17 kicsi aranyásó, (akikből végül 16 maradt) találkozott a Széll Kálmán téren, hogy meghódítsa a Pénzmúzeumot. Rögtön a bejáratnál már a jövő fogadott bennünket két beszélő robot formájában. Igaz a szókészletük még hagy némi kívánnivalót maga után, de nem panaszkodtunk. Egy kedves és igen felkészült fiatalember lett a vezetőnk.
Először a ruhatárat látogattuk meg, ahol búcsút vettünk táskánktól, kabátunktól, de szerencsére a fényképezést engedték, így a mobilok maradhattak. Majd sokan ellátogattunk a mosdóba, ahol a helyhez illően minden, a csapok, szappantartók, szárító, csempe dísz aranyszínben tündökölt, (a WC deszka mondjuk nem!). Utána egy rövid bevezetőt hallgattunk meg a Pénzmúzeum épületének múltjáról (Magyar Királyi Postapalota, irodaház) és jelenéről (Az MNB alá tartozó intézmény, és irodaház), és a múzeum létrejöttéről, céljairól: „Olyan kiállítás létrehozása volt a cél, amely a pénz történetét, fejlődési állomásait, társadalmi szerepét és a Magyar Nemzeti Bank feladatait komplexen, modern eszközökkel, közérthetőségre törekedve, interaktív módon mutatja be.”
Itt az alagsorban még megtekinthettük térképen az elmúlt időszakok (1000-1918) magyarországi aranybányáit, melyek egy kivétellel jelenleg már a környező országokhoz tartoznak, a bányászat eszközeit, sőt egy aranyrögöt is megcsodálhattunk. Egy másik tablóról megtudtuk kik a legnagyobb arany termelő országok, sajnos az első 7-be Európa nem került be. Mily érdekes, Kína volt 2010-ben a legtöbb aranyat (355.000 kg) kitermelő ország.(Az aranybányászat sajnos nagy környezetszennyezéssel járó tevékenység.)
Innen természetesen „aranylifttel” emelkedtünk a magasba, a kiállító terekbe. A lifttől a padlón lévő „aranyfonalat” követtük, mely segíti az eligazodást a látogatóknak a pénzügyi világ felfedezésében. Magára a kiállításra a belépést, az interaktív játékok használatát egy kártya tette lehetővé, melyet még az alagsorban kellett regisztrálnunk.
A beléptető utáni folyosón egy rövid, de igen látványos filmet tekinthettünk meg. Nézzétek meg Ti is, a fényképek között van. A környező tablókon a pénz értékéről láthattunk érdekességeket. Pld. Szt. István törvénye szerint: A hamis esküt tevőt a törvény kézlevágásra ítélte, de ezt 50 tinóval ki lehetett váltani, egy gyilkosság már 110 tinót ’ért’. A XVI. században egy kistermetű nyúl 10-30 kakaóbabot kóstált. Az 1970-es évek vége felé 3 db Trapper farmer ért 1 db szovjet színes TV-t, Malaitában a XXI. században, azaz most! egy zsineg sötétebb kagyló két kis doboz tonhalkonzervet ér!
A pénz története az áruk cseréjével indult, de hol, és mikor, ezt homály fedi. A pénz előtti korokban az adott közösségekben értékesnek tartott áruk, termények, használati cikkek töltötték be a pénz szerepét. pl. Kínában teatéglákban, az észak-amerikai indiánok kagylókból és gyöngyökből készített öveket használtak, de volt ahol kauri kagylóval máshol prémekkel fizettek.
Tulajdonképpen a mai világban is létezik cserekereskedelem pld. a börtönökben, ahol a mai napig használnak cigarettát, sőt a kiállítás szerint jelenleg az instant levescsomag a sláger!
Aztán láttuk a pénztörténet korszakait, a régi korok pénzérméit, a Magyarországon nyomott legnagyobb címletű egymilliárd pengős bankjegyet, a kamatszámító gépet a múlt századból és még számtalan érdekességet. Megtudtuk, hogy 1945-ben hogy menekítették Ausztriába az ország aranytartalékát, vagy, hogy 2021-ben az aranytartalékunk 94,5 t volt.
A kiállítás tele volt interaktív játékokkal is, melyeket sajnos idő hiányában nem tudtunk kipróbálni. De azért sokan nyomtak maguknak csodaszarvasos, vagy robotos ’arany-, vagy ezüstpénzt’. Ha lett volna több időnk tőzsdézhettünk is volna akár. Viszont a kiállítás végén többen terveztünk arcképünkkel pénzt (én pld. 20000 fabatkás papírpénzt). A látogatás végén, búcsúzóul mindenki kapott egy csodaszarvasos kulcstartót. Az épületet elhagyva pedig még egyszer megcsodálhattuk Szőke Lajos Aranyvonat c. kompozícióját.
– Kosztovics Bella
