OperaTour
Már az előtérbe lépve is fantasztikus pompa fogadott minket a felújított, restaurált Operaházban.
„ÖSSZETÖRT, ELHAGYOTT, MEGHALT…”
Az épület történetének megismerését a történelem gyalázatos időszakának, a holokauszt emlékhelyként átalakított pincében kezdtük. Szövevényes úton, meredek lépcsősoron, fejünk felett kígyózó csövek alatt, dübörgő fémpadlón jutottunk el a kiállítóhelyre. A szűk folyosó fehérre meszelt falán egymást érték az izraelita művészeknek emléket állító tablók, de megemlékeztek az áldozatul esett technikai dolgozóiról is. Vezetőnk hosszan mesélt Márkus László igazgatóról, aki a végsőkig próbálta segíteni a művészeket, akinek végül is az utolsó húsz embertől is meg kellett válnia, róluk külön tábla emlékezik, mert ők mindannyian a zsidóüldözés áldozataivá váltak. Megrendülten olvasgattuk a táblákat mire a folyosó végére értünk, ahol az Operaház pincerendszerét, mint óvóhelyet mutatták be, ahol még Kodály Zoltán, felesége származása miatt is bujdosott szerencsétlen sorsú társaival. Ez a szövevényes pincerendszer fűthető volt, víz is volt a közelben, még konyhát is tudtak berendezni, így nagyon szűkösen, de jól szervezetten hosszú hónapokat tudott itt túlélni több száz ember.
A tragikus történet után jólesett egy kicsit pihenni, majd egy másik vezetővel most már az Operaház történetével ismerkedni. Induláskor már a lift arany színű borítása előre mutatta a várható szépségeket. Ismét, most már kényelmes lépcsőkön, labirintuson jutottunk el a nézőtérre, ahol a vörös bársonyszékeken foglalhattunk helyet.
Az 1884-ben megnyitott Magyar Állami Operaház minden idők egyik legnagyobb magyar építészének, Ybl Miklósnak a mester műve. Az Andrássy út ikonikus épületeként a hazai neoreneszánsz egy nagyszerű példája, de gazdag díszítésében barokk elemeket is felfedezhetünk. Az épület 1300 férőhelyes, és bár méreteiben nem a világ legnagyobb operaháza, akusztikájában a harmadik helyen áll az európai társak között. A nézőtérről működés közben láthattuk a színpadot, épp a János Vitéz bemutatójára készültek.
A színház indulásakor világszínvonalú technikával, fűtés, hűtés, világítás, színpadi technikák egyedülálló alkalmazásával élre tört. A mai igényeknek továbbfejlesztették a technikát, kivetítőn olvasni lehet a szöveget, de minden szék támlájába kijelző van, ahol nyelvet is lehet választani.
Vezetőnk mesélt az aranyozás sziszifuszi munkálatairól, vagy a 2,1 tonnás csillár mozgatásáról, amit ma is emberi erővel mozgatott csigával végzik. Miután megcsodáltuk a csodás mennyezeti freskót, amit Lotz Károly festett, tovább indultunk a főlépcső fele. Felfelé haladva Erkel Ferenc, lefelé Ybl Miklós mellszobra tekint ránk. Vezetőnk sokat beszélt a két különleges művész munkásságáról némi huncut pletykákkal fűszerezve.
Tovább haladva az úri közönséget szolgáló büfébe, és az egykori dohányzó helységbe vezetett utunk. A faragások, szobrok festmények különleges, elegáns környezetet biztosítottak a falatozó közönségnek. Ezután a királyi udvartatás területére sétáltunk. Megtekinthettük hol sétált fel a lépcsőkön Ferenc Jóska, valamint bekukkanthattunk a királyi páholyba, ami ma elnöki páholyként működik. Utunk végén egy kis koncertet élvezhettünk két fiatal művész bájos előadásában. Utoljára vezetőnk szerint a világ legszebb ruhatárában gyönyörködhettünk. A finom fafaragások és a különleges faburkolat valóban egyedivé, különlegessé tette. Aligha tudok szebb operaházat elképzelni, mint a mienk!
– Kövér Jutka
