Kiállítás, séta és Gyertyagyújtás Verőcén
Ebéd utáni kajakómában gyülekeztünk a Nyugati pályaudvaron. Mire kényelmesen elhelyezkedtünk a vonaton, már meg is érkeztünk Verőcére.
Rövid séta után találkoztunk egy idős hölggyel, Marikával, aki mindenki számára példaképül szolgálhat, hogy a nyugdíjas éveknek nem a passzív leépülésről kell szólnia. 75 éves korában – hogy ne a háztartás monotóniájával teljenek napjai – beiratkozott egy festő tanfolyamra, ahol kiderült, hogy nem kevés tehetség lappang benne. Néhány év múlva már önálló kiállítással kedveskedett a környezetének, aminek megszervezésében unokája segíti. Egyik ilyen kiállítására érkeztünk ma a verőcei református közösség imaházába. Marika elmesélte nekünk festőművésszé válásának, majd a kiállított képeinek történetét.
Három fő témában láthattunk alkotásokat, virágok, angyalok, tájképek. Sokáig gyönyörködtünk bennünk, majd azzal váltunk el, hogy a budapesti, tavasszal esedékes kiállításán találkozunk.
A szép téli napsütésben a Duna fele sétáltunk, de a parti sétányra nem jutottunk el, mert a folyó áradása ezt megakadályozta. A cukrászda finom kávéja, süteménye feltöltött minket energiával. Még innen néztük meg a naplementét, majd elindultunk második programunk helyszínére az adventi gyertyagyújtásra.
Mire odaértünk már a fényt és meleget adó kis fáklyák égtek, gyülekezett a falu apraja, nagyja. A helyi viseletükbe öltözött kis csoport rövid műsora után a három hitközösség vezetői szóltak a gyülekezethez, majd a harmadik gyertya meggyújtása után közös imával zárult az esemény. A közeli cukrászda zsíroskenyérrel, forró teával vagy nagyon finom forralt borral vendégelte meg a résztvevőket.
A vonat indulásáig még sétáltunk egyet a csendes faluban, megnéztük a kivilágított templomot, a díszített ablakokat, majd a katolikus imaház udvarán egy gyönyörű, élethű (szinte már élő) Bethlehemet. A meleg vonaton egykettőre ismét a zajos városban voltunk.
– Kövér Jutka
