-Kövér Jutka
Vácrátóton, a Botanikus kertben
Hiába indult el az állomásról időben a buszunk, olyan dugóba keveredtünk, hogy a csatlakozást lekéstük. Így egy szabad óránk lett. Ezalatt „kifosztottunk” Veresegyházán egy Frei cafét, majd a szomszéd fagyizóban óriási adag fagylalt nyalogatásával töltöttük el az időt.
A tervezettnél kicsit később érkeztünk az arborétumhoz, de ez talán jól is jött, mert a reggeli hűvös után itt már az árnyas fák alatt is kellemes idő volt.
A városi forgalom hangja után lélekmelegítő és nyugtató volt a madarak hangos csivitelése. Amikor megpillantottunk egy kicsi madárkát ami vidáman fújta a nótáját, elcsodálkoztunk, hogy tud kijönni egy ilyen csöpp torokból ilyen hangos dalolás!
A hatalmas, akár 150 éves fák tiszteletet parancsolóan álltak az utak közelében. Hatalmas törzsük, kiterjedt koronájuk kellemes árnyékot biztosítottak, így zavartalanul csodálhattuk a különleges fákat, cserjéket.
Betértünk az üvegházakba is, ahol először a kaktuszok különleges világával ismerkedhettünk, majd a broméliák változatos virágait, végül a pozsgások, hatalmasra nőtt pálmák alatt haladva hagytuk el a meleg, párás pálmaházat.
Jól is esett már friss levegőt szippantani! Egy kis vízesés közelében letelepedtünk egy kis evés-ivásra. Ránk is fért már a pihenés, mert Feri mérőeszköze szerint már másfél kilométert gyalogoltunk!!!
Jóllakottan, (kissé elnehezülve) folytattuk a sétát az arborétum más-más metodika szerint alakított változatos kertjei között.
A kert alapjai már a XIX. század első felében álltak, a nagy változás 1871-ben történt, mikor Podmaniczky Zsuzsával frissen kötött házassága után gróf Vigyázó Sándor megvásárolta a rátóti birtokot, és megbízta az alcsúti arborétum kiépítésével hírnevet szerző Jámbor Vilmos kertépítészt a park nagyszabású újraalakításával. Band Henrik főkertész közreműködésével kezdődtek meg az évtizedekig tartó munkálatok. A kor divatjának megfelelő szentimentális tájképi kertben számos korabeli menő dolgot építettek, műromokat, malmot, mesterséges vízesést, dombokat. Egy komplex tórendszert alakítottak ki a kerten átfolyó Sződ-Rákos patak vízének felhasználásával, és természetesen egy kastélyt is emeltek a főnemesi hitves kényelmére.
A tavak mentén még a békák is üdvözöltek minket hangos brekegéssel. A szép napsütésben esőtől nem kellett tartanunk, de azért a locsolóktól igen. Kaptunk is egy adag permetet, volt aki nem volt elég gyors, így ők kicsit többet…
Utunk végén még volt idő sörözésre, friss kenyérlángos, vagy rétes elfogyasztására. Végül ellenkező irányba indultunk haza, de nagyjából egy időben mindenki hazaért. „
Feri pedig elkészítette a fényképalbumot. Jó nézegetést
A kiránduláson készült fényképeket csak a Baráti Kör bejelentkezett tagjai láthatják.