Ezen a szép hűvös, borongós csütörtök reggelen 24 Zerge bizakodva találkozott a Nyugati pályaudvaron. Bizakodásunk nem volt alaptalan, mert az időjárás kegyes volt hozzánk, csupán 11 óra körül szitált ránk elhanyagolható mennyiségű eső, de dél körül már a Nap is kisütött. Mindössze háromnegyed óra kényelmes utazás után megérkeztünk Csomád állomásra, ahol azonnal elkezdődött a túra.
Most szerencsére nem kellett átbaktatnunk a falu aszfaltos útjain, hanem azonnal kellemes földúton, alig észrevehető emelkedőn indult a kirándulás. Kezdetben a teljes „Zerge” csapat együtt haladt a Gödöllői dombság lankáin és alig tudtuk elképzelni, hogy komoly hegymászásban lehet részünk. Hamarosan azonban kettévált a csapat a Kurjancs felé vezető elágazásnál.
A megfontoltan haladók Ildi vezetésével veszélytelen emelkedőn mentek felfelé, a merész „gyorslábúak” Ferit követve igazi hegymászásban vehettek részt. Viszonylag nem hosszú szakaszon erősen emelkedett az ösvény, emberpróbáló feladat volt feljutni. A lányom azt jósolta nekem, hogy élvezni fogom ezt a túrát, de ezen a lejtőn úgy éreztem, hogy tévedett. De végül is igaza lett, mert megérkezni a legfelső pontra valóban nagyon jó érzés volt. Sajnos nem mindenkinek, mert egyik sporttársunk kicsit rosszul lett az emelkedőtől, amivel nagyon megijesztett minket. A fiúk segítségével (Feri, István) nyugalomba helyeztük a beteget, akit aztán Kövér Jutka szakszerű elsősegélyben részesített és szerencsére nem történt semmi baj, sporttársunk ismét erőre kapott és vidáman folytatta velünk az utat.
Ezután megérkeztünk a fantasztikus 288,2 m magasságra és a nagy izgalomra való tekintettel csúcsitalt fogyasztottunk (még én is). Ildivel, és csapatával hamarosan ismét találkoztunk Fót-Somlyó legmagasabb pontjához közel található kilátó pontnál, ahonnan csodálatos kilátás nyílt Fótra és a környező dombokra, hegyekre. Felülről megcsodáltuk a kiforrott romantika stílusjegyeit viselő fóti Szeplőtlen fogantatás plébániatemplomot, amelyet Károlyi István gróf megbízásából Ybl Miklós tervezett. Ekkor már szép tiszta idő volt és jókedvűen sétáltunk a Vörösmarty kunyhó felé.
Utunk innen lefelé folytatódott. Ekkor haladtunk valójában a Fóti-Somlyó tanösvényen. Az út mentén precízen táblával megjelölt növényeket láthattunk. Kiemelném a kocsányos tölgyet, a sóska berkenyét és valami különleges rózsát. A többit nem sorolom, mert aki ott volt, mindenki megjegyezte a feliratokat. 🙂 Utunk során rengetek galagonyabokorral találkoztunk, amelyeken vérvörösen izzottak az apró gyümölcsök.
A reformkorban virágzó szőlőművelés volt ezen a területen, főleg szüret idején présházakban folyt a társadalmi élet és a mulatozás. A szabadon álló négyzet alapú nádfedeles kunyhót Fáy András és családjának híres vendégei többek között Szemere Pál, Kisfaludy Károly, Deák Ferenc és Vörösmarty Mihály saját kezűleg építették 1837-ben. Itt írta Vörösmarty a Fóti dal c. költeményét.
„ Fölfelé megy borban a gyöngy; Jól teszi. Tőle senki e jogát el nem veszi…….” sorok önmagukért beszélnek.
A történetírók és Surányi Feri szerint a szódavíz feltalálója, Jedlik Ányos is megfordult ezen a helyen és találmányát felhasználták a bor hígítására. Itt nevezték el az azóta is közkedvelt italt a német hangzású spricc helyett fröccsnek. Még egy nevezetes kulináris találmány fűződik a Fót-Somlyó dombjához, mégpedig a mindenki által közkedvelt somlói galuska, amelynek elnevezése a Kisalag városrészből származó Szőcs cukrászmesternek köszönhető.
Pontban délben megérkeztünk a kunyhóhoz nagyon közel eső Fáy présházhoz, ami most minden igényt kielégítő étteremként működik. Az előzetes ételrendelésünk ellenére kis fennakadás volt, de a gyorslábú pincérek és a toleráns vendégek gyorsan megoldották a problémát, így mindenki hamarosan finom ételhez jutott, gyorsan teletömtük a bendőnket.
Jóllakottságunkat mi sem bizonyítja jobban, mint hogy „kajakómától” lelassulva indultunk lefelé a Fóti tó irányába. A tavat nagyon szép park övezi, amiben csak kicsit sétáltunk, mert igyekeztünk elérni a 14:24-es vonatot Fót-fürdő vasútállomáson. Mindössze fél óráig utaztunk a Nyugati pályaudvarig, ahonnan élményekben gazdagon mindenki hazafelé indult kipihenni a fáradalmakat. Ozi Marikával mi is hazaérkeztünk rekordidő alatt, fél ötre Taksonyba.
Kellemes nap volt, köszönjük a tervezést és szervezést…
-Siklós Juli

A kiránduláson készült fényképeket csak a Baráti Kör bejelentkezett tagjai láthatják.