Róth Miksa, hazánk első iparművésze.
A lakásmúzeum megtekintése
Péntek délelőtt 10 kultúrára éhes Zerge gyülekezett a VII. kerületi Nefelejcs utcában. Néhány sporttársnak nehézséget jelentett eligazodni a Keleti tér többszintes dzsungelében. Ennek ellenére időben elkezdtük a lakásmúzeum felfedezését. Kitűnő, fiatal, nagy tudású és rendkívül lelkes idegenvezető segített ebben minket. Vezetőnk a Róth család életrajzát a gyönyörű ebédlőben mesélte el nekünk.
1865-ben született Roth Zsigmond és Duller Mária gyermekeként zsidó eredetű családban. Apja és nagyapja is üvegesként dolgozott. Apja műhelyében, majd külföldi tanulmányutakon sajátította el az üvegfestés mesterségét. Önálló „üvegfestészeti műintézet”-ét 1885-ben 20 évesen alapította. Első műterme a VII. ker. Dohány utca 10.-ben volt, azután a VIII. kerület Német utca 3.-ban, majd az ugyancsak VIII. kerületi Kender (ma Auróra) utca két, egymás melletti házában (11. és 13.) dolgozott, végül 1911-től a VII. kerület Nefelejcs utca 26.-ban működött a „Róth Miksa Császári és Királyi Udvari Üvegfestő és Mozaik Művész Műintézete”, 1939-ig. 1897-től üvegmozaik készítésével is foglalkozott. Már nagyon fiatalon, mindössze 19-20 évesen csodálatos üvegképeket festett. Munkáját művészi szintre emelte, stílusát kezdetben a historizmus, majd a szecesszió és az art deco illetve ezek ötvözete jellemezte. Miksa felesége Walla Jozefa volt, Walla József törökbálinti cementáru gyáros lánya. Három gyermekük született: Amália, Erzsébet és József. Gyermeke csak Erzsébetnek született, de ő utód nélkül halt meg, így ma már nem él leszármazottjuk. Üvegfestőként dolgozott Miksa öccse, Manó is. Nővérük gyermeke volt Elek Artúr, aki a Nyugat című folyóirat szerkesztőjeként dolgozott 1944-ben bekövetkezett öngyilkosságáig. Halála rendkívül megviselte Róth Miksát, mert igen közel állt hozzá unokaöccse. 1939-ben a zsidótörvényeknek „köszönhetőnek” üzemét be kellett zárni. 1944-ben halálát ezek után a holokauszt közvetve idézte elő.
Az Emlékház első emeletén található lakásmúzeum igazi időutazásra hívott minket. A kiállítás a Róth család történetén túl bemutatta a 20. század eleji felső középosztályi lakásbelsőt. A családi történetekről mesélt például a tintatartó, az általa tervezett ablaküvegek és a technika történetéről a félig árammal, félig gázzal működő csodálatos csillár. A bútorokon kívül természetesen gyönyörködhettünk a Mester mozaik illetve üvegművészetében. A földszinten ugyancsak Róth-művek ejtettek ámulatba minket: itt azt demonstrálták, hogy a művész milyen stációkon át jutott el a historizmustól a szecesszióig.
Vezetőnk részletesen elmagyarázta az üvegfestészet technikáját. Ebben ötvöződik a művészi tervező munka és az aprólékos, rendkívüli kézügyességet igénylő megvalósítás. A hagyományos alapanyagokon kívül, ami például az ólomkeret, használt újfajta megoldásokat. Ilyen volt többek között a Tiffany és a katedrál üveg felhasználása. Ezek alkalmazása indította el az allegorikus alakok, az indák és a virágok megformálása felé, hiszen ennek sajátos árnyalatgazdagsága jól illett a szecesszióhoz. Később ezek a darabkák kiegészültek a Zsolnay kerámiák darabjaival is.
Munkái díszítik a az Országház, a Gresham Palota a Magyar Nemzeti Bank, a Zeneakadémia,a Pannonhalmi Bencés Főapátság a Szegedi fogadalmi templom épületét, amiket egyéb sétáink alkalmával láthattunk. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy számos díjat és elismerést kapott. 1898-ban elsőként neki ítélték az Iparművészeti Állami Aranyérmet, az 1900-as világkiállításon ezüst érmet, az 1902-es torinói Világkiállításon és az 1904-es St. Louisi Világkiállításon aranyérmet kapott.
Lelkes vezetőnk, aki ’véletlenül’ szecessziós mintájú ruhát viselt, elmesélte azt is, mi történt a lakással Róth Miksa halála után. A szoba-konyhákká szabdalt felső középpolgári otthonba az ötvenes években államrendőröket költöztettek be – különös, hogy Róth Miksa özvegye, Walla Jozefa és lánya, Amália is az épületben maradhatott (szintén egy-egy szoba-konyhás lakrészben). A családi legendárium szerint Amália magánál Rákosi Mátyásnál járta ki, hogy ne kelljen elhurcolkodniuk, egyebek mellett felhívva figyelmét a körülményre, hogy például az ő kedves parlamenti irodájának ablakait is elhunyt rokonuk csodálatos festményei díszítik. Amália egész hátralevő életében apja örökségét gondozta, hogy munkásságát megmentse az utókor számára.
A házról és a csodálatos üvegfestményekről csupán egy-egy részletet ragadtam ki. Most, sajnos a korai bezárás miatt csak kevesen tudtuk meglátogatni. Remélhetően tavasszal újra lehetőség nyílik rá. Látogassátok meg, mert felejthetetlen élményt nyújt. Én például másodszor jártam ott és az idegenvezetés sokat emelt az élményen.
– Siklós Juli
(forrás: Wikipédia)
