Szo(bor) kóstoló I. fejezet
Hétfő reggel kellemes kora őszi vagy inkább későnyári időben találkozott 12 Zerge és 1 vendég egy elég szokatlan helyen, a Semmelweis Klinika metrómegállónál. A program is nagyon különlegesnek ígérkezett. Felfedező útra indultunk többünk szülővárosában elsősorban a Kolodkó miniszobrok nyomában, de sok érdekességet és művészeti alkotást fedezhettünk fel, azokon az utcákon és tereken, ahol régebben nap mint nap megfordultunk. Feri nagyon felkészült és lelkes, lokálpatrióta idegenvezetőként terelgetett bennünket Pest utcáin. Olyan információkat adott át nekünk, amelyeket az interneten nem olvashatsz. Nézzétek el nekem, hogy nem tudom valamennyit megosztani veletek.
Először a Klinikákhoz közeli Psota Irén emlékparkot kerestük fel. Mivel a művésznő szülőházát, a Tömő u. 23-at lebontották, egy vízfelületre felfutó krómacél hatást keltő nonfiguratív szobrot helyeztek el, amit Psota Irén aláírása és a színházi függöny lebbenése ihletette. Zsófi itt először, de utunk során többször mesélt a kulisszák mögött zajló életről, a híres színészek emberi megnyilvánulásairól.
Kíváncsian sétáltunk a Klinikák kerítéséhez, ahol túránk első Kolodkó szobrával találkoztunk. A kicsi szurikátát ábrázoló alkotás a Gyermekklinika kerítését díszíti 2022 szeptembere óta. A szobor felhívja a figyelmet a gyermekkori diabétesz korai felismerésének fontosságára. A szobor fejét simogató kezek fényesre csiszolták a bájos állatfigurát. Kolodko Mihály ukrán-magyar szobrászművész 2017-ben költözött Magyarországra és hamarosan megjelentek művei. Napjainkban a közterületeken egyre-másra feltűnő miniszobraival vált népszerűvé, egyre növekszik a rajongótábora.
A Nyugati térig metróval utaztunk, ahol a valaha állt Skála Metrónak állított emléket a szobrász a Skála Kópé mini szoborral. Kolodko Mihály a kis nyughatatlant, akinek a szíve mindig a vásárlókért dobog az egykori áruház helyén vonalkód mintájú nyugszékre ültette, amelynek hátulján az aláírása is látható.
Hosszú aszfalttúra következett, ami azonban a gyönyörű belvárosba vezetett minket. A patinás Alkotmány utcán sétáltunk a Batthyány örökmécses felé, útközben megcsodálva az utca nevezetes házait. Láttuk például a Budapesti Unitárius templomot, amely egyedi módon nem csupán templom, hanem lakóház is. Gyönyörködtünk a belváros gyönyörű historizáló stílusú épületeiben. F.Magdi és Bella megjegyezte, hogy nem csak a kényelem, hanem az házak esztétikus kivitele is fontos volt a 19. századi építészetben. A Batthyány-örökmécsest az V. kerületben, a Báthory utca és a Hold utca kereszteződése által alkotott téren láthatjuk. E helyen – az egykori Újépület udvarán – végezték ki 1849. október 6-án gróf Batthyány Lajost (1807–1849), Magyarország első felelős miniszterelnökét. Az emlékmű ünnepélyes leleplezése 1926. október 6-án történt, melyen Lebó István, az utolsó élő 1848-as honvéd is jelen volt. Alig pár lépésre innen Kolodko Mihály Holdjáró névre keresztelt bronzfiguráját láthattuk. A cuki asztronauta 2019 szeptemberében csüccsent fel az Aulich és a Hold utca sarkánál álló betongömbre. A szobrász a NASA-díjas Pavlics Ferenc előtt tiszteleg. A magyar származású amerikai mérnök az Apollo-program keretében világelsőként hozott létre olyan holdjárművet, ami a távoli égitest felszínén is üzemképes maradt.
Nem is olyan rég a Szabadság térre, a szovjet emlékmű közelébe kikerült egy gerillaszobor, az Usanka. Aztán egy-két-három baltaütésnek köszönhetően lerepült a párnájával együtt a talapzatáról, majd berepült a Dunába. Kolodko ezt követően készített egy újabb párnát, és a párnára egy baltát helyezett. Kolodko nem beszél, hanem alkot. Ámulva néztük a művész találékonyságát. Továbbra is nyitott szemmel mászkáltunk és a Hütte kávézóval szemben érdekes bronzalakra lehettünk figyelmesek. Breki miniszobra első látásra csak egy egyszerű békafigurának tűnik, ám közelebbről megnézve egyértelművé válik, hogy az 1971 és 1986 között futó Muppet Show sztárjának állít emléket.
Az Október 6.-a utcán haladva bepillantottunk egy ház udvarában, ahol Szabó Magda „regényhőse”, a diáklányok védelmezője, Abigél nézett le ránk. Vele mit sem törődve a Brit Nagykövetség épülete felé siettünk, ahol Mr Bean Teddy mackóját láthattuk, bár nem volt közöttünk egyetlen Zerge sem, aki rajongott volna a színészért.
Még mindig töretlen lelkesedéssel átvágattunk a Deák téren, a Károly krt-on és a Dohány utcai zsinagóga szomszédságában, egy villanyoszlopon megpillantottuk a biciklijére támaszkodó Herzl Tivadar mini szobrát. Róla tudnunk kell, hogy a zsidó állam megálmodója, a Cionista Világszervezet megalapítója volt. Álma később vált valóra, és Izraelben nagy tekintélynek számít, a róla elnevezett Herzl-hegyen kialakított Nemzeti Panteon díszsírhelyén temették el.
A Dob utcán haladtunk tovább, a sok gyaloglás és a meleg miatt a fáradtság jelei kezdtek mutatkozni rajtunk. A „buli negyed” hangulata viszont jó hatással volt ránk, egy tűzfalról hatalmas Rubik kocka tette színesebbé az utcát, ahol ginko biloba fákban is gyönyörködhettünk. Erről Zsófi tartott nekünk ismeretterjesztő tájékoztatást. A hat házból álló árnyékos Godzsu udvar kulináris élvezetekre csábít, itt a legkülönbözőbb nemzetiségek konyhái illatoztak ebédidőben, de minket ez nem befolyásolt. Szakadatlanul Kolodko szobrokat kerestünk. A Király utcában, a K11 Művészeti és Kulturális Központban találtuk meg a következőt. Houdini szabadulóművész szobrát. Harry Houdini (Weisz Erik) kétségtelenül a történelem egyik legismertebb illuzionistája, akinek nemcsak a kártyatrükkök és a hagyományos „varázslatok” voltak a kisujjában, hanem bámulatosan szabadult ki többek közt bilincsekből, börtöncellákból, vízzel töltött hordókból, szögekkel kivert dobozokból. Halála rejtélyes, de egy biztos, hogy magyar származású volt.
A Kazinczy utcában emléktábláját megtekintve megemlékeztünk Schneider József kártyafestőről, a kezdetben 36 lapos magyar „tükörkártya” kifejlesztőjéről. Ugyanez a ház adott helyet az egykorvolt Wichmann kocsmának is. A házak között eljött végre a pihenés ideje. A Janikovszky Éva park üdítő színfolt a régi bérházak rengetegében. Feri Soproni rozéval és bubis ásványvízzel, valamint a kettő keverékével kínálta a megfáradt vándorokat. K. Jutka valahonnan kávét is szerzett magának. Nem sokáig élvezhettük a kikapcsolódást. Egy tűzfalon ismét egy érdekes alkotást, a „Miénk itt a ház” freskót pillanthattuk meg, ahonnan az LGT együttes tagjai néztek le ránk.
A Klauzál tér környékén sétálva szinte azonnal feltűnik két nagyon furcsa szögben álló, magas, modern épület. Ez a soha meg nem épült Madách sugárút része. Itt lakott az egész világon ismert „Szomorú vasárnap” zenéjének szerzője, Seress Rezső. A híres és népszerű, a holokauszt poklát megjárt szerző végül maga is öngyilkos lett, mert a technika fejlődésével, az újfajta zenei stílusok megjelenésével a Kis Pipa kocsmában már csak saját magának játszott. Az Akácfa utcában aztán megtaláltuk az egykori vendéglőt is. Itt a kicsi Kolodko szobor egy pipa alakú zongorát ábrázol, ami körbeöleli a zeneszerzőt. Az épülettel szemben, a járdán is zongorabillentyűkre emlékeztető felfestést láthattunk. Feri azt is lehetővé tette, hogy, mi is szomorkodhassunk az „öngyilkosok dalát” hallgatva.
Ekkor már a déli napsütés és az aszfaltból áradó hőség tikkasztotta kis csapatunkat, de érdeklődéssel folytattuk felfedező utunkat. A Dohány utca elhanyagolt házai között bandukolva megérkeztünk a „Búvár és a kulcs” miniszoborhoz, ami a felújított New York Palota közelében található. A piciny bronzfigura egy tűzcsap tetején ül, és őrzi a mellette lévő kulcsot, amely a New York Kávéházat nyitja. Molnár Ferenc ötlete alapján az igazi kulcsot a Dunába dobták, hogy a kávéházat soha többé ne zárják be. Ekkor Katikától már elbúcsúztunk, de nem azért mintha elfáradt volna, hanem valakivel találkoznia kellett Kispesten.
Ezt követően elcsigázott csapatunk trolival utazott a Városligetbe, ahol a Vajdahunyad váránál megnéztük a 2003-ban megjelent Lugosi Béla kőszobrot utána pedig Kolodko legújabb bronzfiguráját, ami nem más, mint Drakula.
A Ligetből ismét trolival jutottunk el a Damjanich utcába, ahol megtekintettük Karinthy Frigyes emléktábláját, majd a mézescsuprot feje fölé tartó Micimackó miniszobrát, mivel Karinthy fordította le a meseregényt. Pontosabban a nyersfordítást a nővére készítette, ő pedig irodalmi formába öntötte. Zsófi itt is érdekes információval szolgált, amelynek az a lényege, hogy Karinthy fordítása, illetve átírása az angolok szerint is jobb, mint az eredeti. Feri még legalább még 10 irodalmi nevet sorolt fel, akik a Damjanich utcában laktak, de én csak Antal Imrére és Kibédy Ervinre tudok visszaemlékezni, akikkel találkoztam az utcán, amikor én is itt laktam.
A társaság jelentős része itt már úgy érezte, hogy erejének és teljesítőképességének végéhez érkezik. Ezért erőltetett menetben haladtunk a Keleti pályaudvar felé.
A róla elnevezett téren láthattuk Szenes Hanna miniszobrát. A fiatal magyar lány tehetséges költő volt, akinek verseit az egész világon ismerik. Izraelbe való kivándorlása után pilóta lett. Meggondolatlan, észszerűtlen cselekedet volt, hogy 11 társával együtt ejtőernyőn ereszkedett le Szerbia területén, hogy „megmentse” a magyar zsidóságot. Hogyan hihette, hogy ez lehetséges? Letartóztatták és kivégezték. Izraelben nemzeti hősként tisztelik, a jeruzsálemi Herzl hegyen temették el, Magyarországon még kevesen hallottak róla.
A Hevesi Sándor téren, a Pesti Magyar színház előtt találtuk meg Kolodko legnagyobb miniszobrát, a 14 karátos autót. Azért helyezték el itt, mert a szerző, Rejtő Jenő a közelben, a Szövetség utcában töltötte gyermekkorát.
Az Állatorvostudományi Egyetem kerítésén megpillantottuk Garfield macska fejének színes szobrát, amit a képregény írója nagyapjáról mintázott meg nem éppen hízelgő módon.
Ezután a teljesen elcsigázott már maroknyira csökkent Zerge csapat most már valójában a Keleti pályaudvar irányába tartott, ahol ennek az aszfalttúrának utolsó állomásaként megtekintették a legújabb Trabant szobrot, amelyet ebben az évben, február 21.-én állított fel a művész.
Végül fáradtan, de élményekben, látnivalókban és érdekes történekkel gazdagon mindenki hazasietett ebédelni és pihenni. Nagyon várjuk a folytatást.
– Siklós Juli
