétáltunk egy kellemes ligeten, és a Petőfi színházhoz jutottunk. Petőfi rövidke élete alatt igen sok helyen megfordult, itt vándorszínészként járt. Emlékét szobor őrzi.
A késő barokk stílusú Kapuváry-ház után a modern húszemeletes lakóház tűnt fel. Városképi szempontból nem tetszett, de a fűtés, és melegvíz techikai megoldása érdekes volt. Ödön, a vándorzenész apró szobrát is felfedeztük.
Kényelmesen beszélgetve bandukoltunk a belvárosban, amikor megtorpantunk egy járdába helyezett emléktáblánál. Ezen a helyen gyilkolták meg Marian Cozmát a Veszprém román kézilabdázóját. Egy percig némán álldogáltunk, aztán folytattuk utunkat.
Keresztül sétáltunk az Óváros téren, az egykori piac helyén. Rápillantottunk a régi családi kúriából kialakított városházára, és Szent Mihály arkangyal szobrára. Ahogy kényelmesen sétálgattunk a hangulatos veszprémi utcákon Feri felhívta figyelmünket a Mondolat nyomdára A Mondolat híres gúnyirat volt a nyelvújítás ellen, amelyet Somogyi Gedeon nyelvész szerkesztett, és 1813-ban adott ki Veszprémben. A vár felé haladva Ildi egy kicsit gyorsabb tempót javasolt, de nekünk nem nagyon akaródzott rohanni, kényelmesen lépkedtünk a vár felé. Menet közben Feri mesélt a Fecskendő házról, ami eredetileg tűzoltó szertár volt. Fennállása során számtalan lakója, és bérlője volt, most ipartestületi székház
Áthaladtunk a Hősök kapuján, ami a várkapu helyén áll. Őrzője egy Kolodkó szobor Ernő, aki nem csak a várkaput őrzi, hanem a ládát is melyben a koronázási ékszereket őrizték rövid ideig a városban.
És ezzel már be is léptünk a várba. Géza fejedelem idejében alakult itt az első püspökség. A monostor apácái készítették a koronázási palástot, ami több évszázadon át szolgálta királyainkat.
A tűztorony egykor a vár őrtornya volt. Sétálgattunk a napsütésben, gyönyörködtünk a szépen felújított lakóházakban, palotákban.
A szentháromság szobor mellet van a „meddő” kút, amibe lajtoskocsival szállították a vizet.
Fő helyet foglal el a Szent Mihály Székesegyház. Királyi feleségek vannak itt örök nyugalomra helyezve. Történetéből Kálmán király feleségének huncutságáról is értesültünk.
A Szent György kápolna romjait csak üvegen keresztül láthattuk, mivel védőépületet emeltek fölé. Előtte áll Szent Imre herceg (István és Gizella gyermeke) szobra, aki itt tett szüzességi fogadalmat.
A kilátó bástyán áll Szent István és Gizella szobra. Innen ragyogó kilátás nyílt a Benedek hegyre, ami keskenysége miatt soha nem épült be. Valaha temetkezési hely volt. Kevésbé vidám neve van a nyugat felé leszakadó sziklafalnak. Ez az öngyilkosok fala.
A hegy vagy inkább sziklasáv végén feszület áll egy kripta helyén.
Fáradtan, kissé nehézkesen lebaktattunk a sok lépcsőn, és a Séd patak partján folytattuk utunkat. Nem győztünk hálálkodni a sorsnak, hogy ilyen csodálatos időnk van. A kék ég az őszi színpompa kiűzte belőlünk a fáradtságot, és tempósabb nordic walking járásra váltottunk, amihez a ritmust a patak csörgedezése adta. Hamarosan megpihentünk, előkerültek az elemózsiák, finom csemegék.
Feri még mesélt nekünk a Domokos apácák kolostor romjáról. Útközben még a harmadik Kolodkó szobrot is megleltük. Leonóra és az oroszlán címet viseli.
A fiúk intenzívebben figyelték a Szikla történetét. A legbiztonságosabb épület, védelmet nyújt atomtámadás, és vegyi fegyver támadás esetén is. Ma a honvédség Légi Vezetési és Irányítási Központja működik itt. A NATO felé is összekötő szerepe van. 1944 november 5-e és december 8-a között itt őrizték Magyarország Szent Koronáját a koronázási jelképekkel és a Szent Jobbal együtt.
És máris a város jelképe, a Völgyhídnál jártunk. A Séd 12 hídja közül ez a legkiemelkedőbb.
Átsétáltunk az egykori vidámpark területén, ahol a valaha működő kisvasút kocsija emlékeztet a régmúlt szebb napjaira. Még itt is találtunk egy romot. Egy Jezsuita templom mellett az apácakolostor romjai állnak itt – utóbbi Szent István idejében épült.
Innen kettévált csapatunk. A kettéválás túlzás, mert mindössze hatan vállalkoztunk rá, hogy Feri vezetésével „felmásszunk” a Gulyadombra, majd onnan a 22 m magas Gizella kilátóba, ahonnan nagyon szép kőrpanoráma tárult elénk. Itt a csúcsitalunkat is elfogyasztottuk. A 187 lefele vezető lépcső jobban megviselte a lábunkat, mint a felfelé vezető emelkedő.
Még egy kis kalamajka kerekedett a buszvégállomáson, hogy ki, mivel utazzon haza, de végül is mindannyian időben útra keltünk hazafelé ebből az élménygazdag, szép őszi kirándulásból.
– Kövér Jutka
