Füvészkert
Szerda reggel 25 kíváncsi látogató, közöttük 23 Zerge és 2 vendég érdeklődő dideregve várt a Füvészkert bejáratánál. „Itt van az ősz, itt van újra…..” , ezzel az aktuális idézettel üdvözölt minket a lelkes zoológus hölgy, aki vezetőnk volt a füvészkerti sétán. Már a részletes tájékoztató előtt érdeklődött O.Mari a narancssárga termésű fáról, ami almaféle.
Először a kert történetét ismertük meg. Kiderült, hogy megnyitása József Nádor nevéhez fűződik, akiről Alcsúti Arborétumban is hallottunk. Winterl Jakab orvos, kémikus, botanikus 1771-ben alakította ki a nagyszombati egyetem botanikus kertjét, amely 1777-ben Budára költözött. 1847-ben József Nádor támogatásával az egyetem megvásárolta a Festetics család tízhektáros birtokát, s bár azóta a terület egy részét beépítették, 70%-a a Klinikák területe lett. Ez a jelenlegi park mégis ugyanaz a kert, amelyet akkor létrehoztak. 1893-ban épült meg a kertben a Victoria-ház, amelyről később lesz szó. Jelenleg kb. 8000 fajta növény található itt, közöttük 2350 virágos fajta (ezeket majd tavasszal fogjuk megcsodálni)
Ezen ismeretek birtokában kíváncsian indultunk felfedező útra. Elsőként egy hatalmas törzsű 200 éves vadgesztenyefát tekintettünk meg. Ez a nagyon népszerű fafajta Törökországból származik és megtudtuk, hogy a népi gyógyászatban nagyon elterjedt. Gyulladáscsökkentő hatása miatt legtöbbször a visszérkenőcsben használjuk. Mosószer helyett is lehet használni, de azt nem akarjuk kipróbálni. Tovább haladva láthattuk, hogy a kert éjszakai kivilágításának munkálatai folynak és rengeteg földbe szúrt fehér lampiont pillanthattunk meg. Szerintem ez nem ide való, de volt rosszabb is.
A rendszertani kertbe érkezve megtudtuk, hogy Linné rendszertana (azt hiszem ezt tanultuk az iskolában) mára elavult, új rendszertan van. Ettől függetlenül olyan szép gyapotnövényt láttunk, amelyik a mi éghajlatunk alatt is termést fog hozni. Utána különböző borostyánféléket láthattunk és megtudtuk, hogy kétféle levele van, a talajon futó és a felfelé törekvő. De annak örültem a legjobban, hogy szakértőtől hallhattuk a borostyán elterjedésének káros hatásait.
Pici tónak nevezett medencét álltunk körbe, ahol megtudhattuk, hogy a kicsiség nem hátránya a biológiai diverzitásnak (sokféleség). Tehát egy ápolt kicsi élőhelyen is megjelenhetnek apró élőlények pl. rovarok, vízben kicsi gőték, rákok stb.
Az ausztráliai mediterrán tájak növényei között megtekintettük a cikászokat, amelyek elődeinek fénykora a dinoszauruszok korában volt. (200 millió éve). Mindannyian eltűnődtünk azon, hogy miért vannak elszáradt kukoricalevelek egy szépen megvilágított üvegkalitkában. Mert természetesen nem elszáradt levelek voltak, hanem egy élő sivatagi növény, amely forróságban, víz nélkül éli hosszú életét a sivatagban. (A nevét leírtam, de nem tudtam elolvasni). Ezután egy különleges kérgű fát figyeltünk meg. Az Ausztráliában gyakori erdőtüzek nem tesznek kárt benne, sőt a magok csírázásához az utána következő esőzésekkel elengedhetetlenek. De az éghajlat változása miatt (erről gyakran esett szó) a túlságosan nagy erdőtüzeken nem követi elegendő mennyiségű eső, így ez a szép kefeszerű virágokat hozó fa is veszélyeztetett. Különleges dolgokat is tapasztaltunk: Örökbe fogadható növényeket, valamint növénysimogatót, aminek az a lényege, hogy a többihez ne nyúlj.
A kaktuszok melegházába vitt tovább az utunk. Elképesztően sok fajtáját láthattuk, mindenki talált közöttük számára ismerős egyedet. Nekem legjobban az tetszett, amelynek simák voltak a levelei, nem voltak tüskéi. Volt egy szép nagy gömb alakú, az különösen tetszett. Közben megtudtuk, hogy elterjedésük a kiskertekben szintén negatív hatással van az élővilágra. Az Alföldön tapasztalták, hogy a réteken is megjelent nagy számban és nem előnyös az állatok legeltetésében.
A Viktória házban, a „Csodabirodalom”-ban folytattuk a nézelődést, ahol trópusi vízinövényeket láttunk egy nyolcszög alakú medencében. Itt található a Pál utcai fiúk c. regényből ismert Nemecsek Ernő szobra, amelyet meghatottsággal nézi a látogató. Láttunk papirusznádat, madagaszkári magnólia fákat, amit mi liliomfaként ismerünk és húsevő növényeket. A „kancsóka” nem ismeretlen számunkra, mert pl. a Vácrátóti Arborétumban már találkoztunk velük. Végül megtekintettük a kihaltnak gondolt „sárkányfenyőt”, szép hosszú tűlevelei vannak. Ezután idegenvezetőnk elbúcsúzott tőlünk, és mi még tovább barangoltunk a kertben.
Megnéztük a 22 méter magas pálmaházat, amely mégsem volt elég tágas a legidősebb pálmának, amely szeretett volna tovább növekedni. Láttunk viszont kakaócserjét, fehér virágú mirtuszt, banánfát és agancsvirágot is, ami Zs.Marikának is van (nagyon különleges). A vezetőnk felhívta a figyelmünket a most érő gyümölcsökre pl. füge és kaki szilva (hurma). Irigykedve néztem rá, mert a mi kertünkben még nem érik.
Megnéztük a fűszerkertet, ahol nagyon otthonosan éreztem magam menta, petrezselyem, paradicsom, stb. társaságában és indultunk a kastély felé. Utunk karvastagságú bambuszok mellett vezetett. A Festetics kastély is nagyon szép, ahogy a színes vadszőlő befutja.
Majdnem a legvégén szólnék arról, ami nem tetszett. Hatalmas, giccsesen rikító színű műanyag figurákat láttunk az ágyásokban, számtalan rózsaszínű flamingót a kastélyhoz vezető út két oldalán. Mindez ”Alice Csodaországban” mesejeleneteit elevenítette meg. Este, kivilágítva biztosan nagyon tetszik a gyerekeknek, de nappali fényben elég kiábrándító. A fiatalok és az idősebbek figyelmét is elvonja a természet szépségéről. Nem a növények szépségeire hívja fel a figyelmet, hanem éppen eltereli róla.
Végül egy nagyon érdekes észrevétel a fák leveleinek őszi színeiről. Még a séta elején beszélt róla a vezetőnk, hogy a falevelek színei az utóbbi időben nem olyan szép színesek, mint ahogy azt gyerekkorunk óta megszoktuk. Ezt én is érzem mostanában, azt hogy többet várok az ősztől. Megtudtuk, hogy a fák levelei alapvetően színesek, a bennük levő vegyületektől függően sárgák, barnák, vörösek, még lilák is. A napfénnyel keletkezett klorofiltól zöldek. Ősszel a kevesebb napfény miatt lecsökken a klorofiltermelés és előbukkan az igazi szín. De az éghajlat jelentősen megváltozott, pl. hosszabb lett a nyár. A levelek pedig kevésbé színesek. Ősszel, szürkés zölden, elszáradva hullnak le. Szomorú. Most kicsit lehangoltan fejeztem be, pedig a sétánk érdekes, tanulságos és élvezetes volt.
– Siklós Juli
