Vácrátóton, a Botanikus kertben
Hiába indult el az állomásról időben a buszunk, olyan dugóba keveredtünk, hogy a csatlakozást lekéstük. Így egy szabad óránk lett. Ezalatt „kifosztottunk” Veresegyházán egy Frei cafét, majd a szomszéd fagyizóban óriási adag fagylalt nyalogatásával töltöttük el az időt.
A tervezettnél kicsit később érkeztünk az arborétumhoz, de ez talán jól is jött, mert a reggeli hűvös után itt már az árnyas fák alatt is kellemes idő volt.
A városi forgalom hangja után lélekmelegítő és nyugtató volt a madarak hangos csivitelése. Amikor megpillantottunk egy kicsi madárkát ami vidáman fújta a nótáját, elcsodálkoztunk, hogy tud kijönni egy ilyen csöpp torokból ilyen hangos dalolás!
A hatalmas, akár 150 éves fák tiszteletet parancsolóan álltak az utak közelében. Hatalmas törzsük, kiterjedt koronájuk kellemes árnyékot biztosítottak, így zavartalanul csodálhattuk a különleges fákat, cserjéket.
Betértünk az üvegházakba is, ahol először a kaktuszok különleges világával ismerkedhettünk, majd a broméliák változatos virágait, végül a pozsgások, hatalmasra nőtt pálmák alatt haladva hagytuk el a meleg, párás pálmaházat.
Jól is esett már friss levegőt szippantani! Egy kis vízesés közelében letelepedtünk egy kis evés-ivásra. Ránk is fért már a pihenés, mert Feri mérőeszköze szerint már másfél kilométert gyalogoltunk!!! 🙂
Jóllakottan, (kissé elnehezülve) folytattuk a sétát az arborétum más-más metodika szerint alakított változatos kertjei között.
A kert alapjai már a XIX. század első felében álltak, a nagy változás 1871-ben történt, mikor Podmaniczky Zsuzsával frissen kötött házassága után gróf Vigyázó Sándor megvásárolta a rátóti birtokot, és megbízta az alcsúti arborétum kiépítésével hírnevet szerző Jámbor Vilmos kertépítészt a park nagyszabású újraalakításával. Band Henrik főkertész közreműködésével kezdődtek meg az évtizedekig tartó munkálatok. A kor divatjának megfelelő szentimentális tájképi kertben számos korabeli menő dolgot építettek, műromokat, malmot, mesterséges vízesést, dombokat. Egy komplex tórendszert alakítottak ki a kerten átfolyó Sződ-Rákos patak vízének felhasználásával, és természetesen egy kastélyt is emeltek a főnemesi hitves kényelmére.
A tavak mentén még a békák is üdvözöltek minket hangos brekegéssel. A szép napsütésben esőtől nem kellett tartanunk, de azért a locsolóktól igen. Kaptunk is egy adag permetet, volt aki nem volt elég gyors, így ők kicsit többet… 🙂
Utunk végén még volt idő sörözésre, friss kenyérlángos, vagy rétes elfogyasztására. Végül ellenkező irányba indultunk haza, de nagyjából egy időben mindenki hazaért. „
Feri pedig elkészítette a fényképalbumot. Jó nézegetést 🙂

-Kövér Jutka


A kiránduláson készült fényképeket csak a Baráti Kör bejelentkezett tagjai láthatják.