Szerda délután 27 lelkes, kultúrára éhes Zerge és 4 vendég gyülekezett izgatottan a Szépművészeti Múzeum bejáratánál. Nagy volt az érdeklődés, legalább akkora, mint egy érdekes kirándulás alkalmával. A jelentős létszám miatt két csoportban tudtuk megtekinteni a gazdag El Greco gyűjteményt. A ruhatárban szigorú és engedékeny ruhatáros „nénik” felügyelték a kézitáskáink méretét. Nekem például az értékeimet át kellett pakolni egy a táskámmal megegyező méretű textilszatyorba, de semmi probléma, rugalmas vagyok.
Én az első csoportban voltam és úgy éreztem, hogy nagyon szerencsés vagyok, mert a vezetőnk, egy nagyon felkészült, elhivatott fiatalember (legalábbis nálunk fiatalabb ember) volt, aki széleskörű tudását, a festészet iránti lelkesedését, szívét-lelkét beleadta a magyarázataiba. El Greco eredeti nevén Domenikosz Theotokopulosz görög származású festő volt, Kréta szigetén született. Később megfordult festői formálódását döntően befolyásoló itáliai városokon, Velencén és Rómán keresztül egészen Toledóig, ahol élete több mint felét töltötte és ahol művészete a maga teljességében kibontakozott. Nevét is Spanyolországban kapta, ami származására utal. El Greco jelentése: a görög.
A kiállítás tulajdonképpen arra hivatott, hogy megmutassa a művész útját a bizánci stílustól a manierizmusig. Ezen az úton szándékozott végigvezetni e tárlat bennünket térben és időben. Ez egészen egyszerűen azt jelenti, hogy El Greco festészetének fejlődését láthattuk, ami tartózkodási helyétől, az őt befolyásoló festők művészetétől függött.
Először a „Vándorló Szent Jakab”ábrázolását láttuk, ami még magán viselte a bizánci stílus ikonhoz hasonló jegyeit. Az utána következő „Krisztus és a házasságtörő asszony” című festménye nekem nagyon tetszett, mert a bűnös asszonyt gyönyörűnek ábrázolta és a többi alak is nagyon meggyőzően mutatta a megbotránkozás és az önvizsgálat jegyeit. Számtalan apostolt és szentet ábrázoló festményei közül viszonylag keveset tanulmányoztunk, azokat azonban nagyon alaposan.
A vezetésben éppen az a legjobb, hogy a „kevesebb néha több”, vagyis néhány alkotás nagyon alapos bemutatása sokkal maradandóbb élmény, mintha az összes festményt megnéztük volna felületesen. Nekem a szentek képei is tetszettek, mert a vallási téma ellenére megfogott az emberábrázolás, különösen az arcok megmunkálása. Ezért jelentett maradandó élményt pl. Szent Pál ábrázolása, mert nagy valószínűséggel önarckép, háttérben az alkotó otthonával, de érdekes volt Szent Péter is a szemében tükröződő éggel. Nagyon tetszett a reneszánszból ismert perspektivikus ábrázolás, és azok a festmények, amelyekben az előtérben megfestett alakok mellett a háttérben látszik a város és a természet is. Csodálatra méltó alkotása a „Krisztus az olajfák hegyén”, melyen különleges fényhatásokat és aránytalanul megnyújtott alakokat is láthattunk.
Régen és ma is sokan bírálják Greco művészetét, de annyi biztos, hogy meg tudta ragadni az áhítatot, ami az „Angyali üdvözlet” képein különösen látható. Sajnos a későbbi alkotásaiban ez elmosódik és megjelenik a barokk zsúfoltság.
Greco-t a manierizmus művészének mondják, mert késői képein láthatjuk az átmenetet a reneszánsz és a barokk között. Rendkívül tetszettek azok a képek, amelyekben azt akarja tudatni az emberekkel, hogy a festő nem egy kétkezi munkás, hanem kiemelkedő művész. Ezt úgy ábrázolta, hogy nemesi öltözékben festette le a szép arcú, fiatal festőművészt.
Késői munkái között az egyik leghíresebb a „Laokoón”, amelyik az egyetlen biblikus alkotása, és amelyet akár egy mai modern művészek tárlatán is ki lehetne állítani.
Utunk során vezetőnk felhívta a figyelmünket az apró részletekre, pl. a borostyán növény visszatérő megjelenésére a képeken, ami a feltámadás, az örök élet szimbóluma. És a kiskutya, ami azt jelentette, hogy a festő nagy barátja volt a kutyáknak. A csoportunk tagjai között a legnépszerűbb festmény a „Gyertyát gyújtó fiú” volt, amelyen gyönyörű fényhatásokat láthattunk, és amelyik a XXI. században is megállná a helyét egy kortárs tárlaton. A vezetés végére a látogatók tömege vegyült el közöttünk, ami azt bizonyítja, hogy vezetőnk előadása valóban lebilincselő volt.
Miután megköszöntünk és megtapsoltuk a mindenre kiterjedő magyarázatait, szerettünk volna még egy kicsit nézelődni, de sajnos el kellett hagynunk a múzeum épületét. Valószínűleg valami jelentős küldöttség vagy fontos emberek érkezését várták, mert már a barokk terem asztalai is ízlésesen meg voltak terítve. Mi élményekben gazdagon távoztunk. Aki nem tudott velünk jönni, láthat a YouTube-n néhány rövidebb tárlatvezetést, de mindenképpen ajánlom a kiállítást megtekintését.
– Siklós Juli
